Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Lazányi István: A keresztes vipera –Vipera berus (Linnaeus, 1758) – somogyi populációinak morfológiai vizsgálata 1987–2004 között

A KERESZTES VIPERA SOMOGYI POPULÁCIÓINAK MORFOLÓGIAI VIZSGÁLATA 391 1987—2004 KÖZÖTT különbséget kimutatni a Boronka-melléki TK és a Szentai-erdőben mért vipera példányok morfológiai adatai alapján. Hasonlóan nem lehetetett csoportokat megállapítani a különböző taxonok alapján sem. (8—9. ábra) Az állatok között egyedi eltérések vannak, (10. ábra) köztük a kereszteződés folyamatos és nagy mértékű. Megállapítható a hogy a három taxon termékenyen párosodik is egymással. Diszkusszió Mivel a taxonómiai elkülönülés nem mutatható ki az itt élő populációkban, gyanítható, hogy a somogyi vipera állomány már régebb óta izolálódott a környező országokban élő populációktól. Délen a Száva-völgye, nyugatra a keleti-Alpok lankái a legközelebbi élőhelyek. A természetes génfrissülés lehetősége a ipari méretű mezőgazdasági, erdőművelési rendszerek miatt teljesen megszűntek. így alakulhatott ki ez a kevert populáció, mely az elmúlt 150—200 év távlatában, viszonylag nagyon rövid idő alatt, szakadt el a környező összefüggő elterjedési területtől. A folyamat napjainkban is tart és felgyorsult ütemben zajlik az említett kedvezőtlen környezeti tényezők miatt. A populációk egyedszáma is gyors csökkenést mutat, ami a genetikai beltenyészetnek kedvez. Az egyes állatokon mutatkozó, eltérő oldalakon fellelhető pikkelyszám eltérések is erre engednek következtetni. Szembetűnő egyes állatok nagyfokú változékonysága a fejtetőn található ősi „5 nagy pikkely" feldarabolódása, mely a genetikai atavizmusra utaló jel lehet, annak a feltételezésére, hogy a hazai állomány ősei, déli, kereszteződött állományokból érkezhettek. A kereszteződés az apró pikkelyes fejtetőjű Rhinaspis algenuszba tartozó vipera fajokkal, a Vipera (Rhinaspis) asp/s-al sőt még a Vipera (Rhinaspis) ammodytes-e\ is elképzelhető. SCHREIBER. (1912) erre próbált taxonómiai szempontból utalni, amikor a Vipera berus var. pseudaspis-t elkülönítette a magashegyi Vipera berus bosniensis-Xő\. Később az alacsonyabban fekvő területeken, (folyóvölgyek, árterek, mocsárvidéken) élő var. pseudaspis taxont nem fogadták el. Logikus lenne a további kutatások során — a jelenkori technikai fejlettség mellett —, modern műszerek, eszközök alkalmazása pl. mikrochippes egyedi azonosítás stb.. A genetikai vizsgálatok elemzése is a jövő kutatási célja (DNS tesztek lefuttatása, vér vagy szövetminták elemzése). Nemzetközi kutatás alapját képezhetné az érintett földrajzi zónák populációinak felkutatása, elsősorban a taxonómiai státusok határainak tisztázására. STERGULC et al. (2001) az olaszországi Tarvisióban élő populációknál hasonló következtetésekre jutottak az eredményeik kiértékelése után. A nemzetközi és a jelen vizsgálatok a további kutatások szükségességét erősítik meg. Köszönetnyilvánítás Köszönetemet fejezem ki a Magyar Természettudományi Múzeum Állattára kutatóinak, Korsós Zoltánnak és Újvári Beátának a szakmai színvonal pontosításában nyújtott segítségükért. A Somogy Megyei Múzeum Természettudomámyi Osztálya vezetőjének, Ábrahám Leventének, aki a cikk megírásához nyújtott segítséget. A Lanius természetvédelmi szervezet vezetőjének, Toldi Miklósnak, aki a kutatásaimat anyagilag és a kutatáshoz szükséges eszközökkel támogatta. 9. ábra: A két mintavételi területen előforduló vipera példányok dendrogramja a rostrale és a mentrale mérete alapján