Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Knézy Judit: Szemeskályhák Somogyban

„SZEMESKÁLYHA" - A SZOBA ÉKESSÉGE 183 33. ábra. Kályhacsempe, Karád. RRM 62.43.1. 34. ábra. Kályhacsempe a Csököly, Lőrinc u. 64 -bői 1843-as évszámmal. RRM 83.17.1. címerdarabjain és oldalcsempéin kettőzve elhelyezett kerek domború motívum: pontszerű közepe körül hat V alakú szirmokból álló virág. (21. ábra) A csempéken domborodó madaras, virágos, egy tő­ből kiterülő virágkompozíciós, szájában virágot tartó madaras díszek többnyire a gótika és a reneszánsz mintakincse alapján, azt gazdagítva, lazább szerkezet­tel őrződtek meg. Az átvételek nem mindig közvetlenül a korábbi kályhákról, cserépedényekről történtek, ha­nem a népművészet más ágaiban megőrzött mintákról, pl. kő- és fafaragásokról, festett ládákról, hímzésekről, szőttesekről, még tojásdíszekről is mint a gereblyés vagy rozmaringos motívumok. A feszesebb szerkezetű domború díszekre még szívesen vittek fel fehér irókával vagy mással szabadabb rajzúakat, vagy fordít­va, a fehér virágozás volt archaikusabb (30., 33. ábra) s a préselt minta a mozgékonyabb. (18. ábra lábazata) A domború díszű csempéken szereplő hálózatos csillagszerű, körhálós, indakompozíciós, mértanias vi­rágos, de szélperemmel ellátott motívumok divatosak voltak a reneszánsz kályhákon, mintha brokátmintát utánoznának. A somogyiak szemeskályháinak többso­ros csempés lábazatán és derekának alsó csempeso­rán csak a XIX. század végén térnek ezek vissza Karád, Endréd, Hedrehely mestereinek munkáin. A fél­gömb vagy gömbszelet alakú kályhatetők barokk kály­hákon jelentek meg. A Balaton mellékén, Nyugat-So­mogyban előfordulnak szép számmal ilyen kályhapúp­pal díszített darabok, sőt olykor galamb, kakas, vagy díszes gomb is került rájuk. De ezek nem képeztek olyan lendületes felső befejezést, mint barokk előzmé­nyeik. Inkább meglehetősen statikus formájúak, külö­nösen a galambok. Egy bálványosi kályha sokszínű ka­kasa viszont elég mozgalmassá lett formájában és szí­nében is. (25. ábra) Dél-Nyugat Somogyban vált ha­gyománnyá, hogy a kályhások a kályhapúpon álló ma­darakhoz hasonlóan a zsuppos, helyenként cserepes házak tetejére is gyártottak madarat. Ennek hiedelem­háttere van: a kakas kukorékol, ha tüzet lát, tehát védi a házat, a galamb békességet hoz. Mind az atádi, mind a csurgói mesterek specialitása volt. Ritkábban későb­bi stíluskorszakok mintái is megjelentek a kályhákon, mint pl. egy copf stílusú füzér egy 1843-as évszámú csökölyi csempén alaposan megkésve, vagy sajátos szecessziós virágok egyik Porrogon használt darabon. Az alul és felül is hengeres formájú kályhák So­mogyban ritkábban bukkantak fel, inkább a Balaton környékén, mint Főnyeden vagy Várvölgyön (26. ábra), jellemzőbbek a köznemesi lakáskultúra hatását őrző vi­dékeken. A XX század elejétől tért hódító csak préselt csempékből álló un. oszlopkályhák a somogyi paraszt­ságnál leginkább sötétbarna mázasak és nem világo­sak, mint a klasszicista, eklektikus és szecessziós kály­hák, a mintáik sokban követik a korábbi fiókos-csem­pés kályhák domború motívumait.

Next

/
Thumbnails
Contents