Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Gallina Zsolt – Kiss Viktória – Kulcsár Gabriella – Marton Tibor – Nagy Ágnes † – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Sebők Katalin – Somogyi Krisztina: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán 2000–2001-ben végzett megelőző régészeti feltárások. Előzetes jelentés II.

4 HONTI SZILVIA- BELÉNYESY KÁROLY - GALLINA ZSOLT - KISS VIKTÓRIAKULCSÁR GABRIELLA- MARTON TIBOR - NAGY ÁGNES f - NÉMETH PÉTER GERGELY - OROSS KRISZTIÁN - SEBŐK KATALIN - SOMOGYI KRISZTINA római telepnek csak a szélét érintette, az újkőkori objektumok egy, míg a késő rézkoriak két nagyobb összefüggő területen helyezkedtek el. 2000. őszétől három újabb helyszínen is megkezdődött a munka: A Balatonszárszó-Kis-erdei-dulőben, a tervezett csomópont területén a középkori templom környékén indult meg a feltárás Belényesy Károly (MTA Rl) vezetésével. Az első ásatási szakaszban a lelőhely kiterjedésének és intenzitásának megállapítása volt a cél. A felszíni nyomok és anyag alapján nagyon jól azonosítható volt Szárszó középkori elődjének a helye, és a hozzátartozó templom és templom körüli temető. A középkori lelőhelyhez csatlakozó neolitkori lelőhelyre a többszöri terepbejárás során is mindössze néhány kőeszköz utalt, így a nagykiterjedésű újkőkori falu csak utóbb, a feltárás során került elő. 2001-ben ennek feltárásába bekapcsolódott Marton Tibor és Oross Krisztián (MTA Rl) is. A platón elhelyezkedő középkori lelőhelytől DNy-ra, az azt kísérő völgyben (Balatonszárszó-Cinege-dűlő M7/ S-63 lelőhely) Sófalvi András (SMMI) végzett szondázó ásatást. Települési objektumokra nem talált - eszerint a középkori falu szélét magán a platón kereshetjük, az előkerült árkok a középkori birtokhatároló árokrendszerhez kapcsolódhatnak. Ordacsehiben a nyomvonal végig vízben gazdag terület - az Ordai-berek - szélén húzódik, így érthető, hogy ezen a szakaszon a lelőhelyek szinte folyamatosan követik egymást, csak viszonylag keskeny, vízjárta területek, árkok és ezeket kísérő mocsaras részek választják el egymástól a Kistöltésen, a Csereföldön és a Bugaszegen található lelőhelyeket. Az Ordacsehi-bugaszegi lelőhely egy tervezett csomópontba esik, itt 2000. őszén kezdődött meg a feltárás Sebők Katalin (SMMI) vezetésével, majd 2001-ben sikerült a teljes keleti részt feltárni, egy közös (SMMI és MTA Rl) team vezetésével (Gallina Zsolt, Honti Szilvia, Kiss Viktória, Nagy Ágnes, Németh Péter Gergely, Sebők Katalin és Somogyi Krisztina). A lelőhelyet két oldalról az Ordai-berek övezi, a középkori falu külső, gazdasági településrészéhez tartozó objektumok elszórtan az egész felületen megtalálhatók, a számos további korszak települési objektumai egy-egy kisebb területen sűrűsödnek. Az Ordacsehi-csereföldi lelőhelyen a többszöri terepbejárás során nagyon kevés, szinte csak középkori leletanyagot gyűjtöttünk, egyik alkalommal a lelőhely két végén, máskor a középső, magasabb részén. A szórványosan jelentkező leletanyag miatt eredetileg fél nyomvonal, kb. 20 méter szélességű szondával kezdtük a feltárást 2000. őszén Gallina Zsolt és Somogyi Krisztina vezetésével és Molnár István (mindhárman SMMI) részvételével. A régészeti jelenségek azonban az egész szakaszon, sűrűn jelentkeztek, így a feltárást kiterjesztettük a teljes nyomvonalszakaszra. 2001. őszén nyomvonalváltozás miatt újabb ásatás vált szükségessé. A harmadik, Ordacsehi határából ismert lelőhelyen, az Ordacsehi-Kistöltésen Kulcsár Gabriella (MTA Rl) vezetésével 2001-ben végeztük el a megelőző régészeti feltárást. A lelőhely egy, a mocsárból viszonylag erősen kiemelkedő dombháton van, a nyomvonal ennek északi szélén húzódik. Itt már a terepbejárások alapján is számos korszak és erős intenzitás volt várható, ezért a nyomvonal által érintett terület teljes feltárását terveztük, a menet közben végrehajtott nyomvonal-módosítás miatt az előzetesen tervezettnél nagyobb felületen. A már említett nyomvonal-módosítás legsúlyosabban a Balatonboglár-Berekre-dűlőt érintette, mely az egész nyomvonalszakasz legintenzívebb és - az újonnan idetervezett csomóponttal együtt - a legnagyobb lelőhelye. Itt már 1994-95-ben megkezdtük az ásatást,

8 majd 2001. tavaszán folytattuk a korábbi felülethez csatlakozva. A nyomvonal-módosítás miatt a feltárást 2001. nyarán újra kellett kezdeni. Amint azt már korábban is tudtuk, ez a vízparti lelőhely kiemelkedő sűrűségű, elsősorban az itt található Hallstatt kori telep egymásra rétegződöttsége miatt. 2001. második felében indult meg a feltárás a Balatonöszöd-Temetői-dűlőben tervezett csomópont területén, Belényesy Károly (MTA Rl) vezetésével, akihez egy rövid időszakban csatlakozott Sófalvi András (SMMI) is (SMMI). A felszíni terepbejárásokat az ásatási tapasztalatok igazolták, a lelőhelyet mintegy 600 méter hosszan átvágja a nyomvonal. Nyugati, mélyebb felén - ahol a felszíni leletek is szórványos megtelepülésre utaltak - 10 m széles szondával szórványos középkori és őskori megtelepedésre utaló nyomokat találtunk. A keleti részen, a Kis-metszés-csatorna mentén, észak-déli irányban húzódó, erősebben kiemelkedő löszdombon, ahol maga a csomópont található, a települési objektumok jóval sűrűbben jelentkeztek, és a terepbejárás adataival szemben nemcsak középkori, hanem nagyszámú őskori objektum is felszínre került. Az első lakosok a késő rézkorban jelentek meg a dombtetőn. A badeni kultúra jellegzetes tárgyait és eszközeit használó népesség életébe a ritkán előkerülő lakóobjektumok mellett a mindennapok hulladékával betöltött gödrök nyújtanak bepillantást. A szarvasmarha és kutya temetkezések, az emberi- és állatcsontvázakat, összetört edényeket tartalmazó két áldozati gödör pedig az itt lakók kultikus szokásaira utal. A késő kelta időszak kisebb települése után a vízparti dombvonulat következő lakói már a kései népvándorlás korban, a 7-8. század folyamán érkeztek ide. A kedvező adottságokkal rendelkező helyet téli szállásként használhatta az avar népesség egy kisebb csoportja, és hagyta hátra kis méretű, félig földbe mélyített lakóházait. A 13. századra a már rögzült házhelyekkel rendelkező középkori falu vette birtokba immár a teljes domboldalt a veremházakból előkerült leletanyag tanulsága szerint. A 2001-es ásatási évadban több mint 28 800 m

2 területen 1000 objektum feltárását végeztük el, a munkát a lelőhely keleti részén 2002-ben folytatnunk kell.