Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Fazekas Imre: Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, V. A Dél–Dunántúl üvegszárnyú lepkefaunája (Microlepidoptera: Sesiidae)

A DÉL—DUNÁNTÚL ÜVEGSZÁRNYÚ LEPKEFAUNÁJA 359 LAŜTUVKA & LAŜTUVKA (1987) mutatta ki Szécsényből. Hazánkban — a réteken, legelőkön — többnyire ritka és lokális: Budaörs, Magyaróvár, Romhány, Tát, Tihany. Politipikus, expanzív holomediterrán faj. Areasúlpontja a Pannon-Balkán térségre és Kis-Ázsiára esik. Közép- és Nyugat-Európában valamint Észak-Afrikában fragmentális. 20. Bembecia scopigera (Scopoli, 1763) Sphinx scopigera Scopoli, 1763, Ent. Carn.: 188. Locus typicus: Szlovénia, Ljubljana Tápnövény: Onobrychis sativa, O. viciifolia. Repülési idő VI—

IX. Lelőhelyek: Kaposvár, Nagyharsány (Szársomlyó), Pécs. Jegyzetek: A scopigera példányokat — magyarországi gyűjteményekben — sokáig az ichneumoniformis és a megaliaeformis nevek alá sorolták be (vö. LASTÜVKA és LASTÜVKA 1987). A scopigera hazánkban lokális és ritka, száraz és napfényes gyepekben, jórészt mészköves alapkőzeten. Főként a Dél-Dunántúlon gyűjtötték, másutt igen szórványos: Budai-hegyek, Szécsény, Úszód. 21. Bembecia uroceriformis (Treitschke, 1834) Sesia uroceriformis Treitschke, 1834, Schmett. Eur. 10: 121. Locus typicus: „Magyarország" (még nincs pontosítva). Tápnövény: Coronilla emerus, Cytisus procumbens, C. hirsutus, Dorycnium herbaceum, Lotus corniculatus. Repülési idő: V—VIII. Lelőhelyek: Kisvaszar. Jegyzetek: Magyarországon főként mészkő- és dolomit-sziklagyepekben, sztyeplejtőkön (Budai-hegyek), ritkábban nedves- és kaszálóréteken (pl. BaranyaiHegyhát: Kisvaszar) fordul elő, de mindenütt igen lokális és ritka. ISSEKUTZ (1955b) jelezte Nyugat-Magyarországról is, azonban az adatok bizonytalanok. Holomediterrán faj, amely Észak-Afrika nagy területeiről hiányzik. Közép-Európában a Kárpát-medencében éri el legészakibb elterjedését. 22. Synansphecia tríannuliformis (Freyer, 1845) Sesia tríannuliformis Freyer, 1845, Neue Beitr. 5. 35. Locus typicus: Törökország, Isztambul. Tápnövény: Geranium sanguineum, Rumex spp., Repülési idő: V—VIII. Lelőhelyek: Barcs, Darány, Kaposvár, Komló (Hasmánytető), Mecsek (Makár-hegy), Pécs, Vörs. Jegyzetek: Széles ökológia valenciájú, politipikus, expanzív pontomediterrán faj. Magyarországon főként a domb- és hegyvidékeken elterjedt, de mindenütt lokális. A házi kertek sóskaültetvényeiben — a gyökérzet megrágásával — időnként kárt tehet. 23. Synansphecia muscaeformis (Esper, 1783) Sphinx muscaeformis Esper, 1783, Eur Schmett. 2: 217. Locus typicus: Németország, Frankfurt am Main. Tápnövény: Armeria elongata, ? Limonium sp. Repülési idő: V—VIII. Lelőhelyek: ? Pécs (Viertl 1897). Jegyzetek: A muscaeformis eddig csak Európából ismert, minden egyéb földrajzi területről származó közlés bizonytalan. Magyarországon rendkívül lokális és 7. ábra: A Synansphecia tríannuliformis Freyer, 1845 habitusképe Fig. 7. Dorsal view of Synansphecia tríannuliformis Freyer, 1845 (imago) ritka: ez idáig csak Budapesten, Isaszegen, Pécsett és Szeged mellett gyűjtötték. Egyetlen Dél-dunántúli adata (VIERTL 1897) Pécsről származik, s a régióból — 19. század óta — újabb bizonyító példány nem került elő. Hazánkban közvetlenül veszélyeztetett, védelemre javasolható faj. 24. Synansphecia affinis (Staudinger, 1856) Sesia affinis Staudinger, 1856, Ent. Z. Stett. 17: 278. Locus typicus: Dél-Tirol, Bozen. Tápnövény: Helianthemum ovatum, H. nummula-rium, Fumana procumbens. Repülési idő: V—

VII. Lelőhelyek: Nagyharsány (Szársomlyó). Jegyzetek: Politipikus, holomediterrán faj, amelyet az Észak-Afrikában a ssp. erodiiphaga (DUMONT 1922) képvisel. Magyarországon a mészkő- és dolomitsziklagyepekben (Budai-hegyek, Vértes, Villányi-hegység) valamint a homokpusztai gyepekben (Pótharasztpuszta) lokális és ritka, erősen veszélyeztetett, védelemre javasolható faj. 25. Chamaesphecia bibionioformis (Esper, 1800) Sphinx bibioniformis Esper, 1800, Schmett. Abb. Nat. Besch. 2 (2): 30. Locus typicus: Magyarország, Buda. Tápnövény: Euphorbia pannonica, E. seguireana. Repülési idő: V—VIII. Lelőhelyek: Pécs (Tettye). Jegyzetek: Kirgíziától Kis-Ázsián és a Balkánon át — az euromediterrán térségben — egészen D-Spanyolor-