Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Siklósi Zsuzsanna: A Kostolac-kultúra újabb temetkezései Balatonbogláron
A KOSTOLAC-KULTÚRA ÚJABB TEMETKEZÉSEI BALATONBOGLÁRON 145 munkák során, melyekben csak edények voltak. A bejelentés után egy újabb sír került elő. 76 Mivel a Dobanovcin és Skorenovacon talált leleteket egyelőre nem lehet érdemben elemezni, a Bogojevon, Palotabozsokon és Vuőedolon előkerült sírok esetében pedig úgy tűnik késő badeni temetkezésekről van szó, véleményem szerint egyelőre kizárólag a gomolavai sír sorolható bizonyosan a Kostolac-kultúrához. Bár a kétféle temetkezési mód egyidejű használata továbbra is fennáll, a hamvasztásos temetkezések túlsúlyban vannak. Hozzá kell tenni, mivel a kétféle temetkezési rítus a törzs- és a peremterületeken egyaránt dokumentálható, mindenképpen fenntartható a kétféle temetkezési rítus egyidejű használata. Ugyanakkor jelentős különbségek figyelhetők meg használatuk között. Jól látszik, hogy a csontvázas temetkezések rendkívül ritkák, településen szórványosan előkerült, magányos sírok. 77 A csontvázas temetkezések többnyire felnőttek sírjai voltak, sajnos túlságosan kevés antropológiai elemzés készült ahhoz, hogy a nemek megoszlásából bármilyen következtetést levonhatnánk. 78 A balatonboglári hamvak és a sírba került edények elemzéséből a hamvasztásí szertartásra utaló néhány részletet is megtudhatunk. A 754. sír esetében Zoffmann Zs. megfigyelése szerint 79 a hamvak között túlsúlyban voltak a jobb oldali vázrészek. Ennek oka véleménye szerint az is lehetett, hogy a halottat a máglyára bal oldalára fektették. A 957. és az 1022. sír urnáján pedig égésnyomok látszanak, melyek származhatnak abból, hogy a halott mellé a máglyára tették a sírba kerülő edényeket. A 959. és 960. sír olyan szokatlanul közel fekszik egymáshoz, edényeik szinte egyformák, hogy ebben az esetben elképzelhető, hogy az itt eltemetett gyerekek valamilyen kapcsolatban álltak egymással. Egyértelmű, hogy a feltárási körülmények és a hamvasztás miatt erősen korlátozott antropológiai vizsgálatok alapján e kapcsolat természetéről többet nem mondhatunk. Nem tudhatjuk, hogy testvérek, rokonok vagy talán csak egyszerre elhunyt gyermekek voltak-e. A csontvázas temetkezésekhez hasonlóan magányos sírok vagy kis sírcsoportok a hamvasztásos temetkezések is. 80 A balatonboglári sírokba négy egy éves kora alatti gyermeket, egy 1—2 éves, három 2—3 éves, egy 3—4 éves, egy 6—8 éves gyermeket, valamit egy 15—16 éves és egy aduitus korú nőt temettek el. 81 Talán a padinai és a balatonboglári temetkezések alapján a továbbiakban is számolhatunk kis urnás hamvasztásos rítusú sírcsoportok előkerülésével a Kostolac-kultúra településein. Esetleges újabb leletek előkerülésével kaphatunk csak választ arra a kérdésre, hogy ezek a sírok valóban kivételt képeznek vagy tendenciát jelentenek és bizonyos társadalmi csoportot megillető rítusról van szó. Az eddig rendelkezésre álló adatokból egyenesen következik az a feltevés, hogy a Kostolac-kultúra esetében nem a régészet által eddig dokumentált temetkezési szokások voltak az általánosak. A kutatás mai állása mellett elképzelhetetlen, hogy csupán kutatási hiányosságokból származzon az itt kirajzolódó kép. Minden bizonnyal az akkori társadalom többségét a településeken kívül és/vagy olyan rítus szerint temették el, melynek régészeti nyoma nem maradt. A temetkezési szokások ilyen hangsúlyos különbségei mögött (legalább háromféle temetkezési rítus egyidejű használata) valószínűleg valamilyen — egyelőre nem meghatározható típusú — társadalmi különbségek húzódnak meg. A temetkezési szokások különbsége nem feltétlenül jelent vertikális társadalmi tagozódást, sőt ebben az esetben az antropológiai adatok fényében az életkor szerinti, esetleg meghatározott körülmények között elhunytakat megillető temetkezési szokással állhatunk szemben. Mivel nemcsak az ismert sírok száma rendkívül alacsony, de antropológiai vizsgálat is csupán a Gomolaván, Vuĉedolon és Balatonbogláron 82 feltárt sírok esetében készült, az eltérő temetkezési szokások mögött húzódó társadalmi különbségek mibenlétéről nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. A balatonboglári sírok esetében úgy tűnik, hogy a kisgyermekeket (akik még nem voltak a társadalom teljes jogú tagjai) és talán a szülés közben vagy ehhez kapcsolódó események, betegségek következtében elhunyt nőket illethette meg a település szélén, urnás hamvasztásos rítus szerinti temetés. A temetkezésben is megnyilvánuló ilyen különbségtétel a kulturális antropológiai irodalomban jól ismert. Összegzés Balatonboglár—Berekre-dűlő az összesen feltárt 13 sírral immár a Kostolac-kultúra messze legnagyobb sírszámú lelőhelye. A balatonboglári sírok nemcsak azért kiemelkedően jelentősek, mert a kultúra eddig ismert legnagyobb számú és hitelesen feltárt sírjai, hanem azért is, mert ezek mindegyikéről készült antropológiai vizsgálat. Az antropológiai vizsgálatoknak köszönhetően világossá vált, hogy e temetkezési rítus minden bizonnyal a kisgyermekekhez és talán a szülés közben vagy után elhunyt nőkhöz köthető. A sírkerámiák elemzése alapján továbbra is fenntartható az a korábban már többször hangoztatott nézet, hogy ezen a területen a késő Baden- és Kostolac-kultúra együttesen élte meg a Vuöedol-kultúra dunántúli térhódítását. A balatonboglári késő rézkori feltárt településrészlet vizsgálata még további információkkal szolgálhat a sírok értékeléséhez.
