Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) VII. Alysiinae: Dacnusini, Orgilinae, Sigalphinae
A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) VII. Alysiinae: Dacnusini, Orgilinae, Sigalphinae PAPP JENŐ Magyar Természettudományi Múzeum Állattára H—1088 Budapest, Baross utca I3., HUNGARY PAPP, J.: First outline of the braconid fauna of Southern Transdanubia, Hungary (Hymenoptera, Braconidae), VII. Alysiinae: Dacnusini, Orgilinae and Sigalphinae. Abstract: Hundred-fifteen braconid species are reported from Southern Transdanubia, a landscape region of SW Hungary. The species are representing three subfamilies: Alysiinae: Dacnusini 100 species, Orgilinae 12 species and Sigalphinae 2 species. Faunistic data are presented for every species, the localities are arranged in three zoogerographical districts following Móczár's Zoogeographie map of Hungary and signed with Roman and Arab numbers (1/1: Eupannonicum, VI/1: Sopianicum, VI/2: Praeillyricum). Faunistic comments are added. Sixty-three dacnusine species proved to be new for the fauna of Hungary, they enumeration is given in the Hungarian text. Keywords: Braconidae, Hungary Bevezetés A három gyilkosfürkész (Braconidae) alcsaládnak: Alysiinae: Dacnusini, Orgilinae és Sigalphinae kerekítve 350 példánya állt rendelkezésemre, aminek taxonómiai feldolgozása nyomán összesen 115 brakonida faj vált ismertté a Dél-Dunántúl faunájában. A fajok száma alcsaládok szerint a következőkép oszlik meg (zárójelben a Magyarország faunájára nézve új fajok száma): Alysiinae: Dacnusini 100 (62), Orgilinae 12 (0) és Sigalphinae 2 (0). Viszonylag nagy, azaz 63 azon Dacnusini fajok száma, melyek hazánk faunájára nézve újak. Ez annak a következménye, hogy a 20. század második felében a két angol: G. E. J. Nixon és G. С D. Griffiths, az osztrák M. Fischer és az orosz V. I. Tobias intenzív taxonómiai munkássága eredményekép látványosan megugrott az új fajok leírása. Elsősorban TOBIAS (1986) könyve alapján vált lehetővé, hogy Magyarország ill. a Dél-Dunántúl Dacnusini fajainak az összetételét felderíthessem és megállapíthassam. A nevezett szerzőkre a részleletező irodalmi hivatkozást megjelenés előtt álló tanulmányomban adom közre (PAPP 2004b). A Móczár-féle (1967, 1972) Magyarország állatföldrajzi térkép szerint a Dél-Dunántúlon három faunajárás különíthető el, számozásukat is feltüntetve ezek a következők: 1/1 faunajárás: Nagy-Alföld (Eupannonicum) dunántúli része; VI/1 faunajárás: Mecsek-hegység és Villányi-hegyvidék (Sopianicum); VI/2 faunajárás: Somogyi dombvidék és a Zalai dombvidék keleti fele (Praeillyricum). A faunisztikai részben a három faunajárásnak csak a számát tüntetem fel: 1/1, VI/1 és VI/2, tehát faunajárások szerint csoportosítom a három brakonida alcsalád fajainak a lelőhelyeit. A kerekítve 350 példány dél-dunántúli gyilkosfürkészt 19 természetkutató gyüjtöte össze. A példányok zömének összegyűjtését nyolc kutató végezte el: Bíró Lajos, Józan Zsolt, Mihályi Ferenc, Móczár László, Papp Jenő, Pillich Ferenc, Podlussány Attila és Rozner István. Alkalomszerűen további 11 kutató járult hozzá a brakonida anyag gyarapításához: Bajári Erzsébet, Erdős József, Fekete Zoltán, Horváth Géza, Leskó Gizella, Sólymos Béláné, Sín Katalin, Soós Árpád, Szépligeti Győző, Szilády Zoltán és Vojnits András. A magyar fauna új fajainak a száma 62, melyek kizárólag az Alysiinae alcsalád Dacnusini tribusába tartoznak. A fajok öt génusz között oszlanak meg: Antrusa 2 faj, Chorebus 38 faj, Dacnusa 19 faj, Exotela 2 faj és Lepton 1 faj. Génuszok betűrendjében a következő fajok bizonyultak újnak Magyarország faunájában: Antrusa flavicoxa, A. melanocera. Chorebus baeticus, Ch. brevifemur, Ch. caelebs, Ch. caesariatus, Ch. compressiventris, Ch. coxator, Ch. cylindricus, Ch. dagda, Ch. enephes, Ch. erős, Ch. euryale, Ch. femoratus, Ch. galii, Ch. glabriculus, Ch. heringianus, Ch. incerus, Ch. iridis, Ch. karelicus, Ch. kirvus, Ch. lateralis, Ch. melanophytobiae, Ch. merellus, Ch. metallicus, Ch. mitrus, Ch. nanus, Ch. nitidus, Ch. oritias, Ch. ornatus, Ch. pseudomisellus, Ch. resus, Ch. stenocera, Ch. subasper, Ch. subfuscus, Ch. tamiris, Ch. trjapitzini, Ch. uliginosus, Ch. venustus, Ch. vitripennis. Dacnusa alpestris, D. angelicina, D. aquilegiae, D. areolaris, D. astarte, D. cerpheres, D. discolor, D. dryas, D. evadne, D. liopleuris, D. longiradialis, D. macrospila, D. metula, D. monticola, D. plantaginis, D. radialis, D. sibiríca, D. temula, D. veronicae. Exotela obseura, E. phryne. Lepton ruficolle. Eredmények ALYSIINAE: Dacnusini A Dél-Dunántúlról kimutatott Dacnusini fajok száma 100, ami 43,8 % a Magyarországon eddig lajstromozott 228 fajszámnak. A hazai Dacnusini tribusba kereken 20 génuszt sorolunk. A Dél-Dunántúlon a 20 génusz közül 7 génusz fajait sikerült fellelni, azaz a hazai génuszok 35 %-át. A hét génusz a következő (zárójelben tüntetem fel a Dél-Dunántúlon regisztrált ill. a magyar faunára új fajok számát): Antrusa Nixon (2—2), Chorebus Haliday (64—38), Dacnusa Haliday (23—19), Exotela Förster (2—2), Lepton Zetterstedt (5—1), Protodacnusa Griffiths (2—0) és Trachionus Haliday (2—0). Összesítve a 100 dél-dunántúli Dacnusini faj közül 62 faj (azaz a fajok 62 %-a) a magyar fauna új faja.