Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Horváth Tünde: Emberi vázakat tartalmazó objektumok Balatonőszöd-Temetői dűlő badeni településéről

106 HORVÁTH TÜNDE — bögre vagy korsó peremtöredéke, barnás-vörös, mindkét oldalán fényezett, meszes-csillámos homokkal és kerámiazúzalékkal soványított, a perem összenyomott, rövid, csonkakúpos nyakú, 38x47x7 mm. — alj-oldaltöredék, korsóból, belül szürke, kívül vörös, simított, kívül oldalán függőlegesen kannelúrázott, alja kissé behorpad, egyenes, profilált, meszes csillámos homokkal és apró kavicscsal soványított, erősen kopott finomkerámia, fenékátmérő: 33, töredék magassága: 20, oldalvastagság: 3 mm. Hasonló, behorpadó fenekű korsó aljtöredéke: 50x47x6 mm. házikerámia — fazekak peremtöredékei: 5 db, behúzott peremű tál peremoldaltöredéke, jellegtelen peremtöredékek: 4 db, szalagfül középső töredéke, tálak válltöredékei, beböködött pontokkal díszített, vállán kívül fényezett, belül teljes felületén, nem egy edényhez tartoznak: 4 db, amforákhoz tartozó válltöredékek, hármas vízszintes, sekély árkolással: 2 db, amforákhoz tartozó oldaltöredékek, bekarcolt hálómintával: 3 db, oldaltöredékek kettős bütyökkel: 2 db, aljtöredékek 2 db, alj-oldaltöredékek: 7 db, jellegtelen oldaltöredékek. 2668. gödör, 49/36 szelvény: 88. koponya: Metszetre bontottuk a nagy méretű kerek foltként jelentkező gödröt, amelynek oldalában egy marhakoponyát bontottunk ki, a betöltésben a marhához tartozó további, összedobált vázrészek, rézkori kerámia, és egy emberi homlokcsont mely a szemöldökeresz és az orrgyök-részt foglalja magába került elő. Az antropológiai vizsgálat eredménye: adultusmaturus korú nő. 2668. gödör további leletanyaga: közelebbről nem meghatározható, bolerázi fázis? finomkerámia — korsó? oldaltöredéke, fülcsonkok helyeivel, rövid, vízszintes állású szalagfüllel, csillámos homokkal és kerámiazúzalékkal soványított, gondosan simított, eredetileg fényezett?, 40x 41x8. — kisbögre perem- és oldaltöredéke, sötétszürke, csillámos homokkal és kerámiazúzalékkal soványított, nyaka hosszú, csonkakúpos, pereme enyhén kihajló, váll-hasi törésén apró, kerek kisbütyökkel, kívül fényezett?, belül simított, enyhén nyomott gömbtestű, 35x40x4 mm. — kisbögre perem-oldaltöredéke, csillámos homokkal és meszes kerámiazúzalékkal soványított, sötétszürke, barna foltokkal, nyaka rövid, csonkakúpos, pereme kihajló, hasa nyomott gömbszelet alakú, mindkét felületén simított, 38x43x5 mm. házikerámia — fazekak peremtöredékei: 2 db, amfora oldaltöredék, aljtöredék, jellegtelen oldaltöredékek. Értékelés Az őskor régészetének egyik legfontosabb és legkiemeltebben kutatott ága a temetkezések elemzése, mely a kezdetektől alapfeltételét képezi minden társadalomkutatásnak és rekonstrukciónak. Szinte minden korszak és kultúra előkerült temetkezéseinek vizsgálata során szembekerülünk olyan alapvető kérdésekkel, hogy az adott kultúrának a feltárt sírok mekkora hányadát és melyik társadalmi rétegét képezik, egyszerűbben fogalmazva: milyen végleges és helytálló következtetéseket vonhatunk le belőlük a vizsgált társadalom egészére. Szinte minden őskori kultúránál szembesülünk másmás arányokban azzal a problémával, hogy a megtalált, kultúrához köthető temetkezések csak egy nagyon kis töredékét képviselik a feltárt telepek száma és nagysága alapján vélhető népességnek. Mi történhetett azokkal az emberekkel, akiknek temetkezéseit nem találjuk meg? Miért éppen azokat a temetkezéseket találjuk meg, amelyeket megtalálunk? Miért éppen azokat az embereket temették el az általunk ismert módokon, másokat pedig miért másképp? Olyan alapvető kérdésfelvetési problémákba ütközünk, mely kérdéseket adatok hiányában nemhogy megválaszolni, de gondosan megfogalmazni sem tudjuk. Nem kivétel ez alól a problematika alól a cikkben vizsgált késő rézkori művelődés, a badeni kultúra sem. Mai kutatási helyzetünket tekintve rendelkezünk néhány adattal, ezek többsége azonban pontatlan, vagy nem körültekintő összehasonlító vizsgálat során született, ezért sok esetben elhamarkodottnak tűnő kijelentés (fantomadat), mely erősen félrevezető lehet. Tudjuk, hogy a korszak régészeti lelőhelyeinek száma erősen növekszik az előző korszakhoz képest, amely jelenség mögött demográfiai robbanást feltételezünk. Valószínűnek tűnik (bár a kultúra eredete és kialakulása mai napig az egyes kisebb területeket tekintve, és a művelődés egészére nézve is vita tárgya), hogy délről érkező, nagyszámú népesség olvad össze helyi, autochton kultúrákkal. Tudjuk: a kultúra lelőhelyeinek csak kis töredéke temetkezés, legtöbbje települési nyom. A temetkezéseket tekintve rendelkezünk biztos adatokkal: léteznek kisebb-nagyobb önálló temetők, és vannak telepen belül előkerült temetkezések. A „teleptemetkezések" értékelését tekintve a telepkutatás elmaradottságának köszönhetően az adatok találgatásokká válnak. A telepek részletfeltárásainak és leletanyaguk teljes közlésének hiányában nem rendelkezünk pontos adatokkal arról, hogy a temetkezések a telepek mely részein helyezkednek el, hogyan illeszkednek a telep szerkezetéhez kronológiailag és földrajzilag. A „teleptemetkezések" kiértékelésének és közlésének hiányában sok esetben nem tudjuk eldönteni, hogy áldozati felajánlások, vagy pedig egyszerű, az egyénre szóló temetkezések-e. Azt sem tudjuk, hogy milyen kiválasztás alapján kerültek egyesek különálló temetőbe, mások településen belülre, megint mások pedig olyan helyekre, amelyek létezését nem ismerjük. Úgy tűnik, ez a kérdés nem olyan egyszerűen eldönthető. Nem arról van szó, hogy a társadalmilag fontos személyek önálló temetőbe kerülnek, míg a szegények, nők és gyerekek pedig a településeken belül hantolódnak el. A szabályos temetők sírjai között is található rendkívül szegény, melléklet nélküli sír, a „teleptemetkezések" között pedig gazdag mellékletekkel ellátott felnőtt (férfi és női) temetkezés. Kérdés, hogy a gödrökben temetett, telepen belüli temetkezés mellett található egyéb leletek valóban a halott személyéhez köthető tárgyak-e, vagy inkább az áldozat részét képezték, a rítus kellékei voltak? Kérdés, hogy van-e hierarchiális különbség a „teleptemetkezések" és a szabályos temetők között? És továbbra is kérdés, hogy hol vannak azok, akik nem a településeken és nem a temetőkben fekszenek? A Balatonőszöd-Temetői dűlőben történt nagy felületű feltárás során a „teleptemetkezések" köre került fókuszba. Mivel a jelenleg ismert legnagyobb méretű feltárt badeni településről beszélünk, összehasonlítása az eddig ismert badeni telepekkel óvatosságra int. Ezen a megismert 76 ezer m

2-en sok olyan dolgot tapasztaltunk, mellyel elsőként kerültünk szembe, vagy ha ismert volt is jelenségként korábbi feltárásokból, nem ekkora mértékben. A párhuzamok hiányában lehetetlen eldönteni, hogy Balatonőszöd esetében egy kiemelt települési központtal állunk-e szemben, amely talán kifejezetten kultikus szertartások bemutatására készült (tehát: egy szertartási falu), vagy pedig egy általános, badeni kultúrára jellemző települési típussal, melyet számosat ismerünk már, kis feltárási részletekből. Ezen okokból kifolyólag a cikkben kiragadott emberi temetkezések értékelése is lezárhatatlan problémákba ütközik, de mindenképpen új, pontos, és remélhetőleg fontos adatokat szolgáltatott a kutatás és a korszak számára.