Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

HUSZONÖT ESZTENDŐ TWENTY FIVE YEARS Estére megfáradó napsugár kévék törnek utat királyi gesztenyelombok között a rét térdet simogató szőnyegéig. Fecskefarkú lepke táncol a fűszálak hegyén. Smaragd hátú fürge gyík cikkan az út töredezett kövezetén. Néni dúdol a szomszédban. A bokrok között meglibbenő sárga falak reménykedve hívogatnak. Mókus zörren az avarban, egy zöld küllő pöröl vele. Frissen sült tészta illatát lopja orrokba a surranó szellő. Hófehér zsalugáterek mögött rét illatú asszonyokról álmodik tovább a Rippl-Rónai Villa... Megrázza borostás állát a tetőkre vert rozsszalma. Kicsiny tornácok deszkából hányt homloka verejtékez a perzselő nyári melegben. Nagyot ásít a kemence torka — sütőlapátra vár. A pincék között lustán macska kóborol. Néhány szundikáló birka ácsorog egy fa árnyékában. Rábólint a templom öreg tornya. Festett kazettái a mindig külön ültetett lányok és fiúk titokban váltott pillantásait őrzik. Muskátli integet egy kicsiny fakeretes ablakból. Kérges kezű tréfás aratókra, hűvös boroskancsókra, sutba bújt apró zsiványokra gondolnak a szennai falumúzeum évszázados épületei... Huszonöt esztendeje fogad vendéget a csöpp zselici faluban az ország legkisebb szabadtéri néprajzi gyűjteménye. Huszonöt éve vár sárgába oltott lepketáncának felfedezőire a magyar festészet megújítójának Róma-hegyi villája... Micsoda huszonöt esztendő! Múzeumként a mutatványos reform indulásának utcagyermekei. Újabb s még újabb semmit hozó közéleti reformokon, a Nagy Fordulaton s az Ismételt Megfeledkezésen — csöpp avas tejen, morzsányi száraz kenyéren, véget nem érő ügyeskedésen, állandó megalkuváson — nevelt-tartott igazgyöngyök. Tanúi olyan emberi magatartásnak, melyről manapság a világ mit se akar tudni. Hordozói, letéteményesei értékrendeknek, melyeket napjainkra széjjel koptatott, elporlasztott a bárgyú plakátokba kovácsolódó fogyasztói társadalom emberi közösséget pusztító céltudatos kényszerzubbonya — a pénz egyeduralkodása mifölöttünk. Pedig az előttünk járt generációk beléjük maródott üzenete oly egyszerű, oly világos, olyan nyilvánvaló: érték, haszon kizárólag a tehetséges, vagy a verejtékkel rótt emberi munkából születik; a kor tisztelete fölrúghatatlan kötelesség; a kedves tenyerében mindig muzsika születik; a gyermekek szívéhez ragaszkodó színek pedig arra valók, hogy játszhassunk, amíg élünk! Méghozzá mindannyian... Hordoznak persze kultúrtörténeti, néprajzi, művészettörténeti, település- és építészettörténeti, s egyéb tudományos értékeket is. Ám velem a Róma-hegyi Villa évszázados fái alatt, a szennai gyűjtemény apró udvarain mindig is sokkal inkább a közöttük lengő emberi esendőség, a remény és beletörődés, a töretlen hit, az egymás iránti tisztelet, s a munkánk gyümölcsébe vetett föltétlen bizalom bújócskázik. Az értheti meg valódi üzenetüket, küldetésüket, aki a Villában, Szennán bolyongva ezekre is rátalál. Aki maga is részesévé lehet e bújócskának... 2004 őszelőn Tired grown sunshine gavels brake through between mighty chestnut leaves towards the soft meadow' carpet storking gentle human knees. A swallow-tailed butterfly is dancing above the grass blades. Small grren lizard runs through the broken flagging of the road. Mum is huming some tunes to herself in the neighbourhood. Warm yellow walls call fluttering full of hopes between the shrubberry. A red squirrel clashes in the mould, a green woodpecker is quarreling with him. The balm of a fresh-baken pastry is slinking in the air with the softly sneakering breeze. The Rippl-Rónai Villa is dreaming on behind its snowwhite Venetian blinds about women redolent of the meadow... Thatches shake their stubbles. Narrow wodden gables of small rural houses are sweltering in the sizzling summer. Waiting for the peel idly gapes the throttle of the ancient oven. A cat is maundering slowly about the wineyard. Some drowsing ships are lolling about in the shadow of a tree. The old chirch tower nods approval. Its hand-painted canopy cassettes keep secretly exchanged twinkles of the always separately seated girls and boys beneath. Geranium waves from a wodden-hmmed small window. The ancient buildings of the open-air museum remember to calous rollicking reaper, chilly wine-jugs and small young goons hidden by the cubbyhole... The smallest Hungarian open-air museum receives its visitors since twenty five years in a small village. Since the same time awaits the discoverer of its yellow-dreesed butterfly-dance the home of the renewer in modern Hungarian painting on the Roma hill... What a kind of a twenty five years they have been! Being museums the above years are the ragamuffins of the starting period in a „reform" show. Both they are pearls, breeded upon repeatedly nothing bringing public reforms, upon the Great Change and upon the Repeated Oblivion, upon continuous wangle and opportunism. Witnesses of human attitudes, our world of nowadays doesn't want to recognise any more. Both they are trustees of value structures having been outweared by the imbecile advertised consumer society — by the autarchy of money above us. Although the message of our foregoings, the very simple, very clear, very obvious one has been deeply coded into both the Villa and the open-air museum: any real value will rise out of talented or swelteringly done human work. The honour of the ages is an unbrokable role. From the palm of the dear will always born music. And the colours cottoning to childrens' heart help us to play as long as we live; all we live...! Of course they include cultural historical, rural, art historical, architectural and other scientifical values, too. But principally happens to me both under the ancient trees in the Villa garden and on the small yards of the open-air museum a hide-andseek with our everyday human cudacity, hope and resignation, with unbroken confidence, with the regard to one another and with the absolute confidence towards the results of human creativity. The real message of them will the visitor understand who is able to meet the above opportunities, taking his own role and part in this personal hide-and-seek... early autumn 2004 dr. Winkler Ferenc megyei múzeumigazgató dr. Winkler Ferenc general manager