Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

28 HONTI SZILVIA ETAL. szelvények objektumaiból a Dunántúli vonaldíszes ke­rámia Keszthelyi csoportjának kerámiatöredékei és a Zselizi kultúra kerámiája került elő. Az újkőkori jelensé­gek és leletek mellett a plató nyugati peremén előkerült egy félig földbemélyített avar lakóház, egy magányos avar temetkezés ezüst fülbevalóval, a korszak több ke­mencéje és egy árokrendszer is. Találtunk továbbá egy Árpád-kori tárolóvermet és egy kemencét. A kisajátított terület déli határán egy kisebb területen végzett kutató­munkánk a neolit árok újabb részletével és egy bejára­tával gazdagította az ásatást (VIII. t. 2, 4.). Miután feltártuk az újkőkori épületekkel sűrűn fedett területeket és rendelkezésünkre állt a plató teljes kelet­nyugati irányú keresztmetszete, a 2002. évi ásatás utol­só hónapjaiban 25 méter széles területsávon a kisajátí­tott terület északi határáig kutattuk a lelőhelyet. Továb­bi újkőkori épületeket nem találtunk, de előkerült szá­mos telepobjektum és több zsugorított temetkezés. Az újkőkori objektumok leletanyaga nagyban különbözött a távolabbi teleprészleteken feltárt kerámiatöredékektől, a Dunántúli vonaldíszes kerámia korai fázisának kettős kónikus, mélyen árkolt vonalakkal díszített kerámiatár­gyai kerültek elő. A Dunántúli vonaldíszes kerámia hul­ladékgödrei mellett több nagy méretű objektumra, gö­dörcsoportra bukkantunk, melyekből a rézkori Balaton­Lasinja kultúra leletanyaga látott napvilágot. A 2003. évi feltárásunk célja a vonaldíszes település korai fázisának minél teljesebb megismerése volt. 37 A korai vonaldíszes időszak teleprészlete északi irány­ban túlnyúlik a kisajátított terület határán. Az autópálya jövőbeni csomópontjának északkeleti részén összesen három neolit épület maradványait találtuk meg. A házak különböznek az eddig leírt épületektől, mellettük hosz­szanti árkokat, „Längsgrube"-kat nem találtunk. Osz­lophelyeiket minden bizonnyal csak részben tudtuk fel­tárni. Az ismertté vált cölöplyukak kevésbé szabályo­san helyezkednek el, mint a telep egyéb részeinek épü­leteinél, de hasonló oszlopsorok meglétét sejtetik. A környezetükben talált hulladékgödrökből a Dunántúli vonaldíszes kerámia korai fázisának fent említett jelleg­zetes edényei és kerámiatöredékeí kerültek elő. Talál­tunk karcolt vonaldíszes oltárlábat és idoltöredéket is. A pattintott kőeszközök itt is jórészt bakonyi radiolaritból készültek. Ezen a területen feltártunk egy további épületet, me­lyet déli oldalán, valamint keleti és nyugati oldalának déli részén patkószerű alapárok szegélyezett (VIII. t. 5.). A ház hosszanti tengelyében egyetlen belső szer­kezettartó oszlopsor futott, további oszlophelyeket az alapárok vonalában találtunk. Az épülettől délre még egy azonos szerkezetű házra bukkantunk. A két épít­mény alapárkaiból és az oszlophelyekből csak kis mé­retű, pontosan nem meghatározható korú őskori kerá­miatöredékek kerültek elő. Tágabb környezetükben lát­tak azonban napvilágot a rézkori Balaton-Lasinja kultú­ra nagyméretű objektumai, gödörkomplexumai. Több hasonló szerkezetű ház került elő a kultúra más telepü­lésein, többek között Zalavár-Basaszigeten 38 és Bala­tonlelle-Országúti-dűlőben. 39 A Balatonszárszón feltárt két épület valószínűleg szintén a Balaton-Lasinja kultú­rához köthető, bizonyítékul a házak objektumaiból vett állatcsont-minták jövőbeni radiokarbon vizsgálata szol­gálhat. A korai vonaldíszes teleprészlettől délre két további házat is feltártunk, melyek a Dunántúli vonaldíszes ke­rámia hagyományos épületei. Megtaláltuk belső szer­kezettartó oszlopsoraik oszlophelyeit és a házak hosz­szanti oldalán húzódó árkokat, „Längsgrube"-kat is. Az egyik ház környezetében kottafejes díszítésű és festett kerámiatöredékeket találtunk, a korai vonaldíszes fázis kettős kónikus kerámiája és a Zselizi kultúra jellegzetes díszítései ismeretlenek a két házból és a környezetük­ben előkerült objektumokból. A balatonszárszói lelőhelyen 2003. decemberéig fel­tártuk a nagy kiterjedésű középső újkőkori település ve­szélyeztetett részeit, de a telep határát sem északi, sem déli irányban nem értük el. Összesen 47 őskori épület maradványait találtuk meg, 45 ház a Dunántúli vonaldí­szes kerámiához köthető, két további valószínűleg a Balaton-Lasinja kultúra épülete. Az újkőkori település 45 háza közül 39 sűrűn beépített körzetet alkotott a feltárt terület déli részén, kisebb-nagyobb házsorokba vagy házcsoportokba rendeződve. Tőlük északra a település szerkezete gyökeresen eltérő, a házcsoportoktól és egymástól egyaránt távol három neolit épület állt, az egyik a már említett alapárkos ház. A feltárás legésza­kibb részén található házcsoportot a korai vonaldíszes településfázishoz köthető újabb három ház alkotta. A 45 újkőkori épület nem egy időben állt, az edényanyag fi­nom változásai bizonyítják, hogy az újkőkori falut hosz­szabb ideig lakták a dunántúli középső neolitikum (Kr.e. 5500—5000) idején. A kerámia leletanyagban a Dunán­túli vonaldíszes kerámia korai fázisának jellegzetes tár­gyai, a keszthelyi típusú töredékek és a telep életének kései szakaszát reprezentáló Zselizi kultúra karcolt és festett leletanyaga egyaránt megtalálható. Ásatásaink során összesen 43 őskori temetkezést tártunk fel, két hulladékgödörbe dobott holttest kivételével az elhuny­takat zsugorított testtartásban helyeztek örök nyuga­lomra. Két halott maradványai nem anatómiai rendben kerültek elő egy-egy hulladékgödörből. A mellékletadás ritka, mindössze néhány sírban fordultak elő díszített edények, pattintott kőeszközök, csontárak, egyedi lelet­ként csiszolt kőbalta és gyöngy. A lelőhely belső periodizációjának kidolgozása, a kü­lönböző építési fázisok elkülönítése, a kerámia lelet­anyag részletes elemzése és számos természettudo­mányos vizsgálat elvégzése a megelőző feltárások be­fejezése utáni feldolgozás feladata lesz. Az ásatás során 2002-ben 44 375 m 2 felületen 2000 objektumot tártunk fel, 2003-ban 28 150 m 2 felületen közel 600 objektum látott napvilágot. A balatonszárszói lelőhelyen az összes kutatott terület nagysága megha­ladja a 116 000 m 2-t, az ismertté vált objektumok száma megközelíti a 7000-et. Az újkőkori falu az Közép-euró­pai vonaldíszes kerámia keleti régiójának egyik legfon­tosabb települése. Jelentősége nemcsak a feltárt terü­let nagyságában és az ismert épületek nagy számában rejlik, a különböző régészeti jelenségek és a leletanyag segítségével kivételesen összetett kép rajzolható a hét évezreddel korábban itt megtelepedett közösség életé­ről.

Next

/
Thumbnails
Contents