Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Juhász Magdolna: A kései meggy (Prunus serotina Ehrh.) előfordulása Somogy megyében

A kései meggy (Prunus serotina Ehrh.) előfordulása Somogy megyében JUHASZ MAGDOLNA Somogy County Museum, Natural History Department, H-7401 Kaposvár, Pf. 70. E-mail: juhasz@smmi.hu JUHÁSZ, M.: Occurrence of black cherry (Prunus serotina) in Somogy county (Hungary). Abstract. Black cherry (Prunus serotina) is a forest tree species of North America, which escaped from plantations and became an invasive species in Europe. In Somogy county (south-west Hungary) it was planted between 1950—1960 in lower canopy of forest plantations. In the southern part of the county it occurs on a large scale. Key words: plant invasion, black cherry, sand vegetation. Bevezetés A kései meggy (Prunus serotina Ehrh.) napjainkra Belső-Somogy egyes részein és általában hazai homokterületeinken agresszíven terjedő, inváziós fajjá vált (1. ábra). További terjedésének korlátozása nem csak természetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is előbb-utóbb szükségessé válik. Ennek sikeréhez ismernünk kell a faj viselkedésének sajátosságait eredeti és új hazájában, valamint európai elterjedésének módját és folyamatát. Jelen tanulmányban a kései meggy elterjedésének történetére vonatkozó ismereteket szándékozom összefoglalni, valamint jelenlegi Somogy megyei előfordulását ismertetem. A meghonosodás kérdése A növényfajok elterjedése és a növényzet egésze emberi hatások következtében mára a világ nagy részén jelentős mértékben megváltozott. Az emberi tevékenység flórára és faunára gyakorolt hatásai közül sokat vizsgált jelenség a természetes élővilág elszegényedése, az élőhelyek pusztulása. Kevesebb szó esik arról, hogy hasonló mértékű a flóra gyarapodása a fajok szándékos vagy véletlen behurcolásával. Az emberi tevékenységgel betelepített növényfajok száma számszerűen messze meghaladja a kipusztított fajok számát. Egy nagyobb földrajzi tájegység fajainak 5—25 százaléka emberi segítséggel került az adott területre (szigeteken és városokban ez az arány felülmúlhatja az 50 százalékot.). A flóra idegen elemekkel történő gyarapítása azonban gyakran negatív hatásokkal jár, a betelepített faj esetenként túlszaporodik és agresszíven terjed. A növényi invázió jelenségének kutatása az utóbbi időben a hazai botanikában is fokozott hangsúlyt kapott, de a legtöbb Magyarországon élő idegenhonos fajra vonatkozóan még nem készült részletes elemzés. Egy faj eredményes meghonosodásának előfeltétele, hogy az új területen lévő körülmények között túléljen és utódokat hozzon létre. Ez a betelepített növényfajok közül csak kevésnek sikerült. A történelem folyamán Közép-Európába (SUKOPP 1976) legalább 12000 fajt hurcoltak be, melyek közül csak 385 (azaz legfeljebb 3%) honosodott meg. Nagy-Britanniában a bevitt 32000 fajból 305 tekinthető meghonosodottnak. TRAUTMANN (1976) a fás szárú növényeket vizsgálva kimutatta, hogy a Nagy-Britanniába bevitt mintegy 3600 télálló fás növényből kivadult 60—80, amelynek mintegy felét (30—40 fajt) lehet meghonosodottnak tekinteni. A más földrészekről származó növények legnagyobb része az új hazában olyan élőhelyekre korlátozódik, amelyeket az ember erőteljesen megváltoztatott, csak kevés fajnak sikerül betelepedni a természetes vegetációba. SUKOPP (1985) szerint Közép-Európában 137 az ilyen faj, tehát a meghonosodottak egyharmada. Hollandiában a 220 neofitából a természetes vegetációba 75 faj hatolt be (WEEDA 1987). A behurcolt fajok némelyike az általa okozott változások miatt fokozott figyelmet kelt. Ezek a változások egyrészt érinthetik a természetes élővilágot — amennyiben őshonos fajt nyom el —, vagy pedig az ember gazdasági céljainak megvalósítását gátolják. Az ilyen fajokat FUKAREK (1987) a „veszélyeztetett" fajok ellentéteként „veszélyes" fajoknak nevezi, mások „pestis"-ként emlegetik (TWEELEIJSACKERS 1987), a botanikai szaknyelvben újabban általánossá vált az „inváziós faj" elnevezés. Ezek az agresszíven terjedő fajok ugyan csak kis részét teszik ki a flórának, de jelentőségüket nem szabad alábecsülni, mert sokmilliós nagyságrendű gazdasági kárt okozhatnak. Tömegesen elszaporodva szinte teljesen elnyomhatják az őshonos fajokat és az ültetett haszonnövényeket. Mivel kiirtásuk igen költséges és gyakran szinte lehetetlen, az általuk elfoglalt terület elvész az emberi hasznosítás számára. A gazdasági károk mellett a betelepülő tájidegen fajok csökkentik egy adott terület természetvédelmi értékét. Taxonómia A kései meggy a rózsafélék (Rosaceae) családjába, ezen belül a szilvafélék (Prunoideae) alcsalád Prunus nemzetségébe tartozik (2. ábra). Korábban egyes szerzők (pl. ROTHMALER 1976) önálló Padus nemzetséget különítettek el, és ebbe sorolták a kései meggyet, a hazai határozókönyvekben a mai napig Padus serotina (Ehrh.) Borkh. néven szerepel (régebbi társneve Cerasus serotina Lois). Napjainkban a legtöbb szerző követi a korábbi rendszert (KOEHNE 1915), amely a Prunus nemzetségen belül négy alnemzetséget (Padus, Cerasus, Amygdalus, Prunophora), a Padus alnemzetségen belül pedig öt szekciót különített el. A fajt legközelebbi rokonaitól a termésen maradó csészelevelek és a levélszél fogazottsága alapján lehet elkülöníteni.