Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Somogyvári Orsolya – Dombi Imre: A Zselic denevérfaunája

A Zselic denevérfaunája SOMOGYVARI ORSOLYA- DOMBI IMRE SOMOGYVÁRI O., DOMBI I.: Bat fauna in the Zselic hills. Abstract: The results of batfaunistic survey in Zselic (Southwest Hungary) are presented in this study. We took samples at 18 points in woods and near ponds in four years (1998-2001). Bats were caught with a net, besides flying bats were identified with bat detector. The presence of 17 bat species was reported, including two threatened species, Barbastella barbastellus and Myotis bechsteini. Bevezetés A Zselic denevérfaunisztikai szempontból az ország legkevésbé kutatott területei közé tartozik. Néhány szórványos régebbi adatot ismerünk a területről, azonban 1998 előtt rendszeres denevérkutatás nem zajlott a Zselicben. A régi adatok Topái Györgytől származnak, ő 1954-68 között három fajt írt le a térségből. A hegyesorrú denevér (Myotis blythi) négy gyűrűs példányát, és a közönséges denevér (Myotis myotis) egy gyűrűs példányát találta meg Kaposváron illetve Bükkösdön. Ezeket az állatokat előzőleg az Abaligetibarlangnál jelölte meg (TOPÁL, 1956). A szürke hoszszúfülű-denevért (Plecotus austriacus) Murai említi Mosdósról parazitákkal foglalkozó munkájában, a megfigyelés azonban valószínűleg szintén Topái Györgytől származik (MURAI, 1976). Az irodalomban leírtaknál a terület adottságai alapján várható volt, hogy több faj fordul elő a Zselicben. A jelenlegi faunisztikai vizsgálatunk célja a Zselic denevérfaunájának minél teljesebb leírása, az itt élő denevérkolóniák feltérképezése és mennyiségi viszonyainak feltárása. Módszerek és területleírás Vizsgálatunkat 1998-ban kezdtük meg a Zselicben. A Zselic a Mecsekhez nyugaton kapcsolódó dombvidék, melynek fő tömegét pannonkori üledékek építik fel (agyag a központi területeken, és lösz a peremvidéken). A pannon agyagban kialakult mély völgyek, és a Zselicre jellemző Dél-Dunántúli bükkösök hegység jelleget kölcsönöznek a dombságnak. Itt találhatók az ország legalacsonyabban elhelyezkedő klimatikus bükkösei. A zselici állományra jellemző a kettős lombkoronaszint, a felsőt az ezüsthárs alkotja (Tilia tomentosa) tölggyel (Quercus cerrís), míg az alsó szintet alkotja a bükk (Fagus sylvatica) elegyedve a gyertyánnal (Carpinus betulus). A Zselic zonális erdőtársulása a Délnyugat-dunántúli gyertyános- kocsánytalan tölgyes, melynek szintén kettős zárt lombkoronaszintjét a kocsánytalan tölgy (Quercus petrea) és csertölgy (Quercus cerrís), illetve a gyertyán (Carpinus betulus) és ezüsthárs (Tilia tomentosa) alkotja (BORHIDI, 1984). Az idős erdőrészletek odvas fái megfelelő szálláshelyet biztosítanak a denevérek számára. A természetközeli társulások a Tájvédelmi Körzet területén még nagyobb kiterjedésben megtalálhatók amelyeket, sajnos helyenként, elsősorban a széleken más ültetett tájidegen kevéssé odvasodó fafajok váltanak fel, mint az akác és a bálványfa. A Tájvédelmi Körzet lényegében egy 9000 ha összefüggő erdőség kisebb tisztásokkal, emellett a zárt erdőrészeket sűrűn tagolják utak, nyiladékok. A belső területeken kevés a víz, csak néhány patak szeli át a vidéket. Szárazabb években ezek a patakok is időszakossá válnak, és nyár közepére teljesen kiszáradhatnak. Kisebb vízmegállások előfordulnak még elszórtan, ezek elsősorban vaddisznódagonyák kevés szabad vízfelülettel. Két nagyobb tömbben találhatók erdők a Tájvédelmi körzettől keletre, ezek azonban degradáltabb területek, sokkal inkább jellemzőek a tájidegen akácosok és fenyvesek. Néhány helyen megmaradtak kisebb kiterjedésű öreg bükkösök, ilyenek például a Vörösalma, Lukafa, és Berzsenyöc erdőrészek. A peremterületeken több patak, sok halastó, és kisebb tó található. Az épületlakó denevérek számára jó szálláshelyet jelentenek a faluk környékén épült pincék. Vadászházak, kisebb kúriák is találhatók elszórva az erdőkben, ezeket azonban szinte kivétel nélkül felújították, rendbe hozták, így már nem alkalmasak denevérszálláshelynek. Ezen összefoglalásban a kutatás első négy évének eredményeit mutatom be (1998-2001). A vizsgálati időszakban 18 ponton végeztünk denevérbefogást, 44 alkalommal. Az állatokat függönyhálóval fogtuk be, emellett detektoros megfigyelést alkalmaztunk. A detektoros fajhatározáshoz Petterson D240X típusú denevérdetektor és Sony WND-6C típusú walkmant használtunk. A hálózások egyik része erdőkben utak nyiladékok mentén történt, azokat az útvonalakat próbáltuk lefogni, amelyeket a denevérek leginkább használnak. A hálózások másik része erdőben levő többé-kevésbé állandó vízmegállások, patakok illetve lakott területekhez közeli kisebb halastavak mellet folyt. Ezek a halastavak kiváló vadászterületet jelentenek a denevéreknek, így egy-egy ilyen vízfelülethez nagyobb területről összegyűlnek éjszakánként. Felmértük továbbá az épületlakó denevérek potenciális szálláshelyeit a térségben. Eredmények A Zselic területéről 17 denevérfaj került elő. Ezek közül 16 faj egyedeit hálózásos módszerrel fogtuk be, egy faj a kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) szülőkolóniáját épületben (templomtoronyban) találtuk meg.