Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

24 HONTI SZILVIA ETAL. ugyan — követhető az északnyugati félkörívben is. Az egy állattetemet őrző egyszerűbb áldozati gödrök rendszerét néhány igen jelentős, több rétegű, emberi és állati vázakat is tartalmazó gödör szakítja meg, a telep nyugati és északi tengelyébe tájolva. Igen izgalmasak a telep belsejében feltárt emberi és állati (szarvasmarha, kecske, ritkán sertés és kutya) áldozatok, illetve áldozati gödrök is. Más telepektől eltérően itt igen magas a településen belül, szakrális céllal eltemetett emberek száma. A feltárás végére több mint negyven egyedhez tartozó emberi maradványt sorolunk a Badeni kultúrába. A rituális céllal elföldeltek többsége (kettős, hármas, egy esetben négyes és ötös) csoportot alkot (VII. t. 3.). A csontvázakon többször észleltünk markáns égésnyomokat, mely talán az égőáldozattal hozható kapcsolatba. A jelenségek közül kiemelhető az az objektumcsoport, ahol a mély, több rétegben elhelyezett állati tetemeket tartalmazó áldozati gödör mellett sekély betöltésű, egyszer használt tűzhelyek és hamus gödrök kerültek kibontásra, az áldozati gödörrel egy szinten. Az egyszerre létesített és ugyanabban az időben feltöltődött komplexum elsőként árulkodik az áldozatról és színhelyéről, ahol az állatok leölését, az áldozati állatok szertartáshoz való előkészítését, és magát a rituálét végrehajtották. E helyszíntől nem messzire — egyedülálló leletként — egy emberi arcot ábrázoló, feltehetően szintén rituális célra használt agyagmaszk töredéke is előkerült. A csomópont déli oldalának feltárása után megkezdtük az északi lehajtó területének kutatását. Az átlagos sűrűségű felület északi, északnyugati végén újabb őskori objektumcsoportok mutatkoztak. Az eddig csak szórványosan előforduló középső rézkori BalatonLasinja leletanyag itt nagyobb számban jelentkezett. Ugyanezen a területen önálló bolerázi objektumcsoportokat tudtunk elkülöníteni, amelyeket helyenként kora bronzkori, a Somogyvár-Vinkovci kultúra telepéhez tartozó objektumok vágnak át. A Badeni kultúra legidősebb fázisának, a Bolerázi csoportnak gödrökből és kemencékből álló objektumai mintegy átmenetként jelentkeznek a badeni objektumoktól észak felé haladva. Általánosságban mondható, hogy a telep észak-északkeleti irányban haladva fokozatosan „öregszik". A leletanyag szakszerű feldolgozása fog fényt deríteni arra, hogy ez egy fokozatos, a középső rézkortól a késő rézkor végéig tartó szerves folyamat, helyi fejlődés-e, avagy időrendi sorrendben egymás után letelepülő, de egymásról már mit sem tudó népcsoportok hagyatéka. A véletlent kizárja az a tény, hogy rendkívül kevés olyan lelőhelyet ismerünk, ahol a Bolerázi csoport és az azt követő legidősebb klasszikus Badeni kultúra leletei együtt jelentkeznek. A Balaton-Lasinja kultúrához köthető emberi temetkezések a kultúra kevésszámú, hitelesen feltárt, melléklettel ellátott sírjai közé tartoznak. Objektumai közül a két egymás mellett fekvő, igen szűk, aknaszerű kút érdemel figyelmet. A В-1099-es jelzésű kút feltehetően áldozati célokra (is?) szolgált, összesen tíz bedobott embervázat bontottunk ki, s a nagy mélység (5 méter mélységben feltört a talajvíz) miatt az aljáig kibontani nem tudtuk. A mellette levő másik kútban a víznyerésen kívül más, különleges jelenség nem volt megfigyelhető.

33 A badeni objektumok lassú eltűnésével párhuzamosan a korábban említett kelta (LT D) és késő avar kori településhez tartozó jelenségeket tártunk fel. A kelta objektumok sűrűsödése a nyomvonaltengelyben volt követhető, ahol a vermek mellett több nagyméretű kemencebokrot, illetve két, földbe mélyített füstölőkemencét is feltártunk. Ezeken a jelenségeken kívül négy, félig földbe mélyített, szelemenes tetőszerkezetű, de tűzhely nélküli építmény is előkerült. Feltehetően egy nagyobb kelta település műhelyeit, külső objektumait sikerült feltárnunk. Az előkerült leletanyag a legkésőbbi kelta oppidumanyaggal mutat rokonságot (Szálacska, Szárazd-Regöly — Kr.e. I. század), amelyből kiemelkedik néhány igen késői típusú (Szárazd-Regöly) majdnem ép fibula, a rituális élethez köthető jelenségek közül pedig külön szót érdemelnek a teljes és részleges szarvas temetkezések (VII. t. 5.). A csomópont vízpart felé szélesedő területén belül egy késő avar kori telep jelentős részletei kerültek napvilágra. A falu szerkezetére utalnak a kisebb, 2—3, illetve 4—5 földbe mélyített házból álló csoportok, amelyeket rendszerint sütőkemencék kisebb nagyobb bokrai és nem ritkán füstölőkemencék vesznek körül. A házakban feltárt cölöplyukak egyszerű szelemenes szerkezetű felépítményekre utalnak. A mélyen a löszbe mélyített belső térben pedig — általában a ház északi sarkában — a partfalba vájt tűzhelyek halvány vörösre égett oldalú tűzterét találjuk (VII. t. 6.). A különlegességek közé tartozik két kőből rakott tűzhellyel ellátott épületet, amelyek belső oszloplyukszerkezete nem földbe mélyített, hanem felmenő falú házakra enged következtetni. A 7-es főút irányába tartó lehajtósáv Balatonőszöd felé eső oldalán 4 sírt tártunk fel. A eltemetettek a KeletiAlpok-vidék vonzáskörzetére jellemző kora középkori művelődési kör, — az ún. Köttlach-kultúra — korai horizontjának (Vor-Köttlach) jellegzetes női ékszereit viselték. A késő avar viseletben is visszaköszönő jellegzetes tárgyak, a láncocskás csüngős drótékszerek, a mozaikszemes és többtagú rúdgyöngyök párhuzamai alapján az itt eltemetetteket a 9. század első felében helyezhették sírjaikba (VII. t. 2.). A terület magán viseli a későbbi időszak nyomait is. Feltártunk avar kori épületet metsző mintegy 20 m hosszú és 8 m széles egyterű épületet, amelynek faoszlop-csonkjait sikerült kibontanunk. Az említett szuperpozíción túl, a feltehetően gazdasági építmény korára vonatkozó egyéb információval sajnos nem rendelkezünk. Feltehetően késő középkoriak illetve újkoriak a vízparti sávot és a dombvonulat mögötti sík területet tagoló árkok illetve árokrendszerek. Az egyik, a vízpart irányából nyugat felé tartó, árokban egymás után temetett újkori halottak sírjaira bukkantunk. A 2002. évben 47600 m? területen 2105 objektum feltárását és dokumentálását végeztük el, a lelőhely területén 2003-ban megkezdték a csomópont építését.