Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

8 HONTI SZILVIA ET AL. Az egyik téglatest alakú, homokkőből csiszolt öntőminta-töredéken egy tokos balta köpűrésze ismerhető fel (II. t. 6.). Több bonzműves eszköz, apró, csontnyélbe foglalt ár (II. t. 7.), poncvésők is előkerültek. A halászat jelentőségét mutatják a bronzhorgok, két apró szakállas horog mellett egy nagyméretű kéthegyű is előkerült, mely már nagyméretű hal, például harcsa, fogására alkalmas, s természetesen nem hiányoznak az agyag hálónehezékek sem. A megtalált ékszerek többsége a ruházatot rögzítő tű. Ide sorolhatjuk a különféleképpen díszített fejű és szárú bronztűket és ezek fejlettebb változatát, az e korban megjelenő fibulákat. Mindegyik drótfibula, azaz vékony, kör és négyzetes keresztmetszetű bronzhuzalból áll. Az alaptest egy darabból készült. Az alapformánál a korongalakban felcsavart fejből a tűtartón keresztül indul az egyenes hát, melyhez rugóval csatlakozik a tű, ilyen volt egy, a lelőhelyről korábban előkerült szórvány.

4 Ezzel a típussal egyidősek azok a négy oldalkoronggal díszített fibulák, amilyenből ásatásunkon három is előkerült, ennél az oldalkorongokat kis pánt kapcsolja a testhez (II. t. 1.). A fibula kengyelét hullámosra hajlított drót is képezheti, mint az egyik, nagyméretű boglári példányon (II. t. 2.). Különleges formájú csüngők is napvilágot láttak: Az egyik a lándzsaalakú csüngők egy változata, a függesztő karika alatt két kisebb karikával (II. t. 4.), a másik egy fésű alakú csüngő, teljesen ismeretlen forma ebből a korszakból (II. t. 5.). A 2002-es év legszebb darabja egy különleges bronzdiadém (II. t. 3.). Ehhez hasonló egyelőre más lelőhelyekről nem ismert. Ez a diadém egy középrészén kiszélesedő, végein elkeskenyedő, peremén vékony bordával díszített pánt. Különlegessége, hogy bronzból öntött, és nem kalapált. A végein 2—2 lyuk szolgál felerősítésre. Egyszerű díszítése talán azt jelzi, hogy félkésztermék, talán azért nem folytatták a megmunkálását, mert az egyik vége letört a felerősítő lyuknál, bár így is használhatták, hiszen köralakban meghajlított formában találtuk meg. A körmérete alapján esetleg nem fejpántként viselték, hanem a magasra tornyozott hajat díszítették vele. A csonteszközök sorában, melyek között leggyakoribbak az árak és tűk, valamint az edény díszítésénél használt simítok, néhány különleges darab is előkerült. Az egyik egy szépen faragott csontkorcsolya (II. t. 9.). A szarvasmarha felső lábszárából készült tárgy alját egyenesre csiszolták, ez lett a csúszófelület, elől és hátul keresztben átfúrták, ezeken a lyukakon húzhatták át azt a bőr szalagot, mellyel a lábbelijükhöz erősítették. A korcsolya orráról a két szélső kiálló csontrészt lecsiszolták, a középsőt kissé kihegyezték. Ezzel tulajdonképpen a mai korcsolyák szerkezetéhez nagyon hasonlót sikerült előállítaniuk. Egy gödörből került elő az a két furcsa csont tárgy, melynek céljáról, használatának módjáról egyelőre sejtésünk sincs. Ez két emberi lábszárból faragott tárgy, mindkettő jobb felső lábszárból készült. A csontok végét levágták és lecsiszolták, majd alul és felül átfúrták. Biztosan nem mindennapi használati tárgyak voltak, hanem valamilyen kultikus cselekmény közben használhatták ezeket. Szintén az egyedi darabok közé sorolható egy szakállas csont nyílhegy (II. t. 5.). A borkombináti települést nyugatról egy nagyméretű árok zárja le (I. t. 5. kép), míg északról egy sekélyebb, melynek keleti szakasza mára el is pusztult. A két árok között 100 méteres hiatus van, tehát nem alkotnak zárt rendszert. A nagy árok északi vége egy hatalmas gödörben zárul, mely egy eredetileg is meglevő természetes mélyedés további mélyítésével jött létre. Az árkot kelet felől 10—15 méteres üres sáv kíséri, talán a mára már megsemmisült, az árok kitermelt földjéből létrehozott sánc nyoma. Ilyen sánc-árok rendszert elsősorban védelmi céllal szoktak létesíteni, azonban ennek ellentmond az, hogy az üres szakasz — a mérete miatt — semmiképpen sem tartható kapunak. Az árok keleti végében lévő nagy gödör vízgyűjtőként szolgálhatott, ezt betöltése is mutatja. Ez a telep a megfigyelt jelenségek és az leletanyag alapján speciális funkciót láthatott el, minden bizonnyal elsődleges tevékenysége a kézműipar lehetett. Ugyanakkor a párszáz méterre nyugatra, a Jamai-patak mentén feltárt másik, hasonló korú telep (BalatonboglárBerekre-dűlő),

5 a korszakra jellemző nyíltszíni telepek képét mutatja, ahol a lakosok elsősorban élelemtermeléssel, földműveléssel, halászattal, állattartással foglalkoztak. Temetőjük néhány sírja a két lelőhely között, kissé északabbra került elő, Balatonboglár szélső házainak kertjeiben. Mindkét bronzkori falu a mintegy 1 km-re fekvő boglári Várhegyen lakó törzsi vezetőknek lehetett alárendelve, akik a Várhegyen kialakított földvár védelmében laktak. Ezeknek a boglári ásatásoknak az eredményeképpen, kiegészítve a szórvány leletekkel és a megfigyelésekkel, kirajzolódik az a településszerkezeti kép, amelyet az ún. főnökségi társadalom hozhatott létre.

6 Balatonboglár—Berekre-dülő-Klapka u. (M7/S-24 lelőhely) Honti Szilvia—Siklósi Zsuzsanna—Németh Péter Gergely A balatonbogiári csomóponttól a Klapka utcához vezető, újonnan tervezett bekötőút nyomvonalán, a Balatonboglár-Lengyeltóti közötti út keleti oldalán, telepleletek kerültek elő. Korábbi adattári adatokból rézkori (badeni) objektumok és késő bronzkori (Urnamezős kultúra) sírok voltak ismertek ennek környékén. A Berekre-dűlőben, a tervezett autópálya nyomvonalán végzett feltárásoktól északra, mintegy 150 méterre várható volt az ott megfigyelt jelenségek folytatása is. Itt a Jamai patakot kísérő alacsony, hajdanán mocsaras terület a nyomvonali résznél jóval közelebb húzódott a közúthoz, s az új bekötőút nyugati szakasza végig mély területen kerüli el a város lakott részét. Kizárólag települési objektumok kerültek elő a Balaton-Lasinja kultúra, a Halomsíros kultúra, valamint a római és Árpád-korból (összesen 42 objektum). A Balaton-Lasinja kultúra sekély gödrei minimális leletanyagot szolgáltattak. A Halomsíros kultúra emléke jóval gazdagabb volt. Nemcsak a korszak, hanem az egész autópálya-feltárás kiemelkedő leletegyüttese