Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Börcsök Zoltán: Botanikai vizsgálatok a Péterhidai Fás Legelőn

BOTANIKAI VIZSGÁLATOK A PÉTERHIDAI FÁS LEGELŐN 271 Eredmények Nagytermetű fák felmérése A vizsgálat során mintegy 300 fa került felmérésre. Az adatok alapján a következő állapítható meg. Kocsányos tölgy (Quercus robur) A területen csak néhány kocsányos tölgy fordul elő, melyeknek rossz az egészségi állapota (5. ábra). Több csúcsszáradt, de az egészségesebbeken is vastag száraz ágak vannak. Ugyanakkor szinte az egész területen — nem csak a tölgyfák alatt — találhatunk tölgycsemetéket, magoncokat. Ez valószínűleg a szajkók áldásos tevékenységének köszönhető, s nem csak a terület tölgyeiről származnak a makkok, hanem a szomszédos erdőből is (Rezula). Azért is fontos ez, mert ha meg akarjuk tartani a legelőt ilyen tájképi formában, akkor a fákat fel kell újítani, új fákat kell nevelni. A kocsányos tölgy meghatározó a tájkép szempontjából, mintegy 25 évvel ezelőtt még ezeken a fákon fészkeltek a környék gólyái. Vadgyümölcsök (Pyrus pyraster, Malus sylvestris) A legelők egyik mellékterméke volt régen a vadgyümölcsök termesztése. A területen egy vadalmát és több hatalmas körte található. 2002-ben a kései fagyok miatt nem volt termés rajtuk, de 2000-ben számos gyümölcs díszlett rajtuk. A vadalmának az egyik vastag ága lehasadt, de a fa túlélte ezt. A körték némelyikén szintén száraz ágak látszanak. Megviselte őket a 2002-es aszályos nyár, a lombozat hiányosan fejlődött, illetve nyáron is jelentős volt a lombhullás. A vadalmának nem található magoncai, míg a körtének csak néhány gyenge egyedét találtam. Célszerű lenne mind a két faj esetében terméseket gyűjteni, és magoncokat nevelni, amiket aztán kiültetni a területre; vagy dugványról kellene szaporítani. Ennek nem csak tájképi indokai vannak, hanem a vadgyümölcsök csökkenő száma is indokolja. Enyves éger (Alnus glutinosa) és vénic-szil (Ulmus laevis) Mindössze egyetlen egészséges éger és egy nagytermetű egészséges vénic van a területen. Ennek oka az, hogy a terület nem fekszik mélyen, sőt inkább kiemelkedik a környékből egy kissé, s a talajvíz egy kicsit mélyebben lehet itt. A szil magoncaival nem találkozhatunk, néhány kisebb éger azonban növekszik a sarjcsoportok védelmében, a mélyebb dél-nyugati részeken. Az éger magoncai az aranyvesszős foltokban is megélnek. Kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), gyertyán (Carpinus betulus), mezei juhar (Acer campestre) A legelő legtöbb fája ezekből a fajokból kerül ki. Mindhárom fajnak szárnyas termései vannak, s rendszeresen hoznak nagy mennyiségű magot, így várható, hogy ezek a fajok kerülnek elő a legtöbbször. Magoncaikkal elszórtan mindenhol találkozhatunk, legnagyobb mennyiségben az anyafák környékén. Ezekből a fajokból többféle korosztály is jelen van, a tisztító munkálatok felfüggesztése óta (min. 20—25 éve) az újulat megmaradt, s fokozatosan növekszik. A kőrisek többsége magyar kőris, de előfordul az amerikai kőris is, melyet telepítettek a környéken, s onnan terjedt el a területen. Utóbbiakból egyelőre csak kevés van, és viszonylag kis termetűek. Ezeket az egyedeket ki kell emelni a tájból, s magyar kőriseket ültetni helyettük. Mivel a kőrisek gyorsan nőnek ezeknek a felújítása nem lesz nehéz. Az összes faj közül a gyertyán a leggyakoribb (6. ábra). Ennek oka, hogy rengeteg magot terem, és jól sarjad gyökérről. Jellegzetes az a kép, hogy a földig ágas, terebélyes gyertyánok „koronacsurgóján" sarjak és magoncok tömege tör fel, elzárva a koronabelsőt, ahová fény alig jut ezáltal. Valószínű annak is betudható a gyakorisága, hogy az erdőirtások után ez volt a legjobban sarjadó faj, s ennek a tősarjait hagyták meg a leggyakrabban. Ezt a fajt nem kell pótolni a területen, hanem inkább a sűrű sarjas részeket meg kell ritkítani ahhoz, hogy a legelő erdősülését megakadályozzuk. A mezei juharok nem nőnek terebélyesre, mint a gyertyánok, vagy magasra, mint a karcsú kőrisek. A fiatal egyedek nagy részén jellegzetesen vastag paraléceket láthatunk. Egyedei többnyire egészségesek, rendszeresen hoznak termést, viszont magoncaival elég ritkán lehet találkozni. Érdekes azonban, hogy az aranyvessző foltjaiban is megtalálhatók a néhány 10 cm-es magoncok, s láthatóan semmi bajuk sincs. Ennek akkor lehet majd jelentősége, ha felcseperednek ezek a magoncok, és elkezdik árnyékolni az aranyvesszőt. Furcsa módon a fiatal magoncoknál nagyobb egyedeket csak elvétve találhatunk. Flóralista A területen 181 növényfaj él. A védetté nyilvánítási indoklás (MAGYAR 1990) megemlít néhány növényt: Anchusa officinalis spp. pustulata; Minuartia viscosa, Thymus serpyllum ssp. angustifolium, Pulsatilla grandis, Sagina ciliata, Sagina subulata, Spergula pentandra, melyek közül egyelőre egy sem került elő a területről. Ennek oka többféle. Egyrészt a legeltetés felhagyásával a nyílt homoki gyepek elkezdtek záródni, ma már nyílt homokfelszín alig van. Másrészt az invazív gyomok, elsősorban a kései aranyvessző előretörésével a természetes gyepfoltok visszaszorultak, a területük a jágerkenderének töredéke csak. A fajlistából kiemeltem néhány fajcsoportot.