Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III
38 HONTI SZILVIA ET AL. Visszatérve Besenyő-Bézseny faluhoz, a következő jelentősebb írott adat arról szól, hogy egyháza 1225— 1231 között már nem volt a pannonhalmi apátság birtokában. Nagyságára utal, hogy 1333-ban 16 kisdenár pápai tizedet fizetett a papja. 59 E birtokról már 1298ban megemlítették, hogy nagy kiterjedésű volt. 1335ben már a türjei monostorhoz tartozott. 60 A terület történetében, a bézsenyi lelőhelyen előkerült régészeti jelenségekkel párhuzamosan, a következő jelentős momentum az, hogy a tágabb környéket a 16. században a Lengyeli család birtokolta. Ekkor Bézsenyből 4 portányi embert írtak össze. 61 írott adatok alapján a bézsenyi templom léte a 16. századig követhető nyomon. Pusztulása a török korban mehetett végbe. E templomot a feltárt nyomvonalszakasztól északra sejtjük, ugyanis a lelőhelytől északra, Fehérbézsenytől közvetlenül északra lelhető fel a beszédes nevű Temetői tábla helynév. 62 Ezzel összefüggésben említésre érdemes, hogy Fehérbézsenytől északkeletre egy km-re, a fonyódi halastavak partján egy hódoltság kori falu nyomát figyelték meg. 63 A lelőhely meghatározó időszaka a török kor. Döntő fontosságú és egyben kuriózum az a 350 sírós temető, amely a leendő csomópont délnyugati részén terült el (XII. t. 2.). Szerkezete szabályos, benne a sírok sorokat alkottak, amelyeket árok vett körül. A temető belsejében azonban további, nyugat-keleti irányú árkokat is megfigyeltünk, amelyek a kerítőároknál korábban készültek, ugyanis több esetben sírok vágták azokat. Valószínűleg a temető korábbi részét kerítették. A halottakat melléklet nélkül, lepelbe csavarva vagy szegeit deszkakoporsóban (vagy esetleg szegeit halotti ágynak tekinthető ún. Szent Mihály lován) helyezték örök nyugalomra (5. kép). Néhány esetben megfigyeltük a koporsó famaradványait is. A halottak jelentős részét a sír déli oldalába vájt fülkébe, padmalyba helyezték (XIII. t. 5.). 64 A sírmező feltárását nehezítette, hogy a temetkezések különböző mélységben, a barna agyagtól nehezen elváló folttal jelentkeztek, ezért sok esetben kézzel mélyített szelvényekkel végeztük a kutatást. Mivel a sírok betöltése viszonylag sok őskori kerámiatöredéket tartalmazott, és a sírok alján néhol objektumfoltok mutatkoztak, ezért — a sírok feltárása után — átvágtuk a temető területét két kutatószelvénnyel. Ezekben néhány további sír, valamint őskori és kora újkori gödör került felszínre. A temetőt, a fentiek alapján, teljes egészében feltártnak minősíthetjük. A feltárás során több különös, nem megszokott jelenséggel is találkoztunk. Ugyanis a temető körzetében templomnak nyomát sem leltük. Nem jellemző a halottak kezének összekulcsolása, mellen-hason való keresztbe tétele sem. Inkább a kartartások változatosságát figyeltük meg. 65 Néhány halottat fej nélkül, vagy harci sérülésekkel temettek el. A fenti, és egyéb, ismérvek alapján e temetőbe egy török kori (16—17. századi), de nem magyar és valószínűleg nem keresztény vagy nem csak keresztény közösség temetkezett. Kevés magyarországi párhuzam alapján (Bácsalmás-Óalmás, 66 Dombóvár-Békató, 67 Győr-Gabonavásártér, 68 Katymár-Téglagyár 69 Zombor-Bükkszállás 70 ) ez egy 5. kép: Koporsós sír (Rajz: Mészáros Szilvia) balkáni, jórészt már muzulmán csoport temetője lehetett. A pontos etnikum megállapítása igen nehéz, ez a jövő feladata. A törökséghez, illetve az iszlámhoz való kötődést két, borostyánból vagy valamilyen féldrágakőből faragott, nyolcszögletű fejű török gyűrű is jelzi (6. kép).71 A török időszakhoz, és feltehetően az előző temetőhöz, köthető közel kéttucatnyi különálló temetkezés. Ezek egy csoportban, árokkal kerítve, az előbbi temetőtől északra kb. 200—250 m-re, illetve köztük szórtan helyezkedtek el. E halottak egy részét rendellenesen (fej nélkül vagy csak fejjel, kettévágva) temették el. Melléklet, illetve viseleti tárgy (vas franciakapcsok) csak nagyon kevés sírban volt. Török kori harci cselekményekre utal további 3 tömegsír is. Egyes mély gödrökben ugyanis 6—8 csontvázat találtunk. Az áldozatok többségét lefejezve dobták e gödrökbe (XIII. t. 1.). Feltételezésünk szerint, a fonyódi vár környékének mozgalmas története alapján, az 1540—70-es évek közötti időszakhoz köthetjük e jelenségeket. 72 Reményeink
