Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK 41 MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (2002—2003) Az újkőkori Dunántúli Vonaldíszes kultúra telepjelenségei a lelőhely déli és keleti részén viszonylag nagy felületen koncentrálódtak. A leletanyag alapján a fiatalabb zselizi időszakba sorolható objektumok többsége tároló-, illetve agyagkitermelő gödör, melyek között tekintélyes méretűek is előfordulnak. Ugyanakkor házhelyre utaló párhuzamos árkokat, közöttük szórtan elhelyezkedő cölöphelyeket (melyek valószínűleg megújított épületre utalnak) is azonosítottunk, valamint egy 2 méter mélységű víznyerő gödröt (kutat), mely egy gödöregyütteshez kapcsolódott. A dombhát keleti szélén egy hosszúház helyezkedett el, mely a három sorba rendeződő cölöphelyei alapján mintegy 17 méter hosszúságú lehetett, és észak-déli tájolású. A három sor valószínűleg csak a belső tartóoszlopokat jelzi, a nyeregtetőt tartó külső oszlopok közül csupán néhány volt azonosítható az erózió miatt. Hasonló típusú házakat Balatonszárszó—Kiserdei-dűlőn tártak fel.

84 Feltűnő volt a cölöphelyek viszonylag nagy mérete és egymáshoz képest kis távolsága. Felvetődhet a kérdés, hogy valóban tetőtartó-oszlopokra utalnak, vagy a mocsár közelsége miatt megmagasított padló cölöpéi voltak-e (XVI. t. 3.). A gazdag leletanyag többségét kitevő kerámiaanyagon belül egyaránt megjelenik az általánosabb, gömbös testű, bekarcolt vonaldíszes csupor, ennek mélyebben bevésett díszítésű kései változata, valamint az ugyancsak fiatalabb megjelenésű vörös festésű áru. A mindennapi élet használati eszközei között a pattintott kőeszközök és csonteszközök említhetők meg, valamint két finom csiszolatú, trapéz alakú kőbalta. A rézkort a Balaton-Lasinja kultúra és a Bolerázi csoport képviseli a lelőhelyen. Az előbbi agyagkitermelő és tárológödrei rendszertelenül, elszórtan helyezkednek el, ezekhez egyetlen félig a földbe mélyített ház kapcsolódott, ugyanakkor több hulladékgödörből nagy mennyiségű paticsomladék került elő, melyeken világosan kivehető a vessző- illetve karólenyomat. A félig földbemélyített ház lekerekített négyszögletes alaprajzú, északkelet—délnyugati tájolású, a tetőzetet tartó oszlopok a hossz- és a kereszttengely két végén találhatók. Két padlószintet lehetett elkülöníteni, a betöltésben pedig szintén bőségesen jelentkezett falomladék (XVI. t. 2.). A kerámiaanyagot a kettőskónikus, valamint a rövid, éles törésű, befelé hajló peremű csuprok, nagyobb méretű fazekak jelentik, a csuprok némelyikének peremrészét függőleges, kis bordák tagolják. A kultúra jellegzetes tárgyai az agyag öntőkanalak (XV t. 4.). Továbbra is fontos szerepet játszottak a pattintott és csiszolt kőeszközök is, utóbbihoz finoman megmunkált gömbalakú és szögletes kőbuzogány sorolható. Ékszerként viselték a csiszolt lapos és hengeres csontgyöngyöket, valamint egy átfúrt kisméretű csigaházat. A késő rézkort megjelenítő Bolerázi csoport jelenlétére néhány gödör utal, melyek kiégetett, tapasztásos falú tárológödrök lehettek. Ezekből nagyobb méretű tárolóedények és kisebb fazekak kerültek elő, ujjbenyomkodásos lécbordával/lécbordákkal díszítve a perem alatt és a vállrészen. A korszak képét még egy magányos sír egészíti ki, benne jobb oldalán zsugorított helyzetben fekvő csontvázzal,

85 feje mellé díszítetlen kis fazekat helyeztek mellékletként, továbbá egy nagyméretű, mélyebb gödör, melynek alján egy csoportban emberi koponya, kerámiatöredékek és marha-lábszárcsontok feküdtek. A kora bronzkori Somogyvár—

Vinkovci kultúra és Kisapostagi kultúra jelenségei nem egészültek ki lényeges új megfigyelésekkel, ezzel szemben a középső bronzkor végét — késő bronzkor kezdetét jelentő korai Halomsíros periódus esetében megállapítható, hogy régészetileg a vártnál jóval intenzívebben fogható meg. A lelőhely középső/déli részében egy nagykiterjedésű (kb. 735 m

2

), amorf alakú, összefüggő gödörkomplexum terült el (XVI. t. 1.), mely valószínűleg agyagkitermelés közben keletkezett, egymást vágó, különböző méretű és alakú beásásokból állt. Ugyanakkor a folyamatos helybenlakás bizonyítékaként értékelhető benne az a három nagyméretű és viszonylag mély víznyerő gödör/kút, melyek átlagos mélysége 180 cm, valamint néhány oszlophely, utóbbiak között sajnos nem volt megállapítható összefüggés. A lelőhely északkeleti részén néhány tároló-, illetve hulladékgödör képviseli a korszakot. A gazdag kerámiaanyagban egyaránt megtalálható a három kis lábon álló, nyújtott nyakú korsó, a bekarcolt sraffozott háromszögminta (némely esetben mészbetéttel kitöltve), a bekarcolt kör, benne keresztmotívummal, a karéjos kialakítású perem és az ujjbenyomkodásos lécbordadísz. A helyi fémfeldolgozás egyik fontos bizonyítékaként emelhetünk ki egy lemezkorong-csüngők öntésére szolgáló kő öntőminta lapos fedőlapját, melyen a használatkor keletkezett égésnyomok is megfigyelhetőek. Konkrét fémleletként pedig egy bronz ár és egy bronz csüngő említhető. A késő bronzkori Urnamezős kultúra települése, mely a leletanyag alapján a kultúra középső időszakára (Ha A2-B1) keltezhető, nagyjából köralakban terül el a lelőhely középső/északi felében. Magvát feltehetően az az egymásba ásott kisebb gödrökből álló komplexum alkotja, mely valószínűleg anyagnyerő helyként funkcionált, majd hulladékkal töltötték fel. Házhely nem került elő, a korszak itt élő népessége földfelszíni lakóépületekben élhetett. Több gödör esetében megfigyelhető volt aljának és falának tapasztása, erősen átégve, ami arra utal, hogy élelemtároló veremként használhatták őket. Három egymásba ásott gödörben egy-egy nagyméretű kemencét találtunk, egy sorban helyezkedtek el, nagyjából észak-déli irányban. Palástjuk viszonylag összefüggően maradt meg, mindegyikük külön hamusgödörrel rendelkezett. Kézműves tevékenységre utalnak a megmunkált, illetve a kezdeti megmunkálás nyomait mutató agancsdarabok, valamint a nagy mennyiségben előkerült gúla alakú agyagnehezékek, melyek többsége gyengén kiégetett vagy másodlagosan megégett volt, és egy nagyobb hulladékgödör alján hevert. A kerámiaanyag finoman kidolgozott és díszített füles csészékből, behúzott peremű tálakból, csuprokból, fazekakból állt, közöttük teljesen vagy majdnem teljesen ép darabokkal. A férfiviselet része lehetett egy, a két végénél átfúrt vadkanagyarból készült csüngő, a hatalmat jelképezhette egy kőbuzogány, a kiégetett agyagkorongok pedig egyes vélemények szerint talán a rituálékhoz