Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Bérces Sándor: Adatok a Baláta-tói Természetvédelmi Terület futóbogárfaunájához (Coleoptera: Carabidae)

126 BERCES SÁNDOR Lebia chlorocephala (Hoffmann, 1803) Hazánk domb- és hegyvidékeiről került elő, sehol sem gyakori. LINDROTH (1985) szerint nyílt területeket kedvel, ahol fűhálózással gyűjthető. Lárvája Chrysolina variáns Schaller nevű levélbogár parazitája. Következtetések A Baláta-tavi Természetvédelmi Területen történt gyűjtések során előkerült 45 futóbogárfaj 2263 egyede mely a fajszámot tekintve a hazai futóbogárfauna 488 fajának 9%-át képviseli. A vizsgált élőhelyek közül a füzesben a legmagasabb a tölgyesben pedig a legalacsonyabb volt a Shannon és a Simpson diverzitás. A Shannon diverzitás t-tesztje segítségével az egyes élőhelyek diverzitásait páronként összehasonlítva az égeres és a füzes diverzitása között nem találtunk szignifikáns különbséget. A Rényi-féle diverzitási rendezés is ezt támasztotta alá, ugyanis az égeres és a füzes diverzitási profilja metszette egymást, a két élőhely diverzitás szerint nem rendezhető (TÓTHMÉRÉSZ 1997). A dominancia-diverzitás görbék megmutatták, hogy míg az égeres és a tölgyes esetében a nagy, közepes és kis gyakoriságú fajok eloszlása nagyjából egyenletes, addig a füzesben igen sok a közepes és kis relatív gyakoriságú faj. Feltételezzük, hogy az erdei élőhelyek kiegyensúlyozottabb élőhelyek (állandó nedves, párás környezet), ezért találunk alacsonyabb fajszámokat és nagy egyedszámokat. A kiegyensúlyozott élőhelyeken az úgynevezett K-stratégista versengési stratégiát folytató fajok tudnak elszaporodni, melyek egy új területet, új forrásokat nehezebben kolonizálnak viszont erős kompetíciós nyomást fejtenek ki, a forrást optimális mértékben hasznosítják (MCARTHUR 1966). Feltételezésünket tovább kell vizsgálni, pl. a háttérváltozók mérésével. MAGURA (TÓTHMÉRÉSZ 1997) futóbogarakon végzett vizsgálatai összefüggést találtak a fajgazdagság, a diverzitás és néhány környezeti faktor között. Ezek a következők voltak: relatív páratartalom, talaj levélborítása, lágyszárú borítás, cserje borítás. Nem talált szignifikáns összefüggést a hőmérséklet és a lombkorona-borítás vizsgálatakor. A területen megfigyelt ritkább fajok - az eddigi adatok alapján - elsősorban a Dunántúl domb és hegyvidékéről voltak ismertek (HORVATOVICH 1981; 1990; 1992a, b; 1995; 1998; SZÉL 1996). A terület futóbogarainak felmérését közel sem tekinthetjük lezártnak. A teljesebb faunakép érdekében a rendszeres talajcsapdázás mellett, automatikusan gyűjtő fénycsapdákat, talajrostálást, egyelő gyűjtéseket kell végezni. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék külön köszönet HORVATOVICH SÁNDORNAK, a Janus Pannonius Múzeum munkatársának, aki önzetlenül segített a határozásban és a szakirodalom előteremtésében, valamint FARKAS SÁNDORNAK és HORVÁTH GYŐZŐNEK, a Pécsi Egyetem Szüntaxonómia és Szünzoológia tanszék egyetemi docenseinek a gyűjtési munkák szervezéséért és irányításáért. 2. táblázat: A tölgyes számított Shannon- és Simpson- diverzitás valamint egyenletesség értékei Tölgyes Égeres Füzes Diverzitás Egyenletesség Diverzitás Egyenletesség Diverzitás Egyenletesség Shannon 1.8199 0.5522 2.7748 0.8006 2.7951 0.8218 Simpson 0.7254 0.7526 0.9155 0.9441 0.9030 0.9285 3. táblázat: A Shannon diverzitások t-tesztjének segítségével kapott t értékek (Amennyiben a t_értéke<1.96 akkor a két minta diverzitása azonos (P = 0.05).) Tölgyes égeres Tölgyes füzes Füzes égeres t_érték= 19.0099604 t_érték= 10.3098650 t_érték =0.2239860 NS df=1995 df=244 df=208