Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Plesznivy Edit: Helyszínek és képi motívumok – Barátságok és megőrzött ízek –Rippl-Rónai József franciaországi éveiből

206 PLESZNIVY EDIT arra, hogy az Art Nouveauban megrendezze önálló ki­állítását. A magyar festő és a francia műpártoló kapcso­lata nem volt előzmény nélküli, ugyanis Rippl, Bing megbízására készítette el, még 1895-ben Les Vierges című litográfia-sorozatát. Bing szecessziós palotája a modern iparművészet fellegvárára volt, helyiségeit a Nabis művészcsoport tagja tervezték. „A szobák csupa betegszínű és túlvilági rajzú virágos kárpitokkal vannak bevonva, ilyenek a bútorok is... Egy-egy szekrény tete­jén, vagy egy fauteuil párnáin, sőt a padlón is most: Ró­nai képek láthatók"- tudósított Szikszay Ferenc a kiállí­tásról. Az Art Nouveau palotája sajnos elpusztult, építé­szeti részleteit, belső interieurjeit csak archív felvételek őrzik. Az 1890-es évek végétől Rippl-Rónait egyre inkább foglalkoztatta a hazatelepülés gondolata; lelkében min­dig is munkálkodott a honvágy és az otthoni megméret­tetés igénye. Franciaországi évei záróakkordjaként, 1899-ben, néhány hónapot Aristide Maillol szülőhelyén, Banyuls-sur-Merben töltött. (6. kép) A városka a spa­nyol határhoz közel, a Földközi-tenger partján fekszik, a Pireneusok karéjától övezve. Az öböl fölé magasodó óvárosi rész meredek utcácskái, hófehér falú, vörös cserepes házai, ma is őrzik a több száz éves halászfa­lu hangulatát. (7-9. kép) A két barát, piktor-szerszámokkal megpakolva járta be a vidéket és kutatott a megfestésre érdemes témák után. A mediterrán táj élménye új korszakot hívott élet­re Rippl-Rónai művészetében: képein a tér kinyílt és ki­színesedő palettával, tájképek tucatjait vetette vászon­ra. (10-13. kép) A tenger, a meredek sziklafalak, az ősz színeiben pompázó hegyek, a szőlősdombok és az olajfaligetek addig ismeretlen festői problémákkal szembesítették: „Dolgozom eleget - Többször teszünk kirándulásokat a hegyekbe. Mondhatom, végtelen szép tájék - az ember amidőn bele akarna kapni, hogy meg­örökítsen valamit, a legnagyobb zavarba jön, mert olyan tömegesen kínálkozik a sok szép motívum. Rendkívül tipikus szín itt a sárga szín. Minden arany­ban fürdik."- írja az otthoniaknak. Maillolék otthona, a „maison rose" nappalijából kijá­rat nyílt a dús vegetációjú kertre és ide nyúlt ki az a kő mellvédes terasz is, melyen Rippl-Rónai, barátja arc­képét, a Musée d'Orsay tulajdonában lévő, Maillol port­rét megfestette. A Banyuls-sur-Merben készült festmények helyszí­neinek azonosítása révén, egy hibás címadásra derült fény. A kaposvári múzeum tulajdonában lévő, évtizedek óta Maillol háza-ként szereplő festmény nem a szob­rászbarát házát ábrázolja (14-15. kép). A korábban Fa­lu háza illetve Maillol hazája címen jelölt olajkép egy véletlen elírás folytán, később lett átkeresztelve. Az áb­rázolt, XIX. századi épület, mely napjainkban is meg­őrizte osztott színezését, zöld zsalugátereit és ovális, homlokzati nyílásait, a banyulsi vasútállomáshoz közel található. E környék lehetett Rippl motívumkereső kör­útjainak egyik állomása, ugyanis az ittlévő temetőben találhatók azok a vidékre jellemző családi kripták, me­lyek a festőt is megihlették. (16-17. kép) A hazai nagyközönség a Merkúr-palota 1902-es ki­állításán, a „Pyrenei képek" csoportjában ismerhette meg a Dél Franciaországban született műveket. Rippl-Rónai a század elején hazatelepült Magyaror­szágra és 1902-ig Ödön öccsénél, Somodoraszalón la­kott, majd Kaposvár lett ismét - immár haláláig - ottho­na. Nagysikerű, 1906-os Könyves Kálmán Szalonbéli ki­állítását követően végre házasságot kötött francia élet­társával, Lazarinnal, a - Bernáth Aurél jellemezte ­„zord fejű asszonnyal", kinek „kemény vonásaiból pilla­natokig még a francia jakobinusnőt" is kiérezni. Rippl szakmai elismerését és anyagi jólétét hozó, keresettségét jelzi, hogy Budapesten a Kelenhegyi úti műteremházban atelier-t bérel, majd 1908-ban Kapos­várott, a Róma-dombon villát vásárol, mely termékeny éveinek kitüntetett színtere lett. 1910-ben rokoni kötelezettségek miatt, feleségével ismét Franciaországba utaznak, hogy Lazarine elhunyt húgának kislányát, Anellát fogadják magukhoz. Párizs­ban a Bouelvard Montparnasson szállnak meg, abban a negyedben, melyben a világ minden tájáról idesereg­lett irodalmárok és képzőművészek éltek. E párizsi uta­zás emlékeit, tájképi impresszióit néhány vibráló foltke­zelésű, kukoricás stílusú remekmű őrzi: Bouelvard Montparnasse. (18-19. kép) Ott tartózkodásuk alatt Rippl kiállításokat és magán­galériákat látogatva tájékozódott a legfrissebb művé­szeti irányzatokról és régi barátait: Vuillard-t, Bonnard­t, Sérusier-t, Thadée Natansont, Denis-t is felkereste ­jó néhányuk portréját, még az 1890-es években elké­szítette -. A programból nem maradtak ki a kedvelt mu­lató helyek sem: „Most, hogy feleségemmel Párizsban időztünk, mi is minden pénteken Vuillard-hoz voltunk hivatalosak... Itt találtam az összes ismerősöket (...) Diner után el a Moulin de la Galette-be, onnan az ösz­szes tivornya - helyekre... (20-21. kép) (...) Egy régi­es, ódon, de rendkívül szépen szituált helyen lakik Maurice Denis. Klastromszerű épület ez, vasrácsos aj­tóval, régies, lépcsős bejárattal. Valami olaszos levegőt éreztünk...Szinte religiózus a hangulat.." Denis háza, mely érintetlen formában ma is őrzi me­diterrán hangulatát, a Párizstól 21 km-re fekvő Saint­Germain-en-Laye-ben található. A múzeumként műkö­dő épületben Denis életműve és a Nabis művészek, többek között Rippl-Rónai alkotásai kaptak helyet. Itt mutatták be 1998-ban Rippl-Rónai József gyűjtemé­nyes kiállítását. 1910-et követően Rippl-Rónai, négy év múlva, 1914 júniusában látogatott el ismét Franciaországba. Ezen az utazáson azonban nem a jól ismert, barátságos mi­liő fogadta, a háborús helyzet számtalan megpróbálta­tást és megaláztatást tartogatott számára. Lazarine-nal és Anellával ekkor egy hónapot töltöttek Párizsban, ahol ismét a Montparnasse negyedben laktak: „Józsi bácsiéknak a Luxemburg kertre és a gyönyörű Carpeaux kútjára néző szobájuk volt, melyet le is fes­tett és ugyanonnan az Observatoir teret is." (22. kép) ­írja visszaemlékezéseiben Anella. A napok a kultúra és

Next

/
Thumbnails
Contents