Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Knézy Judit: Szemeskályhák Somogyban

174 KNÉZY JUDIT módúcával készített sor (14. ábra) bástyafokszerű szélt adhatott, igényes kialakítású, mértanias formájú, csú­csán szívben végződő fa mintájával. Bencsik István fazekas első világháború előtti emlé­kei szerint készítettek még szegényeknek mázatlan kályhát, módosabbaknak mázasat. A kisebb méretűhöz 76, a nagyobbhoz 112, 120 szem részben csempe kel­lett, a mázatlan darab 6, a mázas 10 krajcárba került. A mázas szemekből és részben csempékből álló kályháknak szélesebb választéka őrződött meg száza­dunkra, részben műemlékekben, részben múzeumok­ban. A meglévő tárgyi emlékek és fényképek alapján a jellegzetesebb típusok, formaváltozatok körvonalazása is lehetséges. A megye déli - délnyugati felében más kályhaváltozatok mellett az e területre és a szomszé­dos Zala megyei falvakra is jellemző típus néhány pél­dánya megőrződött. (KERECSÉNYI E., 1991. 250­271.) Legszembetűnőbb vonása, hogy meszelt, vagy sározott alapra rakták, amely szélesebb a derékrész­nél, de hengeres felső része csak két sor szemből áll, a vállkiképzés és a párta nagyon egyszerű, sokszor meszelt, vagy sározott. Ügyeltek arra, hogy a sározás színe hasonuljon a kályhaszemekéhez, ezért barnás, vöröses, de zöldes színű földfestéket is kevertek bele. A legkorábbra datálható az 1839-ben épült somogy­szobi háznak a hátsó szobájában máig meglévő zöld mázas kályha (15. ábra), amelyhez hasonlóan zöld má­zas egyidejűleg az első szobához is tartozott, csak azt már lebontották. Ez a rangosnak számító kályha 6 tég­lasoros alapra került, amely szélesebb a derékrésznél. Utóbbi egy kályhaszem magasságú sározott alapról in­dul, amely felett a tűztér három sor kályhaszemből áll. Minden oldalon 4-4 szemhez egyharmad szélességű vályú alakú sarokcsempe rész csatlakozott szépen ki­dolgozott, szegletes peremmel. A vállrész kissé profilált, felfelé alig szélesedő, de keskeny és erősen sározott. A hengeres felső rész két sor kályhaszeme fe­lett keskeny sima perem húzódik. A szemek közepén lévő hármas domború gyűrűsoron apró vésett bevágá­sok egyszerűen nemes díszt adnak. Fentivel azonos tagolódású egy szilvásszentmártoni kályha az 1931. évi felvételen, de a tűzterének legalsó sora nem sze­mekből való, hanem csempés, amelyen csillaghálóza­tos domború minta van. (EF 64 957) Ugyanennek a mesternek a műve ebben a községben egy fűtőtest, amelyen felül a hengeres részre nem két, hanem há­rom sor szem jutott. Ez azt mutatja, hogy egymás mel­lett egy időben élt a két eltérő arányú kályhafajta. Ugyanennek a tagolódású kályhának aránylag késői, de igen parádés képviselője az a Csurgónagy­martonból a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény­be áttelepített darab, amelyet az 1900-as évek elején csurgói kályhás készített. (16. ábra) Ez már sötétbarna mázas. A szoba, ahova rakták alacsony volt, talán ez is magyarázza, hogy ezt a formát választották, bár egy fi­óksor még elfért volna rajta. A talpa csak 32 centiméte­res három téglasoros, meszelt, mintegy 6-7 cm-es, de a derékrésznél alig szélesebb mázas párkányzat képez átmenetet a derekához. A derekán három kályhaszem sor van, a sarkok díszesen bevagdaltak. A felső par­ie, ábra. Csurgói mester által 1910 körül emelt kályha Csurgónagymartonból. Barnamázas csempéin, sarokcsem­péin, vallanak oldalán és címerén domború rozettás mintával.Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény. RRM 80.58.1-79. kányzata a lentihez hasonló elosztású, de felfelé hullá­mosan szélesedik. A hengeres rész két sora felett cak­kozott szélű címerdísz van. Mind a lenti párkányzaton, mind a váll oldalán, mint a sarokcsempéken és a címe­ren is domború sokszirmú rozetta van. Az egész 159 cm magas. Hedrehelyi kályhás készítette 1910 körül Csökölyben (Rákóczi u. 93.) azt a szintén barna mázas és ugyancsak két kályhaszem sorból való felső részű, egészében 123 elemből álló darabot, amelynek alsó, szélesebb lábazata másfél csempesoros, tűzterének alsó sora is ugyanilyen domború mintás, csillaghálóza­tos csempékből áll. A szokásos négy és fél szem szé­lességű minden oldala. Sütőt helyeztek bele. Alul befe­lé tartó, felül kifelé szélesedő enyhén profilált párkánya egybefüggővé teszi a mázas részeket. Ezenfelül még a hengeres alakú rész alján és tetején is domború leve­les mintájú párkányzat van. Jelenleg A Szennai Sza­badtéri Néprajzi Gyűjtemény rinyakovácsi házában lát­ható. A részleteiben igényesen elkészített darab formá­ja mégsem szerencsés, mert zömökre sikerült. Ugyan­ennek a mesternek Szenna, Árpád u. 6I. számú házba szállított teljesen hasonló alkatrészekből álló, de hen­geres részén három soros kályhája sokkal arányosabb képet mutat. (RRM F 10579) A Somogyszobon 1967­ben már bontott állapotban gyűjtött és 1982-ben a

Next

/
Thumbnails
Contents