Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

K. Zoffmann Zsuzsanna: Őslakosok és bevándorlók a neolitikus és rézkori Kárpát-medencében az embertani adatok alapján (A Somogy megyében újonnan feltárt Badeni temetők Penrose-analízise)

ŐSLAKOSOK ÉS BEVÁNDORLÓK A NEOLITIKUS ÉS RÉZKORI 131 KÁRPÁT-MEDENCÉBEN AZ EMBERTANI ADATOK ALAPJÁN csehországi, németországi és lengyelországi Zsinegdiszes kerámia); „C-1" azaz Kelet-európai tömb (Dnjepro-Donjeci kultúra: Vovnigi, Volnoje, Dereivka, Srednji Stog 2.kultúra) + Lepenski Vir kultúra; „C-2" azaz Északkelet-európai tömb: (Lengyelországi Gömbamforás kultúra, baltikumi Fésűsgödrös kultúra, Fatjanovo kultúra, Balanovo kultúra, Tripolje kultúra, romániai Okkersíros kultúra) + Klasszikus AVK + Bükki kultúra; „D" azaz Délkelet-európai és anatóliai tömb: (Középés kelet-anatóliai chalkolitikum, Trója l.-V., görögországi neolitikum és EH periódus, Nea Nikomedeia, Cernavoda [Hamangia kultúra], Cernica [Boian kultúra], Ruse [Gumelnica kultúra] + Körös(+Cri§) kultúra, Badeni kultúra: Budapest-környéki, Balaton-vidéki és egyéb leletek sorozata. Összegezve tehát a fentieket megállapítható, hogy az 1. dendogramon látható elkülönülés a továbbiakban igazolást nyert: —A legkorábbra keltezett, aldunai Lepenski Vir sorozat által reprezentált népesség genetikai kapcsolatai — a Penrose-azonosságot jelző értékek szerint — az ukrajnai őslakosok körében keresendők, ugyanakkor az eredmények nem utalnak az aldunai népcsoportok továbbélésére. —A Kárpát-medence neolitizációjával régészetileg kapcsolatba hozott Körös(+Cris) populációjának Penrose-kötődései a vizsgált térség délkeleti része felé mutatnak, a népesség ez irányból történt bevándorlását most már nemcsak a régészeti, hanem a Penrose-elemzés is bizonyítja. A dendogramokon látható szignifikáns kapcsolata a Badeni népcsoportokkal csupán az azonos térségből, azonos etnikai közegből való eredetet jelzi. A Körös népesség feltételezett/feltételezhető továbbélése a Kárpát-medencében a helyiekkel való keveredés során az analízisbe bevont kultúrák sorozatai alapján, Penrose-módszerrel kimutatható nyomokat nem hagyott maga után, a Szatmári és Szakáiháti kultúrák leletanyagának, egyelőre nem elvégezhető vizsgálata azonban ettől eltérő eredményeket is hozhat. —Északkelet Kárpát-medence legkorábbi népcsoportjai, a Korai-klasszikus AVK + Bükk kultúra sorozata által reprezentálva, sem a Körössel, sem a térség más Vonaldíszes népcsoportjával nem állhattak biológiai/genetikai kapcsolatban, Penrose-egyezéseik kizárólag az északkelet-európai népességek tömbjéhez kötik őket. Hogy ennek milyen régészeti magyarázata lehet, arra nem a jelen antropológiai munka kell választ adjon, mindenesetre — legalábbis a Penrose-eredmények alapján — a korai, északi AVK népcsoportok, melyek még nem keveredhettek az észak felé terjeszkedő Körös populációval — antropológiailag egyelőre meg nem válaszolhatóan — a Kárpátokon túli, Északkelet-Európa területein élt populációkkal lehettek azonos eredetűek. —Az „A" clustert kialakító 7 Kárpát-medencei sorozat egyetlen más földrajzi térség esetétében sem mutatott szignifikáns egyezést, idegenekkel való etnikai kapcsolat tehát a középső és kései neolitikumban, illetve még a középső rézkor során sem mutatható ki az alkalmazott statisztikai módszerrel. Ha figyelembe vesszük, hogy ebbe a tömörülésbe tartoznak a Közép-európai és a csehországi Vonaldíszes kerámia népcsoportjai is, valamint csaknem a teljes Kárpátmedence késő neolitikus kultúráinak hordozói is, akkor talán megengedhető az a feltevés, hogy ez a populáció képezte Kárpát-medence autochton népességét, amely — eredetét tekintve, talán helyi preneolitikumra visszavezethetően — a neolitikum és rézkor folyamán biológiailag háborítatlanul élt a Kárpát-medence keleti és nyugati térfelében egyaránt. Kívülről érkező jelentős migrációkra a Penroseadatok szerint a középső rézkor végéig nem került sor, a kisebb etnikai infiltrációk viszont (pl. Gödörsírosok megjelenése), úgy tűnik, nem okoztak jelentősebb törést az autochtonok életében. —A rézkor végső fázisában a csaknem teljes Kárpátmedencét elözönlő Badeni népesség a Penroseadatok szerint egyértelműen délkelet felől vándorolt be a területre. E bevándorló népcsoportok szignifikáns Penrose-kapcsolatai Anatólia, a görög térség, de ugyanakkor a kelet-balkán korai populációival is, valószínűsítik az Anatóliából északra tartó migrációk egymás után, időben és térben is szakaszosan lezajló, többszörös hullámát, amely a helyi rézkor végén Kárpát-medence területére is elért. Az elemzés eredményei szerint úgy tűnik, hogy ebben a térségben már nagyobb fokú keveredésre az őslakók s az újonnan érkezettek között nem került sor. A fenti adatok/eredmények természetszerűleg még sok tekintetben kiegészítésre várnak, hiszen sok Kárpát-medencei népcsoport embertani szempontból még teljesen ismeretlen, s a jelen vizsgálatba bevont sorozatok is nem egy esetben — kényszerűségből — vitatható osszetételűek (Körös + Cri§, Bodrogkeresztúr + Hunyadihalom, Boleráz + Baden). A jelenleg rendelkezésre álló vizsgálati anyag azonban már elégségesnek tűnik ahhoz, hogy nagyobb vonalakban kirajzolódjon az az autochton etnikai tömb („A" tömb) és azok az etnikai migrációk (Lepenski Vir — Ukrajna, Korai-klasszikus AVK+Bükk — Északkelet Európa, Körös(+Cri§) és (Boleráz+)Baden — délkelet Európa és Anatólia), amelyek vélhetően meghatározták Kárpát-medence neolitikus és rézkori népességeinek összetételét és biológiai arculatát.