Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) VII. Alysiinae: Dacnusini, Orgilinae, Sigalphinae

350 PAPP JENŐ Orgilus patzaki Taeger, 1989 — VI/2: 1 O" (paratype, No. 7613): Fonyód. —A németországi, ausztriai, olaszországi és magyarországi példányok alapján leírt faj máshonnan még nem került elő; a hazai példányok (két nőstény + négy hím öt lelőhelyről) paratípusok (TAEGER 1989: 153, Papp 1994: 299). Orgilus pimpinellae Niezabitowski, 1910 — 1/1: 1 Ö": Zamárdi. — VI/1: 1 O": Nagypeterd. 1 O" (det. Taeger 1989): Pécs, Jakab-hegy (Mecsek). 1 cf: Pécs, Lapis (Mecsek). — VI/2: 3 O": Darány, ősborókás. — VI és VIII—IX. — TAEGER (1989: 157) nyomán úgynevezett tágan értelmezett faj tekintettel egyes feltűnően változékony alaki tulajdonságára: (1) a csáp formája, (2) a test vésete, (3) a tojókészülék viszonylagos hossza és (4) a test színezete. A Palearktikum egyik leggyakoribb Orgilus faja. Magyarországon az O. leptocephalus mellett leggyakoribb Orgilus fajunk. Orgilus rudolphae Tobias, 1976 — 1/1: 1 О* (det. Taeger 1988): Siófok, Balatonszéplak, Tóközpuszta, sasos rét. — V— TOBIAS (1976: 233) európai oroszországi (Sztavropol) és kazahsztáni példányok alapján írta le. TAEGER (1989: 177) öt európai országból (Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szerbia, Görögország) mutatta ki. Magyarországon négy lelőhelyét közölték (PAPP 1994:299). Orgilus rugosus (Nees, 1834) —1/1:1 O" (det. Taeger 1988): Siófok. — VI/1: 1 9 : Páprád. — VI/2: 1 O*: Fonyód. — VIII. — Európa-szerte elterjedt és elég gyakori faj. Magyarországon eddig kevés lelőhelyről vált ismertté (Papp 1994: 29), bizonyára nálunk is gyakori faj. Orgilus similis Szépligeti, 1896 (=0. ruficornis Szépligeti, 1896) — 1/1:2 O": Siófok, Balatonszéplak, Törekiláp. —VI/1: 1 9 (det. Taeger 1988) + 1 O": Pécs, Misina-tető (Mecsek). — VIII—IX. — TAEGERREL (1989: 30—31, 179, 190) ellentétben az O. ruficornis szinonim az O. s/m/7/s-szel; a SZEPLIGETI (1896a: 183, 241) és Taeger (1989: 30—31) által megjelölt különbségeket fajon belüli változékonyságnak tekintem (PAPP 1994: 300). Egész Európában elterjedt és gyakori faj. Orgilus tobiasi Taeger, 1989 — VI/1: 1 9 (paratype, No. 7622): Nagypeterd. — VI/2: 1 9 (paratype, No. 7623): Csurgó. — VI és VIII. — TAEGER (1989: 200) 14 nyugat-palearktikus országból írta le számos példány alapján; a holotípust Albániában gyűjtötték, nyolc magyarországi példány paratípus. Gyakori faj. SIGALPHINAE Acampsis Wesmael, 1835 Acampsis alternipes (Nees, 1816) — VI/1:1 Cf: Pécs, Dömörkapu (Tubes), Orno-Quercetum-bar\ hálózva (Mecsek). 1 O": Pécs, Mély-völgy (Mecsek). — VI/2: 1 Cf: Becsvölgy, Barabásszeg. — IV és VII. — Nyugatpalearktikus elterjedésű és elég gyakori faj. Magyarországon szórványos lelőhelyeit regisztrálták. (PAPP 1996: 153). Sigalphus Latreille, 1802 Sigalphus irrotator (Fabricius, 1775) — VI/1: 1 9 : „Mecsek-hs." — V — Palearktikus elterjedésű és változóan kevésbé gyakori ill. gyakori faj. Inkább a lomberdőkhöz kötődő faj. Magyarországon eddig szórványosan került elő (PAPP 1996: 153).