Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Horváth János: A pasztell technika Rippl-Rónai művészetében

A PASZTELL TECHNIKA RIPPL-RÓNAI MŰVÉSZETÉBEN 227 Rippl-Rónai József: Fekete kesztyűs nő - Zorka 1920.k. (pasztell) használatos durva kartonra dolgozik, melynek egyenetlenségein krétája meg-megbicsaklik, és ez vibráló, érzéki felületet eredményez. A harmadik dimenzió visszaszorításával, a telt színekkel, a formákat kijelölő kontúrokkal már követi az olajfestményről ismert eljárást." Egy viszonylagos keménységgel, fekete kontúrral, színkontraszttal, fehér foltfelület izgató felvillantásával, a háttérszín élénkségével még utoljára fölerősítette Rippl-Rónai a dekorativitással párosított grafikus szemléletet. Hamarosan lágyabb rajzkíséretűek, visszafogott színerejűek lettek a pasztelljei. Életének utolsó nyolc évében egyedüli festőeszköze lett a pasztell. Százával készültek a megnyerő hatású, omlékony festőiségű arcképek. A sikeres, jól kereső művész - Bernáth Mária szavaival - „a pasztellkrétát ördögi ügyességgel és gyorsasággal használta, kiváló rajztudása és színérzékének biztonsága jóvoltából egy-egy kép valóban csak óráit - néha még annyit sem - vette igénybe, és mégis az alkotás örömét adta." Zsebében elférő krétás dobozt és azonos méretre vágott (kb. 51x41 cm-es) sárgás barna, nem túl vastag, érdes felületű kartonokat hordott magánál. Nem fixálta, csak üveg alá és zöldes barna brüsszeli keretbe rakatta képeit. A fal párássága a karton púposodását okozta, ezt védte volna ki a dobozos hátoldal, vagy egy hátsó üveglap. Tájképein a tovatűnő festői hangulatok érdeklik. „De vannak itt asszonyok, leányok is, akiket meg kellett látni és az örökkévalóságnak átadni. Istenem!, hogy kell sietni ezek megörökítésével. Mily gyors iramban lesz valaki szép - csudás szép és mily rettenetesen gyorsan tűnnek el a bájos, hamvas színek - a „sármja" a mi mindenségünknek! Életünknek, munkakedvünknek, gyönyöreinknek!" - vallotta a művészünk. A Zorkaciklus, az íróportrék és az önarcképek fémjelzik a pasztell arcképek korszakát. A „Fekete kesztyűs nő - Zorka" (1920.k.) lírai festőiségében az áttetsző finomságú pasztell a női smink, a púder, a parfüm illat eszközévé lényegült át. A „Magam képe vörös sapkában" (1924) fátyolosan tört vörösei a szürke háttér kíséretében váltak ripplisen választékossá. A saját és a Nyugatos írók arcának mély emberi tartalmasságát a magába fordultság remeklésszerű megjelenítésével sikerült elérnie. A mérlegelt és sikeresen kiszámított beállítások és festői hatások által még utoljára feljut önnön magaslataira. A ruha és a háttér mély kékje, az arc sápadt sárgája, a haj elomló tónusainak utólagos feketével áthúzott hangsúlya régi pasztell eljárásokat idézik. „A mi Anellánk" (1925) mély fekete és barna ruha burkolatából, sötét környezetből kivilágló szomorú tekintetével az egykori színredukciós művek magas kifejező erejét éri el. A belőle sugárzó búcsú érzéssel zárjuk a mesteri pasztellek témáját Rippl-Rónai József: A mi Anellánk 1925. (pasztell)