Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

K. Zoffmann Zsuzsanna: Őslakosok és bevándorlók a neolitikus és rézkori Kárpát-medencében az embertani adatok alapján (A Somogy megyében újonnan feltárt Badeni temetők Penrose-analízise)

Őslakosok és bevándorlók a neolitikus és rézkori Kárpát-medencében az embertani adatok alapján (A Somogy megyében újonnan feltárt Badeni temetők Penrose-analízise) K. ZOFFMANN ZSUZSANNA Bevezetés A kései rézkor folyamán a Kárpát-medence csaknem teljes egészét kitöltő un. Badeni kultúra népességének első embertani jellemzése 1951-ben látott napvilágot, amikor NEMESKÉRI J. közreadta az alsónémedi lelőhelyen feltárt temető antropológiai feldolgozását (NEMESKÉRI 1951). Ez időpont után csak néhánysíros lelőhelyek hasonló ismertetése jelent meg (NEMESKÉRI 1956, ZOFFMANN 1987-88, 1999), s mivel a kultúra legnagyobb temetője Budakalászról embertanilag mind a mai napig közöletlen maradt, a Badeni népesség embertani jellemzése immár több mint fél évszázada lényegében az Alsónémedin temetkező közösség adatain alapszik (NEMESKÉRI 1956, 1961, ZOFFMANN 1987—88, 1992). Ezen adatok alapján NEMESKÉRI J. taxonómiailag három komponens meglétét állapította meg Ezek közül a gracilis és a klasszikus mediterránt, részben neolitikus eredetűként, a helyi Tiszai népességből eredeztette, részben pedig délkeleti irányból bevándorló népcsoportokhoz kötötte, míg az ugyancsak előforduló brachymorph elem szerinte nyugati irányból bevándorolt népcsoportokkal hozható kapcsolatba (NEMESKÉRI 1956). A Badeni kultúrát reprezentáló koponyasorozat első biostatisztikai vizsgálatát SCHWIDETZKY és munkatársai végezték el, a Penrose-féle distancia-analízis segítségével (PENROSE 1954, SCHWIDETZKY 1967). Eredményeik hatalmas vizsgálati anyagra alapozódva azonban, a szignifikancia határának igen magas, 5%os értéknél történt megvonása miatt, történeti szempontból nehezen voltak értékelhetőek. A következő Penrose-analízisek során (ZOFFMANN 1987—88, 1992; a felhasznált méretek MARTI N-féle számai: 1, 8, 9, 17, 45, 48, 51, 52, 54, 55) az általánosított nagyság és forma-távolságokat jelző C

R

2 eredmények szignifikancia határának 0,5%-nál történt megvonásával (P > 99,5%), a férfi, valamint az ALEKSEJEV— DEBEC (1964) módszerével összevont férfi és női koponyasorozatok esetében a sorozatok egymáshoz kapcsolódásai már jóval árnyaltabb képet mutattak (ZOFFMANN 1987—88, 1992). Ez egyaránt vonatkozott a Kárpát-medence egészéből, és a csupán a Kárpátmedence keleti térfeléről származó leletekből álló sorozatok esetében kapott értékekre is. Az eredmények alapján a Badeni népesség Penrose-kapcsolatai délkelet felé mutattak, s az anatóliai (Trója I—V.), valamint görögországi neolitikum + EH periódusok népcsoportjaival való szignifikáns kötődések embertanilag megerősítették a kultúrának a régészet által vázolt délkeleti eredetét, pontosabban a kultúra hordozóinak Kárpátmedencébe való délkeleti irányból történt bevándorlását (KALICZ 1963). Ugyanakkor az eredmények a Badeni és Kárpát-medence más neolitikus, illetve rézkori sorozata között semmiféle Penrose-azonosságot nem mutattak (ZOFFMANN 1987—88, 1992). A fenti vizsgálatokba bevont Badeni sorozatok gerincét azonban valamennyi esetben továbbra is azAlsónémedi temetőt használó népcsoport antropológiai leletei képezték, s ezért kérdésessé vált, hogy ez a csoport mennyire reprezentálja vajon a csaknem teljes Kárpát-medence területén élt népesség egészét. A 2000-es évek elején, a Balaton mentén húzódó M7-es autópálya és a hozzácsatlakozó utak építéséhez kapcsolódó régészeti feltárások során több helyen is előkerültek a szóban forgó népesség temetkezései. Néhány helyen a kultúrának csak néhány sírja volt megtalálható (Balatonszemes), máshol, telepobjektumok között, feltehetően rituális gödörbe dobott egy-egy csontváz, vagy többes temetkezés került elő (Balatonőszöd, Kaposújlak), míg Balatonlelle-Felsőgamász lelőhelyen szabályos temetőt tártak fel. A leletek embertani feldolgozása megtörtént (ZOFFMANN, közöletlen), az adatok közlése a később elkészítendő régészeti monográfiák függelékeként jelenik majd meg. A Balaton menti ásatásokat vezető régészeknek, Honti Szilviának, Horváth Tündének, Polgár Péternek, Sófalvi Andrásnak és Somogyi Krisztinának azonban már itt is szeretném köszönetemet kifejezni., hogy lehetővé tették számomra az általuk feltárt temetkezések embertani leleteinek feldolgozását. Néhány lelőhelyen régészeti mellékleteik alapján egyes sírokat a Badeni kultúra bevezető fázisát képező un. Boleráz kultúrába/csoportba lehetett keltezni (Balatonlelle-Felsőgamász, Ordacsehi-Bugaszeg), a két kultúra kontinuitása, leleteik hasonlósága miatt azonban több esetben régészetileg nem lehetett pontosan eldönteni, hogy egy-egy konkrét sír melyikbe sorolható e két műveltség közül (pl. Balatonlelle-Országúti dűlő). Ebből azokból kifolyólag megengedhetőnek tűnt a két egymással összefüggő kultúra embertani leleteinek azonos sorozatba történő összevonása (Bondár Máriának ezúton is szeretném megköszönni e kérdéssel kapcsolatban nyújtott segítségét). A következetesség szabályainak eleget téve, a problematikus leletek mellett a sorozatokba bevonásra kerültek a határozottan Boleráznak minősített leletek is (pl. Zillingtal). Mivel az ilyen leletek száma csekély és tipológiai eltérések