Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Fenyősi László – Horváth Zoltán: A Barcsi Borókás területén fészkelő vízimadarak 1999. évi állományfelmérése, a felmérés tapasztalatai

A Barcsi Borókás területén fészkelő vízimadarak 1999. évi állományfelmérése, a felmérés tapasztalatai 1 FENYŐSI LÁSZLÓ — 2 HORVÁTH ZOLTÁN 1 Danube-Dráva National Park, H-7570 Barcs, Petőfi S. u. 10., HUNGARY 2 Danube-Dráva National Park, H-7570 Barcs, Kálvária u. 18., HUNGARY FENYŐSI L. — HORVÁTH Z.: Monitoring of the nesting waterbird population in the Juniper woodland, Bares in 1999 and a report on the monitoring process Abstract: The authors investigated the nesting waterbirds in the Juniper woodland of Bares during 1999. In this total area of 3400 hectares there is about 70 hectares of open-water ponds, 100 hectares of wetland which includes about 30 ponds; and 150 hectares of alder-bog covered by water, which qualifies as wetland habitat. According to the authors, in these areas 6 species nested (Tachybaptus ruficollis, Anas platyrhynchos, Anas crecca, Aythya nyroca, Fulica atra, Gallinula chloropus), altogether in 178 — 228 pairs. These results are compared with existing data and underline the primary role of precipitation conditions in the changes of the waterbird population. Keywords: waterbirds Bevezetés A Barcsi Borókás zoológiai értékeinek feltárása az 1920-as években kezdődött, VASVÁRI (1937) munkásságával. A terület madárvilágáról évtizedekig csak kisebb írások jelentek meg (SZÉCHENYI 1942, FERENCZ 1963, 1965), vízimadarakra ezekben nem találunk utalást. 1974-ben elindult a Barcsi Ősborókás tüzetesebb madártani kutatása, majd 1977-ben KÁRPÁTI (1977) a csörgő réce első hazai fészkelését jelzi a területről. GYÖRGYPÁL (1978) rövid írásában szintén a csörgő récét említi, mint rendszeres fészkelőt. KÁRPÁTI (1979) alapvető jelentőségű tanulmányában 125 madárfaj között 2 vöcsök-, 8 réce- és 1 szárcsafaj előfordulási adatai is megtalálhatók. A Borókás egy-egy területére vonatkozó adatai az állománynagyságok megítéléséhez is segítséget nyújtanak, adatai elsősorban 1974—75-ből származnak. KÁRPÁTI (1980) az előbbi tanulmány összefoglalását adja. MARIÁN és PUSKÁS (1985) dolgozatában a vízimadarakra vonatkozó jelentősebb újabb elem nem található. FENYŐSI (1993) a Barcsi Borókásban 1983—93 között végzett madártani megfigyeléseit foglalja össze. Dolgozatában megjegyzi: „A vízi élőhelyek megszűnése elsősorban számos láp és zsombékos égeres kiszáradását jelenti, ennek megfelelően jelentősen csökkent a kis vöcsök, tőkés réce, böjti réce, cigányréce költőállománya...." A csörgő réce nyári Barcs környéki előfordulásait foglalja össze FENYŐSI (1995). FENYŐSI (1996) az 19831996 között a Dráva-mentén végzett vízimadár kutatások eredményeit foglalja össze, illetve utal a Barcsi Borókás vízimadaraira is. PURGER (1998) a Dráva magyarországi szakaszának madárvilágát vizsgálja, s a Barcsi Borókás területéről is közöl megfigyelési adatokat. FENYŐSI (1999) a Barcsi Borókásban 1982-1999 között végzett vizsgálatok eredményeit közli. E tanulmány a faunisztikai adatok feldolgozását és az 1999. évi állományfelmérés részadatait is tartalmazza. A vizsgált terület jellemzése A Barcsi Borókás Barcs, Darány, Istvándi, Drávatamási és Kastelyosdombó határában található, 34 km

2 kiterjedésű (1. ábra). E terület 1996 óta a Duna-Dráva Nemzeti Park része. A Borókás a Dunántúli-Dombság, ezen belül Belső-Somogy, illetve Kelet-Belső-Somogy kistáj része. MAROSI és SOMOGYI (1990) és BORHIDI et al. (1994) alapján Kelet-Belső-Somogy hordalékkúp-síkság, melynek átlagos tszf. magassága a Drávát kísérő sávban 120—140 m. Jellemzőek a futóhomokformák, melyek észak-déli, ill. északnyugat-délkeleti irányban tagolják a felszínt. A buckák közti mélyedésekben lefolyástalan láptavak alakultak ki. Az éghajlat mérsékleten meleg, az évi középhőmérséklet 10,010,3 °C. Az évi csapadék 100 éves átlaga 773 mm. Legfontosabb felszíni vízfolyás a Drávába ömlő Rigócpatak. A legnagyobb kiterjedésű láperdő-láptó komplexum (darányi Nagyberek) mellett még mintegy 30 kisebb-nagyobb méretű láptó is található a területen. További fontos állóvíz az 1930-as évek elején kialakított, 8 tóegységből álló és az utóbbi 15 évben gazdaságilag már nem hasznosított halastó-rendszer. Végül, említést érdemel a kisbóki Dráva-holtág, melynek rendkívül nagy horgászati terhelése miatt gyakorlatilag nincs vízimadár-faunája. A többnyire észak-déli futású homokhátak potenciális társulásai savanyú homoki gyepek (Festuco-Corynephoretum canescentis) és cseres-kocsányos tölgyesek (Asphodelo-Quercetum robori cerris) lehettek. E társulások termőhelyein napjainkban elsősorban telepített kultúrerdők láthatók. A homokhátak közti mélyedésekben égeres láperdők (DryopteridiAlnetum, Cartel elongatae-Alnetum) tenyésznek, melyek kiterjedése még ma is jelentős. A Borókás mintegy 75%-ban erdővel borított, a lomb- és tűlevelű állományok aránya 60:40. A láperdők mély, lefolyástalan medencéiben láptavak húzódnak, hínarasokkal (LemnoUtricularíetum, Nymphaeetum albae, Hottonietum palustris) és a széleken kiterjedt zsombékosokkal (Caricetum elatae). A nem művelt halastavak elmocsarasodnak, s a legsekélyebbek beerdősülése is folyamatban van. Több főegységben kiterjedt gyékényesnádas (Scirpo-Phrag-mitetum) foltok láthatók.