Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

26 HONTI SZILVIA ET AL. Balatonszárszó—Kis-erdei-dűlő (M7/S-8 lelőhely) Oross Krisztián Balatonszárszó határában, a mai településtől délre épül ki az M7-es autópálya egyik csomópontja. A kisajátított terület egy rendkívül jó adottságokkal rendelkező platón helyezkedik el, mely északi irányban a Balaton felé nyitott, keleti, déli és nyugati oldalán ellenben 15—22 méter mély völgyek határolják. A középkori Szárszó falu elpusztult templomának helye már korábban ismert volt, más történeti korok emlékanyagára az előzetes terepbejárások leletei alapján nem lehetett számítani. Az MTA Régészeti Intézetének megelőző feltárásai 2000. őszén kezdődtek Belényesy Károly vezetésével. A kutatások elsődleges célja a középkori templomkörzet, a templom körüli temető és ezek közvetlen környezetének feltárása volt. Az ásatás első hónapjaiban meglepetésre újkökori hulladékgödrök is napvilágot láttak. Az ezt követő ásatási szezonban a középkori templom, valamint a templomkörzet és a temető jelentős részének feltárása mellett, Marton Tiborral bekapcsolódtunk a munkálatokba, és nagy felületen kezdtük kutatni az újkökori települést. Az első két év ásatásainak eredményeit korábbi előzetes jelentésünkben foglaltuk össze.

34 Eszerint 2001. végéig a neolit település területén ismertté vált 24 épület, 17 újkökori temetkezés és egy nagy méretű, minden bizonnyal kör vagy ovális alakú sáncárok északi része, három bejárattal. A feltárt objektumok kerámia leletanyagában a Dunántúli vonaldíszes kerámia Keszthelyi csoportjának és a Zselizi kultúrának az emlékanyaga együtt fordult elő. A kutatások folytatását 2002-ben az autópálya balatonszárszói csomóponttervének nagymértékű módosítása tette szükségessé.

35 E változások következtében a feltárandó terület határa a plató keleti szegélyéig tolódott ki, de északi illetve északkeleti irányban is módosult. A 2002. évi ásatás tavaszi és nyári hónapjaiban a korábban feltárt, épületekkel sűrűn fedett teleprészekhez keletről közvetlenül kapcsolódó területeket kutattuk. Az újkökori teleprészlet 15 újabb épület maradványaival bővült (VIII. t. 1.). Az épületek szervesen kapcsolódtak a korábban megtalált házcsoportokhoz, házsorokhoz. Több házat — melyek alapterületének egy része a kisajátítási területen kívülre esik — csak részben tudtunk feltárni. Ezek az épületek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a neolit település házai, házsorai a plató legdélebbi, építkezések által nem veszélyeztetett részén is megtalálhatók. Az épületek szerkezete is teljesen egyezik a korábban felfedezett házak szerkezetével, a konstrukció lényegében megfelel a Közép-európai vonaldíszes kerámia településeiről ismert általános háztípusnak. A házak belsejében három párhuzamos oszlopsor futott, ezek cölöplyukait találjuk meg rendre az ásatásokon. Mivel padlók maradványai, belső járószintek mindeddig nem váltak ismertté a vonaldíszes kultúrkör házainak feltárásakor, így azt sem tudjuk biztosan, hogy az összes oszlop a ház tetőszerkezetét tartotta-e, szinte „erdőt" képezve az épületek belső terében, vagy egyes cölöpök csak az emelt deszkapadlót támasztották alá. A vonaldíszes házak hosszanti oldalán végighúzódó külső — a belső szerkezettartó oszlopoknál sűrűbben elhelyezett, de kisebb átmérőjű oszlopokból álló — oszlopsorok a külső falak síkját jelölik ki. Míg 2001-ben több épületnél teljes hosszúságukban megtaláltuk ezeket az oszlopsorokat, 2002-ben csak kivételes esetekben tudtunk feltárni egy-egy oszlophelyet, melyet helyzete alapján a hosszanti falakhoz tartozó cölöplyukaknak tekintünk. A házak egyik vagy mindkét hosszanti oldalán ovális árkok, ún. „Längsgrube"-k húzódtak. A teljes egészében feltárt épületek hossza 7 és 16 méter között változott, kissé elmaradva a 2001. évi 9 és 25 méter közötti mérettartománytól. A házak tájolása az egész balatonszárszói telepen alapvetően ÉÉNY—DDK-i, ez alól egyetlen épület igazán kivétel a plató keleti peremén, mely annak irányához igazodik. A házakkal sűrűn beépített összefüggő területtől északra — a többi épülettől elkülönülten — tártunk fel egy további újkökori házat, mely gyökeresen eltér az előbb ismertetett háztípustól. Hosszanti ovális árkai, a „Längsgrube"-k hiányoztak, az épület északi oldalán, illetve keleti és nyugati hosszanti oldalának teljes hoszszúságában egy összefüggő alapárok húzódott. A ház déli oldalán nyitott maradt, ez megfelel a lelőhelyen korábban tett megfigyeléseinknek, miszerint több épület déli, rövid oldalán ereszre, bejáratra utaló oszlopokat, oszlopcsoportot találtunk. Az alapárkos ház belső részén feltártuk a három szerkezettartó oszlopsor oszlophelyeit. A házat egy sekély középkori árok vágta át (VIII. t. 6.). A Közép-európai vonaldíszes kerámia településeiről — például az ausztriai Franzhausenből — ismertek olyan alapárkos épületek, melyeknek északi oldalán, valamint keleti és nyugati hosszanti oldalának északi harmadán patkószerűen fut az alapárok.

36 A házak környezetében számos zsugorított temetkezés is napvilágot látott. Ezek legtöbbször az újkökori település hulladékgödreinek legfelső rétegében kerültek elő. Különösen fontos a csonttűvel és csontárral eltemetett férfi sírja, az elhunyt a tűt — melyet a koponyatetőn találtunk meg — a hajában viselte (VIII. t. 3). Ugyanabban a hulladékgödörben, a fent ismertetett temetkezés szintje alatt, egy másik csontvázat is feltártunk. Kissé távolabb, egy gyermek sírjában, keszthelyi típusú, karcolt vonaldíszes edényt találtunk. A lelőhely 2002ben feltárt keleti részén, a neolit objektumok kerámia leletanyagában, a Dunántúli vonaldíszes kerámia Keszthelyi csoportjának edényei és töredékei jóval hangsúlyosabban vannak jelen, a Zselizi kultúra kerámiatöredékei viszont ritkábbak, mint a nyugati területeken, vagy teljesen hiányoznak. A nagyszámú pattintott kőeszköz anyaga döntően bakonyi radiolarit. Előkerült tucatnyi csiszolt kőbalta és számos öriőkőtöredék. A csonteszközök között tűket, árakat találtunk. A lelőhely keleti részén folytatott nagy felületű ásatással egy időben kutattuk a plató nyugati peremén kisajátított területeket. Ezen a felületen további újkökori házak nyomait nem találtuk, de feltártuk a neolit sáncárok újabb szakaszát. Az árok a kisajátítási határ előtt közvetlenül megszakadt, itt minden bizonnyal egy következő bejárat egyik oldalát fedeztük fel. E nyugati