Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III
36 HONTI SZILVIA ET AL. zált nőalakot ábrázoló idol töredékét kell kiemelnünk (3. kép). Figyelemre méltó, hogy a lelőhelytől nyugatra és délnyugatra a kultúrának több lelőhelye is ismert. 53 A kora bronzkort (Somogyvár-Vinkovci és Kisapostagi kultúra) néhány tüzelőhely és gödör képviselte, amelyek szórványosan helyezkedtek el a feltárt terület keleti részén, az északi és a délnyugati sávban. A kelta időszak középső (LT C2) szakaszában is lakták e területet, erre egy földbemélyített építmény, két-három gödör, egy cserépréteggel kirakott aljú, megújított, szabadtéri kemence és néhány szép edény utal (4. kép). A római kori megtelepedésnek több nyoma maradt meg, két földbemélyített építmény és gödrök mellett, különböző funkciójú árkokat, karamokat, árokrendszereket tártunk fel. A leletanyag (például két korai, meglehetősen ritkán előforduló fibula alapján) ezt a telepet a Kr.u. 1—2. századra keltezhetjük. Az utóbbi két korszak településmaradványa a lelőhely keleti részén került felszínre. A lelőhely domináns része a kora Árpád-korból (11—12. század) származik. E telepnyomok a feltárt terület egészén, kisebb csoportokban, az egyes dombhátakon jelentkeztek, egymástól 30—100 m-re. Az egyik dombgerincen kibontottunk néhány földbemélyített épületet, kemencés házat. Az egyikhez két kemence, köztük egy szokatlanul kis méretű is csatlakozott. A középső dombokon négyszögletes karámok, árkok nyomai mutatkoztak. Napvilágra bukkant egy faszerkezettel bélelt kút is, aminek négy, egymásba csapolt deszkasora őrződött meg (XIII. t. 6.). Az objektumok legmarkánsabb részét a szabadtéri kemencék alkották. Több mint száz, hasonló szerkezetű és nagyságú sütőkemencét különítettünk el. A legjelentősebb egy, mintegy 20 kemencéből álló komplexum, amelyet 3—4 perióduson keresztül használhattak (XIII. t. 4.). Említésre érdemes, hogy a tüzelőberendezések egy részét megújítot3. kép: Badeni idol (Rajz: Mészáros Szilvia) 4. kép: Kelta kori edények (Rajz: Mészáros Szilvia) ták. A nyomvonal északi szélén előkerült egy füstölőgödör komplexum is. Ezek a régészeti jelenségek a telepek külterületi csoportjaira utalnak. Jogosult a többes szám használata, ugyanis az egyes dombhátakon levő telepjelenségek elválnak egymástól. így több telket, illetve teleprészt, falumagot esetleg falut különíthetünk el egymástól. Természetesen valószínű, hogy ezek nem egy korban léteztek, de a még nem teljesen rögzült faluhatár is mozoghatott, költözhetett az itt megtelepülő lakosság is. Árpád-kori faluról ezen a környéken írott forrásokból is tudunk. Erre a területre, illetve talán kissé északabbra lokalizálhatjuk az 1135-ben említett Besenyő nevű települést. 54 Érdemes megvizsgálnunk az elnevezést. Elképzelhető ugyanis, hogy a forrásban szereplő szabadosok besenyők voltak. 55 Ráadásul a Balaton déli részén kimutatható a besenyők 11—12. századi jelenléte. 56 A sárvízi besenyő telepeknél olyan jelenségeket figyeltek meg, amelyek a fent említett bézsenyi Árpádkori telepnél is visszaköszöntek. A terepbejáró régész Csorba Csaba itt még a szokásosnál is kisebb méretű Árpád-kori falvak sűrű, félig letelepült hálózatát különítette el, sőt számolt a költözéssel is. 57 A besenyők azonban gyorsan beolvadtak, az állandó besenyő települések kialakulása a 12. századra tehető. A 13. századra már a nyelvi beolvadásuk is megtörtént. 58 A fentiek ismeretében ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a besenyő név, feltehetően, a csábítóan érdekes elnevezésű Feketebézseny és Fehérbézseny formában maradt fenn.
