Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Sár József – Dudás György – Merkl Ottó: A hangyász álböde (Pleganophorus bispinosus Hampe, 1855) Magyarországon (Coleoptera: Endomychidae)

A HANGYASZ ÁLBÖDE (PLEGANOPHORUS BISPINOSUS HAMPE, 1855) 331 illetve a csápjaikkal „tapogatták" a bogarakat. Valószínű, hogy eléggé nedvességkedvelő állatok lehetnek, mert szívesen tartózkodtak az inszektáriumba helyezett nedves vattán. A párzásukat sikerült megfigyelni. A hím rámászik a nőstény hátára, „átöleli", majd csápjaik „összeragadnak", mégpedig annyira, hogy a párzó bogarakat a csápjuknál fogva csipesszel fel tudtuk emelni. Párzás közben a hím a lábaival „simogatja" a nőstényt (olyan, mintha futna rajta). A hím csápja alsó felszínén sekély mélyedés található, ahová a nőstény csápjának felső fele pontosan beleillik. Valószínűnek tartjuk, hogy ez a mechanizmus a hangyák járataiban megakadályozza, hogy párzás közben a hím lesodródjon a nőstény hátáról, ugyanis viszonylag nagy bogarakról van szó, és a párzó állatok majdnem teljesen eltorlaszolják a járatokat. A baranyai lelőhelyeket a 3. ábra szemlélteti. A magyarországi álbödefélék (Endomychidae) genuszainak és fajainak jegyzéke A kárpát-medencei álbödefélék utolsó összefoglalása CSÍKI (1900) munkája. Az ott felsoroltakhoz később az újonnan leírt Dapsa fodori társult (CSÍKI 1907). A Merophysiinae alcsalád tagjait sokáig a pudvabogárfélék (Latridiidae) közé sorolták; RÜCKER (1983) az önálló Merophysiidae családként tárgyalta őket. A hazánkból említett fajok közül törölni kell a Merophysiinae alcsaládba tartozó Coluocera (= Cholovocera) attae (KRAATZ, 1858) fajt, amelyet RÜCKER (1983) „Hung, mer." lelőhelycédulájú példányok alapján „Dél-Magyarország"-ról közöl. Az ilyen módon cédulázott — általában a 19. században gyűjtött — bogárpéldányok eddigi tapasztalataink szerint kivétel nélkül a Bánságból (tehát a mai Romániához és Szerbiához tartozó területről) származnak. E dél-európai és észak-afrikai elterjedésű fajnak tehát nincs megbízhatóan magyar lelőhelyű példánya. Merophysiinae Seidlitz, 1872 Holoparamecus Curtis, 1833 Calyptobium Aubé, 1843 Holoparamecus (Calyptobium) caularum (Aubé, 1843) — közönséges szénaálböde Holoparamecus Curtis, 1833 Holoparamecus (Holoparamecus) ragusae Reitter, 1875 — széles szénaálböde Leiestinae С G. Thomson, 1863 Leiestes Dejean, 1835 = Liesthes Ganglbauer, 1899 Leiestes seminiger (Gyllenhal, 1808) — félfekete álböde Mycetaeinae Jacquelin du Val, 1857 Mycetaea Stephens, 1830 Mycetaea subterranea (Fabricius, 1801) — szőrös álböde = hirta Marsham, 1802 Anamorphinae Strohecker, 1953 Mychothenus Strohecker, 1953 = Mychophilus J. Frivaldszky, 1877, nee Hesse, 1865 Mychothenus minutus (J. Frivaldszky, 1877) — törpe-álböde Clemmus Hampe, 1850 = Clemmys Seidlitz, 1888, nee Ritgen, 1828 Clemmus troglodytes Hampe, 1850 — kerekded álböde Symbiotes Redtenbacher, 1849 = Microchondrus Wollaston, 1854 Symbiotes gibberosus (Lucas, 1849) — rőt álböde Pleganophorinae Jacquelin du Val, 1858 Pleganophorus Hampe, 1855 Pleganophorus bispinosus Hampe, 1855 — hangyász álböde Lycoperdininae L. Redtenbacher, 1844 Dapsa Latreille, 1829 Dapsa Latreille, 1829 Dapsa dapsa denticollis (Germar, 1817) — fogasnyakú álböde Phylira Mulsant, 1846 Dapsa Phylira fodori Csiki, 1907 — Fodor-álböde Lycoperdina Latreille, 1807 Golgia Mulsant, 1846 Lycoperdina (Golgia) bovistae (Fabricius, 1792) — fekete pöfetegálböde Lycoperdina Latreille, 1807 Lycoperdina (Lycoperdina) succincta (Linnaeus, 1767) — szalagos pöfetegálböde Mycetina Mulsant, 1846 Mycetina cruciata (Schaller, 1783) — keresztes álböde Endomychinae Leach, 1815 Endomychus Panzer, 1795 Endomychus coccineus (Linnaeus, 1758) — négypettyes álböde Köszönetnyilvánítás Az 1—2. ábrákat Pál János, a 3. ábrát György Zoltán (Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest) rajzolta. Merkl Ottó kutatásait az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA T—034207) támogatta.