Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Purger J. Jenő: Varászló, Somogysárd, Iharos és Csököly környékének, valamint az általuk határolt térség (Somogy megye) kisemlős faunája, gyöngybagoly Tyto alba (Scopoli, 1769) köpetek vizsgálata alapján

VARÁSZLÓ, SOMOGYSÁRD, IHAROS ÉS CSÖKÖLY KÖRNYÉKÉNEK 417 KISEMLŐS FAUNÁJA emlőstani irodalomban a házi patkány (Rattus rattus) előfordulásáról is olvashatunk Inke (XM64) és Kaszópuszta (XM73) térségében (ÉHIK 1919, JABIRet al. 1985), de e faj egyedeinek maradványait a bagolyköpetekből nem sikerült kimutatnunk. A pelefélék (Gliridae) nem tartoznak a vizsgált területen táplálkozó gyöngybaglyok gyakori zsákmányai közé, hiszen az emlőszsákmánynak csak 0.14%-át képezték. A nagy pele (Glis glis) magyarországi elterjedéséről ismereteink hiányosak (BAKÓ et al. 1998). Somogy megyei előfordulásáról is kévései tudunk (LANSZKI és PURGER 2001). A vizsgált területen egyedül a Boronka-melléki TK területéről, elsősorban Dávodpuszta (XM84) környékéről mutatták ki (HORVÁTH és LANSZKI 2000, LANSZKI 1999, 2002, LANSZKI és KÖRMENDI 2000). A gyöngybagoly köpetekből e faj egyedeinek maradványai nem kerültek elő. A mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) magyarországi és Somogy megyei elterjedéséről valamivel több információnk van (BAKÓ et al. 1998, LANSZKI és PURGER 2001). A vizsgált területen előfordulását a Baláta tó TT (XM73, KASZA és MARIÁN 2001, MAJER 1992a, MARIÁN 1957), valamint a Boronka-melléki TK (XM84, HORVÁTH és LANSZKI 2000, LANSZKI 2002) területén több alkalommal is bizonyították. A gyöngybagoly köpetek vizsgálata során a mogyorós pelét újabb területekről (XM63, XM74, XM83, XM93, XM94) is sikerült kimutatnunk (3. táblázat). Mindkét pelefaj védett. ÁCS, A. 1985: A bagolyköpetvizsgálatok alapjai. A Magyar Madártani Egyesület Zalai Helyi Csoportjának kiadványa, Zalaegerszeg. BAKÓ, В., CSORBA, G. BERTY, L. 1998: Distribution and ecological requirements of dormouse species occurring in Hungary. Nat. Croat. 7(1): 1—9. BIHARI, Z. 1996: Denevérhatározó és denevérvédelem. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Könyvtára 10. Budapest. CSÍKI, E. 1914: Biztos adatok madaraink táplálkozásáról. Aquila 21: 210—229. DÉVAI, GY., MISKOLCZI, M. TÓTH, S. 1997: Egységesítési javaslat a névhasználatra és az UTM rendszerű kódolásra a biotikai adatok lelőhelyeinél. Acta. Biol. Debr. Oecol. Hung. 8: 13-^2. ÉHIK, GY. 1919: A házi patkány újabb termőhelyéről Magyarországon. Állattani Közlemények 18(1—4): 45—46. ÉHIK, GY. 1934: Afarkas (Canis lupus L.) péniszcsontjáról. Állattani Közlemények 31(1—2): 88—91. ÉHIK, GY. 1956: Néhány súlyadat emlőseink ismeretéhez. Állattani Közlemények 45(3-^): 69. GRESCHIK, J. 1910: Hazai ragadozómadaraink gyomor- és köpettartalom-vizsgálata. I. Gatyás ölyv — Archibuteo lagopus (Brün), egerész ölyv — Buteo buteo (L.), erdei fülesbagoly — Asio otus (L.). Aquila 17: 168—179. GRESCHIK, J. 1911: Hazai ragadozómadaraink gyomor- és köpettartalom-vizsgálata. II. Baglyok. Aquila 18: 141—177. GRESCHIK, J. 1924: Gyomor- és köpettartalom vizsgálatok. Adatok hazánk emlőseinek faunájához. III. Ölyvek és baglyok. Aquila 30—31: 243—263. A gyöngybaglyok ritkán zsákmányolnak ragadozó emlősfajokat, ennek ellenére egy eurázsiai menyét (Mustela nivalis) maradványai mégis előkerültek az Iharoson (XM63) gyűjtött köpetekből (1., 2a., 3. táblázat). A leírtakból kiderül, hogy a vizsgált terület emlősfaunáját elég jól ismertük, mégis a gyöngybagoly köpetek vizsgálata segítségével sikerült egy újabb fajt, a güzü egeret kimutatnunk. A köpetek vizsgálatával nyert adatok pedig lehetővé teszik, hogy a vizsgált területen élő kisemlős fajok elerjedési mintázatát jobban megismerjük. Köszönetnyilvánítás Szeretném megköszönni Bukovics Péternek, Fenyősi Lászlónak, Gubik Dénesnek, Horváth Zoltánnak, Lukács Zsoltnak, Mezei Ervinnek és a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársainak a köpetek begyűjtésénél, Dr. Csorba Gábornak a denevérek meghatározásánál, Dr. Bihari Zoltánnak és Büki Józsefnek pedig az emlőstani irodalom összegyűjtésénél nyújtott segítséget. A terepkiszállásokat, és a dolgozat megírásának költségeit a Pécsi Tudományegyetem 1/2001. számú Rektori Utasítás tavaszi fordulóján, a „Kisemlősök alapállapot felmérése Somogyban" címen elnyert Egyetemi Céltámogatás fedezte. HAITLINGER, R. 1973: To the Knowledge of Siphonaptera and Anoplura Fauna of the Small Mammals in Hungary. Parasit. Hung. 6: 205—214. HORVÁTH, GY. LANSZKI, J. 2000: Két erdei habitat kisemlős együttesének összehasonlító szünbiológiai vizsgálata. Somogyi Múzeumok Közleményei 14: 367—374. JABIR, H. A., BAJOMI, D. DEMETER, A. 1985: New record of the black rat (Rattus rattus L.) from Hungary, and a review of its distribution in Central Europe (Mammalia). Annls hist.-nat. Mus. Natn. Hung. 77: 263-267. KALOTÁS, ZS. 1989: Adatok a macskabagoly {Strix aluco) táplálkozásához. Madártani Tájékoztató Jan.—jún.: 29—35. KASZA, F. MARIÁN, M. 2001 : A Baláta láp és gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra. Natura Somogyiensis 2: 1—98. KRYSTUFEK, B. 1985: Mali sesalci. Nasa rodna zemlja 4. Prirodoslovno druŝtvo Slovenije, Ljubljana. KRYSTUFEK, B. 1991: Sesalci Slovenije. Prirodoslovni muzej Slovenije, Ljubljana. KRYSTUFEK, B. JANZEKOVIC, F. ed. 1999: Kljuĉ za doloĉanje vretenĉarjev Slovenije. DZS, Ljubljana. LANSZKI, J. 1999: Faunisztikai vizsgálat a Balaton-Dráva ökológiai hálózatban közvetett módszerekkel. Somogyi Műszaki Szemle 23: 22—28. LANSZKI, J. 2002: Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás ökológiája. Natura Somogyiensis 4: 1—177. LANSZKI, J. KÖRMENDI, S. 2000: Diet of a Carnivora community in the Boronka Nature Conservation Area, in Somogy County. Somogyi Múzeumok Közleményei 14:375—381. Irodalom