Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Földes Mária: Rippl-Rónai emberi kapcsolatai a levelei tükrében

RIPPL-RÓNAI EMBERI KAPCSOLATAI A LEVELEI TÜKREBEN 231 Rippl-Rónai a Róma-villa kertjében feleségével, 1912. Balogh Rudolf felvétele (Vasárnapi Újság 1912.39. sz. szeptember 29.1.) is, újra és újra átolvasva a leveleket, sok apró jelből, egy-egy kedves megjegyzésből kiérezzük, igen fontos számára a szülők támogatása, elismerése, nekik akar megfelelni, ugyanakkor meg is akarja nyugtatni őket, hogy az önmaga által kijelölt út helyes, hogy érdemes fiúkba befektetni. Nem felejti el a névnapi, a születésnapi jókívánságokat, az otthoniak üdvözlését. Hiányoznak, meg szeretné osztani velük az első kiállítás sikerének örömét: „ Folytonosan az a gondolat foglalkoztatott, ha az én Kedves Szüleim itt lehetnének és látnák ezt a gyönyörű helyiséget ezen gyönyörű derült napon..." Igyekszik megismertetni az öregekkel művészi szándékait, terveinek lényegét, gyakran bocsátkozik bonyolult és talán nem is mindig érthető fejtegetésekbe, melyek célja, hogy megértesse szüleivel, hogy a festőművészet van olyan fontos, megbecsülni való foglalkozás, mint a tanítóság, a patikusság. Hogy ebből lehet egzisztenciát teremteni, társadalmi megbecsülést elérni. Szigorúan ragaszkodik saját művészi hitvallásához, az általa felállított etikai rendhez. 1892 márciusában, mikor sikeres kiállítása, festményei iránt megnyilvánuló váratlan érdeklődés talán anyagi reményeket is ébreszt szüleiben, erre így reagál: „Lajos utolsó levelében azt irja, hogy a mama mit mondogat magában: „hiszen igy igen jól van csak az a gyerek azt is közölné velünk, hogy képeit menynyiért adta el.. Erre egészen akaratlanul eszembe jutott a Németh Dr. kopasztottan átküldött ludja, a midőn a jó mama ilyen formán elégedetlenkedett akkoron is ti. nem elégszik meg soha egészen azzal a mit adnak: a tudnál a pehely hiánya keserítette el daczára a jó falatoknak, az én kiállitá-