Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Purger J. Jenő: Varászló, Somogysárd, Iharos és Csököly környékének, valamint az általuk határolt térség (Somogy megye) kisemlős faunája, gyöngybagoly Tyto alba (Scopoli, 1769) köpetek vizsgálata alapján

410 PURGER J. JENŐ fauna felmérések 10x10 km-es UTM rendszerű hálótérképek (MISKOLCZI et al. 1997) alapján, az egyes mezőknek, ill. négyzeteknek megfelelő területeken folytak. Varászló, Somogysárd, Iharos és Csököly környékén, valamint az általuk határolt térségben előforduló emlősökről vannak irodalmi adataink. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a vizsgált területen található a Baláta tó Természetvédelmi Terület (XM73) és a Boranka-melléki Tájvédelmi Körzet déli része (XM84, XM94). A Baláta tónál és környékén (pl. Darvaspuszta, Kaszópuszta) is (JABIR et al. 1985, KALOTÁS 1989, KASZA és MARIÁN 2001, MAJER 1992a, MARIÁN 1957, MOLNOS, 1982, MURAI 1972, 1974, MURAI és TENORA 1973, SEY 1991, SZABÓ 1969, VÁSÁRHELYI 1939), és a Boronka-melléki TK területén is (HORVÁTH és LANSZKI 2000, LANSZKI 1999, 2002, LANSZKI és KÖRMENDI 2000, LANSZKI et al. 2001, MAJER 1992b) szerteágazó emlőstani vizsgálatokat végeztek. Számos adatot találunk még Iharos (SUGÁR 1976, SZAPPANOS és PAPP 1991), Iharosberény (CSÍKI 1914, ÉHIK 1956, GRESCHIK 1910, 1911, 1924, HAITLINGER 1973, MÉSZÁROS 1978, SCHMIDT 1974a, 1976), Inke (ÉHIK 1919, 1934, VARGA 1937), Somogycsicsó (SCHMIDT 1974a, 1974b, 1976) és Tapsony (NAGY 1988) környékének emlősfaunájáról. A látszólag gazdag irodalom ellenére a faunisztikai eredmények hiányosak, hiszen a kutatások elsősorban a védett területekre ill. fontos vadászterületekre összpontosultak és gyakran csak egyes kiemelt faj, illetve fajok előfordulását érintik. Munkánk célja a gyöngybaglyok tartózkodási helyeinek felkutatása és köpeteinek begyűjtése volt Varászló, Somogysárd, Iharos és Csököly környékén, valamint az általuk határolt térségben. Az emlősfauna felmérését közvetett módon, a begyűjtött köpetek tartalmának vizsgálata alapján terveztük elvégezni, hangsúlyt fektetve a védett fajokra, és a fajok között fennálló mennyiségi viszonyokra. Anyag és módszerek A kisemlős fauna felméréséhez gyöngybagoly köpetek begyűjtésének és vizsgálatának módszerét alkalmaztuk (MIKUSKA et al. 1979, SCHMIDT 1967). A módszer lényege, hogy a baglyok költő- és pihenőhelyein rendszerint nagymennyiségű köpet gyűjthető. A köpetekben, épségben megmaradt koponyák, állkapcsok, illetve fogak alapján az egyes emlősfajok jól elkülöníthetők egymástól. A kapott eredmények pedig viszszatükrözik a környék kisemlős faunját (SCHMIDT 1967). A köpetek begyűjtését a 10x10 km-es UTM rendszerű hálótérkép nyolc négyzetének (ill. mezőjének) megfelelő területen (1. ábra) 23 lelőhelyen végeztük 1995 és 2002 között (1. táblázat). Egyes lelőhelyeken többször is gyűjtöttünk, így a 23 lelőhelyről összesen 31 mintát (1806 köpetet) dolgoztunk fel (1. táblázat). A vizsgált terület bejárását, valamint a köpetek gyűjtését Bukovics Péter (BP), Fenyősi László (FL), Gubik Dénes (GD), Horváth Zoltán (HZ), Lukács Zsolt (LZS), Mezei Ervin (ME), Purger Jenő (PJ) és a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány (GYA) munkatársai végezték (1. táblázat). Csak az egész köpeteket gyűjtöttük be és dolgoztuk fel. A köpetek túlnyomó részének korát nem lehetett biztosan meghatározni, így a megadott dátumok csak a gyűjtés idejét jelzik (1. táblázat). Szétbontásukat száraz technikával végeztük (SCHMIDT 1967, MIKUSKA et al. 1979). A kisemlősök meghatározása csonttani bélyegek alapján történt (ÁCS 1985, KRYSTUFEK 1985, 1991, KRYSTUFEK és JANZEKOVIC 1999, MÄRZ 1972, NIETHAMMER és KRAPP 1978, 1982, 1990, SCHMIDT 1967, ÚJHELYI 1989, ZÖRÉNYI 1990, YALDEN 1977, YALDEN és MORRIS 1990). A Sylvaemus szubgénuszba tartozó fajok meghatározásánál TVRTKOVIC (1979) módszerét követtük. A sérülések és hiányosságok miatt a meghatározhatatlan példányok, mint Apodemus sp. szerepelnek a táblázatokban (2a., 2b., 2c, 2d., 3. táblázat). A A/eomys génuszba tartozó két faj, a közönséges vízicickány (Neomys fodiens) és a Miller-vízicickány (Neomys anomalus) meghatározását TVRTKOVIC et al. (1980) által leírt módon végeztük. A házi egér (Mus musculus) és güzü egér (Mus spicilegus) elkülönítésénél MACHOLÁN (1996) határozókulcsát használtuk. A Mus és Rattus génuszba tartozó, nehezen határozható vagy sérült példányok, mint Mus sp. és Rattus sp. kerültek a fajlistákra (2a., 2b., 2c, 2d., 3. táblázat). Az emlősfajok tudományos- és magyar neveit MITCHELL-JONES et al. (1999) munkája alapján használtuk. Eredmények Somogy megyében Varászló, Somogysárd, Iharos és Csököly környékén, valamint az általuk határolt térségben (1. ábra) 23 lelőhelyről (1. táblázat) kerültek elő gyöngybagoly köpetek. A lelőhelyek helyszínei 11 esetben (48%) egyházi épületek (templomok tornyai és padlásai), 12 esetben (52%) pedig lakó, ill. gazdasági épületek padlásai voltak. Összesen 1806 köpetet gyűjtöttünk be, melyekből 5780 zsákmányállat maradványai kerültek elő (1. táblázat). Egy köpetben átlagosan 3.2 zsákmányállat volt. A szétbontott köpetekben 22 kisemlős faj 5675 egyedének maradványa volt (3. táblázat). A kisemlősök domináltak (98.2%), míg a madár-, kétéltű-, puhatestűés rovarmaradványok a zsákmányállatok mindössze 1.8%-át tették ki (2a., 2b., 2c, 2d. táblázat). Az emlősök 44.98%-a a rovarevők (Insectivora), 0.11 %-a a denevérek (Chiroptera), 54.89%-a rágcsálók (Rodentia), 0.02%-a pedig a ragadozók (Carnivora) rendjébe sorolható. A gyöngybaglyok emlős táplálékának 44.95%-át a cickányfélék (Soricidae), 0.03%-át a vakondfélék (Talpidae), 0.11%-át a simaorrú denevérek (Vespertilionidae), 32.16%-át a pocokfélék (Arvicolidae), 22.59%-át az egérfélék (Muridae), 0.14%-át a pelefélék (Gliridae), 0.02%-át pedig a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó fajok egyedei alkották (2a., 2b., 2c, 2d., 3. táblázat)