Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Varga Éva: Történelem és fotográfia A Szent István emlékév kaposvári riportképei

250 DR. VARGA EVA sége képviseltette magát. Idős résztvevők tanúsága szerint a Szent Jobb fogadtatása káprázatos volt, valamennyiük számára emlékezetes maradt. A részleteket a korabeli sajtótudósítás és a fényképfelvételek alapján idézzük fel. A vasútállomás homlokzatán piros-fehér-zöld nemzeti, kék-sárga megyei és városi zászlók omlottak alá, a peront zöld fenyőfüzérrel díszítették. A nagy várócsarnokon át az utcától a harmadik vágányig piros szőnyeg vezetett. A szőnyeg mentén, zöld babérfák mellett, díszruhás megyei hajdúk álltak díszőrséget. Az állomás előtti téren, tetején a szent korona ábrázolásával díszkapu állt, a Tisza István utcában beláthatatlannak tűnő embertömeg zsúfolódott össze. Az állomás peronja is hamar benépesült. (2. kép) A papok fehér karingben, a szerzetesek barna kámzsában, az apácák egyszerű kékben vonultak fel. Majd mind sűrűbben érkeztek a helyi közélet szereplői díszmagyarban, zsakettben, formaruhában. Állami hivatalok, hatóságok, testületek, közületek, vallásos alakulatok képviselőit rendezték sorba a fáradhatatlan szervezők. A peron eseményeiről, ahol pazar díszmagyarok, atillák, zsakettek, ünneplő feketék olvadtak össze a várakozásban, dr. Biczó Ferenc leánygimnáziumi tanár tájékoztatta hangszórón a közönséget. A középkort idéző díszruhák látványától elragadtatott, pontos hierarchia-tudattal rendelkező újságíró szerint a „prémek, menték, forgók, fövegek, tollak, kardok, sarkantyúk, csillogó nagykeresztek, érdemrendek, csizmák, gombok és zsinórok tarka összevisszaságán ugrált a szem s szárnyalt a képzelet vissza a múltba...". Véleménye szerint e letűnt századok dicsőségét idéző látvány tette történelmivé, emlékezetessé és jellegzetesen magyarrá a Szent Jobb fogadtatását. A „történelmi galériát" - a lelkendező újságíró szerint - a vármegye első emberei, nagybirtokosai, országgyűlési képviselői mellett a város polgármestere, az OTI és a Hitelszövetkezet vezetői alkották, akik mellé a papság sorakozott fel. A peronon a piros szőnyeg jobb oldalán állt a katonazenekar, balra a rohamsisakos, szuronyos díszszázad. A katonáktól balra a díszmagyaros hölgyek és urak, a papság, a közéleti notabilitások, hivatalvezetők, vitézek, frontharcosok, rokkantak, leventék, a Szociális Misszió, a zsidó hitközség és a cserkészcsapatok kaptak helyet. A menetrend szerint érkező Aranyvonat láttán a zenekar a Himnuszra, majd a magyar imára zendített. Majd a már ismertetett ceremónia szerint a káplánok leemelték a Szent Jobbot az emelvényről, melyet 16 alabárdos koronaőr kísért. A rendezőség hordozható katonai rövidhullámú rádión adta ki rendelkezéseit. S a polgármester rövid beszéde után a karinges papok vállukra emelték az ereklyét, melléjük sorakozott négy díszmagyaros úr - dr. Kaposváry György polgármester, gr. Festetics Domonkos országgyűlési képviselő, gr. Zichy Domonkos követségi titkár és Márffy Elemér földbirtokos ( vezetésével alabárdos koronaőrök és a megyei hajdúk sorfala között megindult a körmenet a Kossuth tér felé. (3. kép) A feldíszített Tisza István utcában az előkelőségekhez csatlakozott a közönség, köztük a népviseletben pompázó környező falvak népe. A menet ősi magyar egyházi énekeket énekelt a levente- és a katonazenekar kíséretében. A Fő utcán a résztvevőket ugyancsak díszes utcakép fogadta. A vármegyeháza (jelenleg az épület múzeumunk otthona) homlokzatát ezúttal fehér szegfűből kirakott kettős kereszttel díszítették, az erkélyt ősi zászlókkal, értékes szőnyegekkel, zöld cserfalomb-füzérrel, színes virágokkal rakták teli. Fél 11-kor érkezett a menet a plébániatemplom elé. A nemzeti ereklyét a tér keresztvonalában álló emelvényre tették. (4. kép) Mellette díszőrségben a város részéről a polgármester, a megye részéről pedig gr. Festetics Domonkos állt. (5. és 6. kép) A templom előtti széksoron a díszruhás hölgyek és urak, a tisztikar, valamint a polgári előkelőségek foglaltak helyet. A katonazenekar és a díszszázad a Korona Szálló (a mai Hotel Kapós helyén lévő épület) előtt sorakozott fel. Az ún. bazár tetején lévő tábori oltárnál dr. Kis György prépost-plébános fényes papi segédlettel szentmisét mondott. A mise alatt a közönség négyes és hatos sorokban vonult el a Szent Jobb előtt. A résztvevők számát mintegy huszonötezer főre becsülték. Fél 12-kor a rendezvény fő szónoka, az iparügyi miniszter lépett a mikrofon elé. Beszédét a sajtó teljes egészében közölte, az aktuális mondandót dőlt betűvel emelte ki. Eszerint Bornemissza Géza beszédéből a kortársak szerint két dologra tevődött a hangsúly: egyrészt az ország függetlenségének megőrzésére, („A szent király a kereszténység és a modern kor szellemének átvételével nem engedte nemzeti függetlenségünket kétségbe vonatni...") másrészt a nemzeti összefogásra buzdítva a Szent Jobból kiáradó eszme az egykori dicső „Nagymagyarország" helyreállításához nyújt erőt. Az ünnepség a Himnusszal részben befejeződött, a városháza kistermében hideg büfé várta az előkelő vendégeket. Háromnegyed 12 után a menet ismét felsorakozott s lassú méltósággal kísérte vissza az Aranyvonathoz a Szent Jobbot. A politikus mondandójának második része már előzetesen felvetődött a propagandában. A sajtó hangsúlyozta, hogy a Szent Jobb országos körútja alkalmából rendezett emelkedett szellemű ünnepségek során újjá kell születnie az ország népének, felvérteződni azokra a nehéz napokra, amelyek a közeljövőben várnak a magyar nemzetre, azaz fel kell készülni a háborúra, a területrevízióra. (Ld. erről például Erdélyi József cikkét az Uj-Somogy 1938. június 2-i számában, melynek retorikai fordulatai ugyancsak jellemzőek: „Szent István ereklyeként ránk maradt Jobbja rázza fel a magyarság lelkiismeretét, mert a nép, a Nyugat megmentője, nem tűrheti, hogy fajtatestvéreink milliói gyötrődjenek idegenek rabigája alatt ... e nép meg fogja állni a helyét akkor is, ha saját érdekeit kell megvédeni, mikor visszaköveteli az ezeréves haza leszaggatott részeit. A Szent Jobb ennek érdekében végez missziót.")