Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Horváth Győző – Sárkány Henrik – Molnár Dániel: Kisemlősök közösségi szintű monitorozása két erdei élőhelyen (Bükkháti-erdő – Baranya megye, Lankóci-erdő – Somogy megye)
422 HORVÁTH GYŐZŐ — SÁRKÁNY HENRIK — MOLNÁR DÁNIEL Jelen munka célja, hogy a két erdőtípus azonos időszakban kapott (2000—2002) kisemlős csapdázásos eredményeit közösségi szempontból összehasonlítsa. Elemezzük a két élőhelyen kimutatott kisemlős közösség összetételét, abundancia viszonyait (1), a diverzitás éves változását (2), valamint az erdőszegélyek hatásának figyelembe vételével a szegély-zárterdő gradiens mentén a diverzitás térbeli változását (3). Anyag és módszer A vizsgált területek leírása Első mintavételi kvadrátunk Dél-Magyarországon, Baranya megyében Vajszló és Páprád (É 45°51', К 18°00') települések között a Dráva-menti síkságon helyezkedik el. A kijelölt 1 ha-os terület, amely egy gyertyános-tölgyes (Querco roborí-Carpinetum) erdőtagot fed le. A csapdaháló területén a vegetáció négy szintjét különítettük el. A felső lombkoronaszint magassága 25 m, borítása 50—70 %. A területen jelentős az 1—4 m magasságú, 25—90 % borítású cserjeszint, valamint a terület nagy részén található, 90—100 %-os borítású gyepszint. Az olyan foltokban, ahol igen kevés és alacsony, 0—30 %-os borítású az aljnövényzet, jelentős az avarborítás vagy csupasz talajfelszín van. Ez utóbbi kiterjedése a növényzet regenerálódásával csökkent, mivel az utóbbi négy évben a területen nem folyt erdészeti beavatkozás A Dráva felső szakasza mentén egy síkvidéki égerligetetben (Paridi quadrifoliae-Alnetum) is 1 hektáros erdőtagot választottunk ki mintaterületként, amely szegélyzónával, ecotonnal határolt. A kiválasztott erdőtag a bő csapadék hatására változatos aljnövényzetű, több, sással borított nagyobb folttal. Ezek a foltok a télvégi és tavaszi csapadékos időszak következtében vízállásos területekké alakulnak. A kiválasztott erdőtag egyik éle mentén erdészeti út halad, amely barrierként választja el a mintavételi területet a szemben lévő magassásos nyílt területtől. A változatos aljnövényzet mellett a régi, korhadt, mohapárnával benőtt tuskók rendkívül jó búvóhelyeket jelentenek a kisemlősöknek, és alkalmas helyeket a csapdák elhelyezésére. Csapdázási metodika A Bükkháti-erdő területén már 1994 óta havi rendszerességgel folyik az ott élő kisemlős közösség monitorozása. Jelen munkában a 2000-től 2002-ig terjedő három év adatait dolgoztuk fel. A kijelölt mintaterületen 11x11 -es, egymástól 10 m-re lerakott élvefogó dobozcsapdákból álló 1 ha-os hálóval csapdáztunk. 2000. februártól novemberig, majd 2001-ben és 2002-ben februártól októberig öt éjszakás mintavételezést végeztünk. A két terület kisemlős közösségének elemzésénél azon mintavételi hónapok adatait használtuk fel, mikor mindkét területen párhuzamosan történt mintavétel. A Lankóci-erdő területén a 2000-től 2002-ig terjedő időszak alatt a metodika csak a mintavétel gyakoriságában különbözött a Bükkháti-erdő területén alkalmazott módszertől. A csapdázások ideje 2000-ben szeptemberben és októberben volt, 2001-ben júniusban, augusztusban és szeptemberben, 2002-ben júniusban, júliusban és októberben történt a mintavételezés. Csalétekként szalonnát és ánizskivonattal és növényi olajjal megkevert gabonamagvakat használtunk. Naponta két ellenőrzést végeztünk, reggel 7 00-től és este 19 00-tól, napközben a csapdák élesre állított állapotban voltak. A megfogott állatok egyedi jelölésére az első lábujjperc eltávolítását alkalmaztuk (BEGON 1979, NICHOLS és CONLEY 1982). A csapdázások során feljegyeztük az állat nemét (nőstényeknél graviditást, laktálást is feltüntetve), korát, tömegét. Az adatfeldolgozás módszerei Fogási adatainkat Access adatbázisban tároltuk és a Manly-Parr-féle fogásnaptár módszer szerint dolgoztuk fel. A számításainkat egyrészt a kvadrát, vagyis az 1 ha-os terület teljes egészre végeztük el és a csapdázott fajok egyedszám adatainak 100 csapdaéjszakára standardizált értékeit adtuk meg. Mivel a csapdaháló két éle a kijelölt erdőtag két szélét, szegélyzónáját érintette, ezért adatainkat térben is elemeztük, a kvadrát szektorokra történő osztásával (1. ábra). A mintaháló alapján a kvadrátot három, egy külső (A), a szegélyzónákat magábanfoglaló, középső (B), és belső (C), a zárt erdő felé eső szektorra osztottuk. A kvadrát belső szektorában (B) 49 csapda volt, míg a két másik szektor (A és C) 36—36 csapdát tartalmazott. Ennek alapján minden év adataiból mindhárom szektorra is kiszámítottuk az átlagos egyedszámot. A két területen kimutatott kisemlős közösséget először a Shannon-Wiener diverzitással jellemeztük. A diverzitás számításával párhuzamosan a faj-egyöntetűséget, vagy röviden egyenletességet is meghatároztuk (PIELOU 1975). A diverzitások statisztikai összehasonlítására t-tesztet, valamint a mintapárok diverzitásbeli 1. ábra. A mintavételi területek kvadrát szektorai (2000-2002)
