Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Gallina Zsolt – Kiss Viktória – Kulcsár Gabriella – Marton Tibor – Nagy Ágnes † – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Sebők Katalin – Somogyi Krisztina: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán 2000–2001-ben végzett megelőző régészeti feltárások. Előzetes jelentés II.

28 HONTI SZILVIA- BELÉNYESY KÁROLY- GALLINA ZSOLT- KISS VIKTÓRIAKULCSÁR GABRIELLA- MARTON TIBOR - NAGY ÁGNES f - NÉMETH PÉTER GERGELY - OROSS KRISZTIÁN - SEBŐK KATALIN - SOMOGYI KRISZTINA zsalék) korábban a kutak római kori datálását tette valószínűvé. A faszerkezetek dendrokronológiai vizsgálatát Grynaeus András végezte el.

53 Eredményei alapján a vizsgálható kutak faszerkezetének alapanyaga kocsányos tölgy volt; az egyik kút esetében a fákat legkorábban Kr.e. 195-ben, míg másik két esetben Kr.e. 290ill. Kr.e. 295-ben vághatták ki. A római kort a dombtetőn egy sorba rendeződve két nagyobb, földbemélyített alapú, lekerekített sarkú, téglalap alakú, cölöpszerkezetes ház és feltehetően hozzájuk csatlakozó tárológödrök jelzik. A római időszakot követően a korai népvándorlás korát néhány települési objektum és az innen származó leletek (XIV t. 6) mellett négy, részben kirabolt csontvázas, K-Ny és Ny-K irányítású temetkezés jelzi. A sírok a nyugati lejtőn egymástól távol, kettesével kerültek elő. Az északi páros közül a mélyebbre ásott, Ny-K irányú temetkezés kirabolt volt. Mellékletei közül egy pántos ezüstgyűrű töredéke maradt meg. A mellette fekvő, fele akkora mélységben eltemetett, K-Ny irányítású halott csontváza tökéletes épségben megmaradt, és látszólag semmilyen melléklete nem volt. A sír földjéből vett minta átiszapolása során azonban közel 300 kisméretű, kék és sárga színű pasztagyöngyöt találtunk. A déli páros közül mindkettő Ny-K irányítású volt, az egyik melléklet nélküli gyermeksír. A mellette fekvő felnőtt férfit fakoporsóban helyezték a sírgödörbe; a halott medencéje mellett egy bronz csipesz és egy nyeles vaskés volt, a lábainál bolygatás nyomait észleltük. A népvándorláskor későbbi századaiban az avarok ideiglenes, Kr.u. 7. századi megtelepedését néhány gödör jelenti. A lelőhelyen újabb jelentős megtelepedésre a késő Árpád-korban került sor. A település maradványait földbemélyített padlójú, lekerekített téglalap alakú házak és a hozzájuk csatlakozó kemenceműhelyek (XIV t. 5), továbbá hulladékgödrök jelentik. A kerámia és vassalak alapozású kemencék ritkábban egyesével, általában 2-3-5 tagú kemencebokrokat alkotva jelentek meg elsősorban a dombtetőn; a lelőhely részleten közel 60 kemence maradványait tártuk fel. A leletanyag pontosabb elemzése után lesz lehetőség az Árpád-kori és középkori települések szerkezetének és időtartamának pontosabb rekonstruálására. A lelőhely feltárását a központi, magasabban fekvő területen a mély és széles árkok, az azok által metszett gödrök illetve az árkokra rétegződő kelta, római kori és Árpád-kori objektumok feltárása, rétegtani elválasztása tette izgalmassá illetve az árkokban található nagy földmennyiség kitermelése idő- és munkaigényessé. Meg kell említenünk, hogy számtalan leletszegény vagy teljesen üres gödröt és két melléklet nélkül csontvázas temetkezést is feltártunk, melyek korszak meghatározása így bizonytalan.

54 Balatonboglar-Berekre-dűlő Honti Szilvia - Németh Péter Gergely A lelőhely a Jamai-patakot kísérő, nyugatra néző, kelet felé enyhén emelkedő, több kiemelkedéssel tagolt lejtőn helyezkedik el. Északi része a város alá nyúlik, s innen 2 km hosszan húzódik a patak mentén dél felé. Ott, ahol a tervezett autópálya metszi, 600 m széles. 2001. tavaszán az 1994-95. évi megelőző régészeti feltárást folytattuk, annak déli felületéhez csatlakozva. 2001. április végén nyomvonal változtatás következett be, amely miatt az ásatást újra kellett kezdenünk júliustól a berekpart irányából haladva nyugatról kelet felé. A lelőhely nyugati széle a patak- illetve a berekpartot kísérő, észak-déli irányú kisebb dombon halad át, itt mintegy 100 m hosszan löszös-homokos talajon dolgozhattunk, melyben az objektumok jól kirajzolódtak. Ettől a kiemelkedéstől keletre erősen feltöltött területet találtunk, részben az erős korai vaskori feltöltődés miatt, míg a feltárt terület keleti részén a felszín egyre jobban mélyül, a legmélyebb részen a talajviszonyok korábbi, mára már feltöltődött vízfolyásra utalnak. A tavaszi feltárásunk ezen a mélyen fekvő területen illetve ennek szélén folyt, az újraindított feltárás során ezt a mély részt már keletebbre elértük. Ebben a mély, vastag, fekete, ragadós-iszapos feltöltésű részben csak a beleásott késő kelta, római és középkori objektumok voltak megfigyelhetők, a korábbi időszakok objektumai viszont ezen a szinten nem különültek el, és nem voltak „valódi" települési objektumok, hanem valószínűleg csak földkitermelő gödrök. 2001. tavaszán 3500 m

2-es területen 184 objektumot tártunk fel. Néhány nagy rézkori (badeni kultúra) telepobjektum mellett a leletanyag nagyobb része a késő bronzkori urnamezős kultúra és a koravaskori Hallstatt kultúra tárolóvermeiből, gödreiből került elő. A leletanyagban jelentős a Hallstatt kor végére keltezhető kerámiaanyag és egy díszített csont zablapálca. Az urnamezős kultúrából elsősorban méhkas alakú vermek kerültek elő. A feltárt felület nagy részét szabálytalan alakú és aljú, eredetileg földkitermelésre szolgáló, általában iszapos földdel feltöltődött nagyméretű gödrök töltötték ki, többségük valószínűleg a Hallstatt korban jött létre. A kelta települési objektumok között két félig földbemélyített, szelemenes szerkezetű házat is találtunk, az egyikben nagyszámú hálónehezék volt, a másikban a padló alatt ép edény feküdt. A római korba mindössze egy objektum sorolható, egy észak-dél irányú árok. A megváltoztatott nyomvonalon 2001. júliusában kezdtük újra a feltárást. 8700 m

2-en 900 régészeti objektumot bontottunk ki. Az egész területen igen nagy objektumsűrűség volt megfigyelhető, gyakran a különböző objektumokat egymásba ásva találtuk meg. A legkorábbi időszakot néhány középső rézkori, Balaton-Lasinja kultúrához tartozó gödör képviselte, egyikben a gazdag leletanyag, tálak és fazekak, több csont- és kőeszköz kultikus célra utalhat. A rézkor végéről, a badeni kultúra idejéből, telepobjektumok és sírok egyaránt előkerültek. Elszórtan az egész felületen jelentkező nagyméretű földkitermelő gödrök mellett egy kettős kemencét is feltártunk egy kelta ház padlója alatt (XV t. 1.). Itt egy nagy ovális gödörhöz csatlakoztak a kemencék, melyek tüzelőlapját széttört cserépdarabok-