Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Sáfián Szabolcs – Malgay Viktor: Újabb előfordulási adatok Somogy megye nagylepke fauna ismeretéhez (Lepidoptera: Macrolepidoptera)

372 SÁFIÁN SZABOLCS — MALGAY VIKTOR Papilionidae Zerynthia polyxena (Den. & Schiff., 1775) — Barcs Drávapart 1998. IV 20. leg.: Grosics Á.; Barcs Dráva-part 2002. IV 28. leg.: Sáfián Sz., Malgay V. Ritka pillangó fajunk, amelynek elsődleges élőhelyei az ártéri ligeterdők és szegélyük. Másodlagosan kialakult élőhelyeken is előfordul, főként felhagyott szántók szegélyén, művelés alól kivont szőlőültetvényekben, ahol a nitrogénban dús talajon nő kizárólagos tápnövénye a farkasalma (Aristolochia clematitis). A Dráva mentén több helyről előkerült (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1998), de élőhelyei veszélyeztetettek a behurcolt óriás aranyvessző (Solidago gigantea) térhódítása miatt, mivel tápnövénye gyomnövényként gyenge kompetitor. Barcs melletti, Dráva parti élőhelye is kis területen fekszik, mezőgazdasági területek veszik körül. A tápnövénye csak néhány helyen van jelen nagyobb tömegben, a farkasalma tövek az aranyvessző között csak szálanként fordulnak elő. A lepkéből ezen az élőhelyen összesen 2 példányt sikerült észlelni. A Vörös könyv potenciálisan veszélyeztetett fajként említi, a Berni Konvenció II. listáján, valamint a CORINE Biotopes és a Natura 2000 programok listáin is szerepel. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) optimális programjába ajánlott faj. Az országos állományfelmérése 2003ban elkezdődött. Védett, eszmei értéke: 10 000 Ft. Parnassius mnemosyne (Linnaeus, 1758) — Darány Kutiőrház 1996. V. 24. leg.: Malgay V. Elsősorban hegy- és dombvidéki faj, amelynek síkvidéki előfordulása egészen unikális. Nagyobb folyórendszereink mentén, a jégkorszakok utáni hűvösebb klímaperiódusokban lehatolt a síkvidéki területekre. Ezeknek az élőhelyeknek a legnagyobb része feldarabolódott, a lepke síkvidéki állományai izolált reliktum-populációk (VARGA 1996). A P. mnemosyne Dráva menti előfordulásain (Potony, Somogyudvarhely, Gyékényes, Péterhida, Bélavár) (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1998) kívül a Tisza-Sajó régi árterein és a Körösök mentén is élnek hasonló, tölgy-kőris-szil ligeterdei állományai (VARGA 1996, coll in: Sáfián Sz.). A Barcsi Borókásból egyetlen adata ismert. Az itteni élőhelye abban különbözik a többi Dráva menti ártéri keményfa ligeterdei élőhelyektől, hogy a Borókás környékén homoki tölgyes és gyertyános-kocsányos tölgyes jellegű állományok találhatók. Ezekben az erdőkben a lepke tápnövényének, keltike fajoknak (Corydalis sp.) az előfordulása szórványos, míg az ártéri ligeterdőkben a tápnövény tömegesen található. A faj a környezeti körülmények változásának hatására érzékenyen reagál, a Soproni-hegységből pár év alatt eltűnt (SÁFIÁN 2000). Vörös könyvi státusza: potenciálisan veszélyeztetett, a Natura 2000, CORINE és a Berni Egyezmény listáin szereplő, védett faj. Eszmei értéke: 10 000 Ft. A NBmR minimális programjába ajánlja. Iphiclides podalirius (Linnaeus, 1758) — Darány Kúti őrház 1995. VIII. 11. leg.: Sáfián Sz.; Nagybajom Nagyhomok 1998. VII. 21. leg.: Sáfián Sz.; Barcs Dráva part 2000. VI. 28. leg.: Druzsin L.; Barcs-Drávaszentes 2000. VI. 28. leg.: Szűcs R. Az 1970-es évek második felében még mindenütt kimondottan gyakori volt, még a városok belterületein, parkokban is előfordult. A nyolcvanas években populációján erős ritkulási folyamat ment végbe, amelynek végére a lepke sok helyről eltűnt. Ennek a folyamatnak a lehetséges okai hasonlók a Saturnia pyri esetében megfigyelt ritkulási folyamat okaihoz. Az /. podalirius tápnövényei rózsafélék, sok esetben gyümölcsfák. A mezőgazdaság intenzívvé válása folytán, az 1950-es évektől kezdődően, felszámolták a tanyavilágot, a fasorokat kivágták. Ekkorra tehető a vegyszerezés elterjedésének kezdeti időszaka is. A gyümölcsösök, kertek fáinak permetezése jelentősen megritkította a lepke állományát, ezért az a faj csak olyan területeken maradhatott meg, ahol hagyományos mezőgazdasági módszereket alkalmaztak, illetve olyan társulásokban, ahol a természetes növényzetben a rózsafélék nagyobb mennyiségben voltak jelen, pl. beerdősülő lejtősztyeppek galagonyás bokortársulásai. Az állomány gyarapodása az 1990 évek közepe-vége felé vált érzékelhetővé, az intenzív mezőgazdaság megtorpanása után sok nagyterületű gyümölcsös kezelésével felhagytak, a vegyszerek drágulása után a kistermelők egy része áttért alternatív növényvédelmi- vagy biotechnológiára, amely a gyümölcsfákon élő lárvák túlélési esélyeit növelte. Mára az /. podalirius állománya stabilizálódott, az ország nagy részén újra gyakorivá vált. Az Európai Unióban, az ESA (Érzékeny Természeti Területek) hálózat létrehozása és az extenzív gazdálkodási technológiák támogatása által, hazánkban az /. podalirius és a hasonló életmódú fajok fennmaradás biztosítottnak látszik Védett faj, eszmei értéke: 10 000 Ft. Papilio machaon Linnaeus, 1758 - Középrigóc kastélypark 1996. V 16. leg.: Malgay V; Középrigóc kastélypark 1996. V 19. leg.: Malgay V; Középrigóc kastélypark 1996. V. 22. (2 pld.) leg.: Malgay V; Barcs Dráva part 1998. VII. 01. leg.: Grosics Á.; Péterhida — Komlósd 1999. V 03. (2 pld.) leg.: Malgay V.; Barcs Dráva part 1999. VI. 24. leg.: Malgay V Általánosan elterjedt, gyakori faj, elsősorban feltűnő megjelenése miatt védett, eszmei értéke: 2 000 Ft. Pieridae Leptidea reali (Reissinger, 1989) — Középrigóc kastélypark 1999. VI. 23. leg.: Malgay V Nehezen különíthető el a rokon Leptidea sinapis fajtól, biztos határozás csak genitalia preparátumok alapján lehetséges. Hazai előfordulását ÁBRAHÁM (1998) közli. A lepke első sorban nedves réteken, lápokban fordul elő, az élőhelyei visszaszorulóban vannak, ezért mindenképpen védelemre érdemes, kevéssé ismert faj. Lycaenidae Lycaena dispar (Haworth, 1802) — Nagybajom Nagyhomok 1998. VII. 21. leg.: Sáfián Sz.; Péterhida laktanya 1999. V. 25. (2 pld.) leg.: Malgay V; Péterhida Komiósdi rétek 2002.V.25. leg.: Malgay V, Sáfián Sz. A faj, lápokban, nedves réteken, vizes élőhelyek (wetlands) szegélyein országszerte előfordul, hazai állománya nincs közvetlenül veszélyeztetve, azonban Európa legnagyobb részén nagyon megritkult, az élőhelyei elűnése miatt Nagy-Britanniában kipusztult. Je-