Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek
BIZÁNC ÉS A 6-7. SZÁZADI KISSZÍJAS ÖVEK 53 központi templom egyik freskója (9. kép 1) egyértelműen mutatja, hogy ez az övtípus a mondott időben ismert volt Núbiában. A valószínűleg Szt. Phoibammon-t ábrázoló freskón az övet magát sötétbarna, a véreteket okkersárga színnel jelezték (9. kép 2). A veretek közepe áttört, formájuk nem látszik határozottnak. A kisszíjak minden második veretnél csüngnek le, a kisszíjvégek formája a szokásos (9. kép 2a). Ez a festmény a 11. szból származik. 135 Hogyan fordulhatott elő, hogy a Közép-Nilusvidéken ilyen korai időben kisszíjas öveket ábrázoltak? Jelenleg semmi remény nincsen arra nézve, hogy ezt a kérdést régészetileg tisztázhatjuk. (Azt sem tudhatjuk, hogy a XVII. terem falán szőke hajúnak, azaz a környezetében hangsúlyozottan idegennek ábrázolt férfival és viseletével mit kívánt kifejezni a művész?) Számításba kell venni azt a közismert körülményt is, hogy a kora középkori ábrázolások egy részét mintakönyvek alapján készítették a művészek. A Bawit-i festmények esetében elsősorban palesztinai és szíriai mozaikok szolgálhattak mintául, emellett hasonlóságok mutathatók ki észak-afrikai mozaikokkal is 136 (ez utóbbi az alábbiakban tárgyalásra kerülő Bordj-Djedid-i mozaik miatt még érdekesnek bizonyulhat). A most bemutattakon kívül a Nílus vidékén kisszíjak ábrázolását - tudtommal - már csak egyetlen esetben figyelhetjük meg, ám ez jóval későbbi (9-10. század) és a szóban forgóktól tipológiailag is teljesen eltérő (szélesek és nagyszámúak). Ezen kívül - már amikor a személyek egyáltalán viselnek is övet - az övek teljesen egyszerűek. Bawit-ban kivételes és ezért feltételezhetően: konkrét tapasztalatra támaszkodó ábrázolásokkal van tehát dolgunk. Értékelésüket a XVII. terem falán látható, szokatlan végű kisszíjakon kívül bonyolítja, valamint az egyedi, konkrét voltára vonatkozó feltételezést megerősíti, hogy viselője - a tágabb környezete anthropológiai jellegzetességétől szembetűnő módon igen eltérve - szőke. A festményen látható férfit tehát a művész a Nílus vidékén mindenképpen idegennek tartotta - azt hiszem, hogy biztosra vehetjük: az ábrázolt alakot európai eredetűnek tekinthették. Ezen ábrázolás jövendő viselettörténeti elemzésénél nem lehet majd megfeledkezni arról, hogy a kisszíjak - vagy legalábbis az övről lecsüngő díszítmények - mind az elrendezésük, mind pedig méretük tekintetében megegyeznek azzal az elvvel, mellyel a 6-7. századi európai veretes, kisszíjas övek kialakításánál találkozunk. Az ábrázolás alapján a Bawit-i festmény és a szóban forgó európai övek között azonosságról természetesen nem lehet szó, bizonyos azonban, hogy ezek egy olyan, egymással rokon szerkezeti és elrendezési elvet képviselnek, mely a veretes, kisszíjas övek hagyományosan kutatott régiójában, az eurázsiai steppén azidőben egyáltalán nem lelhető fel. 4. Néhány közel-keleti övveretről a) Egyiptom Nem lehet ill. nem lenne szabad, hogy Egyiptom idegen legyen a steppei régészet, még közelebbről: a kora középkori veretes övek kutatói számára. Az Egyiptomból származó Sucidava-, Syracusa- és Balgotatípusú csatok már hosszú ideje ismertek. 137 Másutt bővebben esett szó arról az adatról is, mely az egyiptomi bizánci hadseregben a 7. sz. 1. felében használatos „bolgár övről" tudósított. 138 Ezt a mostani földrajzi-kulturális kitekintésünket kiegészítendő érdemes megemlékeznünk az egykori Kaiser Friedrich Museum (ma: Staatliche Kunstsammlungen. Preußischer Kulturbesitz, Berlin) Egyiptomból származó kisszíjvégéről és a feltehetőleg ugyanott beszerzett nagyszíjvégéről is. A kutatás előtt már régóta ismert volt az az arany kisszíjvég, 139 mely a kairói műkereskedelemből származik {12. kép 4). 140 Ez a veret igen közeli rokonságban áll a közismert mersini garnitúra pajzsalakú övdíszeivel (12. kép 5); jelenleg azok legjobb párhuzamának tekinthető. Mindkettő öntött, melynek peremére utólag forrasztották fel a peremen körbefutó, préselt tojássor mintát s melyek testét utólagos véséssel díszítettek. Megegyezik továbbá a hátlapjaiknak felforrasztott lemezzel történt lezárása, továbbá a veretek belsejében látható, vésett háromszögekkel történt díszítés; ez utóbbit az egyiptominál egyéb alakzatok is kiegészítették. Ezen kívül az eltéréseik nem jelentősek, vö. még a közepükben levő díszítést s a két kisszíjvég formai különbségét. A két garnitúra közti tipológiai rokonság tekintettel a származási helyük közti jelentős földrajzi távolságra, mely mellett az még külön nyomatékot kap, hogy mindkettő díszítése lényegesen eltér a korabeli európai övdíszekétől - igen szembeötlő. A KeletMediterraneumnak e tekintetben sajnos szinte teljesen kutatatlan helyzetét figyelembe véve jelenleg csak anynyi megjegyzést tehetünk velük kapcsolatban, hogy nem lesz meglepő, ha idővel a bizánci birodalomban, ill. annak kulturális tekintetben: peremterületein az övveretek között - akárcsak a nagyszámú s ezért igen jól kutatható 6. sz-i amforák esetében ez már meg is mutatkozott 141 -tipológiai, ornamentikái csoportokat ill. területi összefüggéseket lehet majd elkülöníteni ill. megfigyelni. Ami az egyiptomi veret korát illeti, azzal kapcsolatban biztosan csak egy tág meghatározást lehet adni, melynél elképzelhetőleg az arab hódítás (641) tekinthető terminus ante quem-nek, míg a rövid (619629 közötti) szászánida fennhatóság nem lehetett nagy hatással az anyagi kultúrára. A kormeghatározásban a mersini verettél való rokonság is aligha tud segíteni, lévén az utóbbi pontos kora ugyancsak ismeretlen. 142 Közvetlenül a jelen munka témakörébe vág azonban a másik példánk, mely a fentebb már említett, valószínűleg Egyiptomból származó arany nagyszíjvéghez kapcsolódik (12. kép 2). 143 Ez utóbbi ui. olyan nagyszíjvégek párhuzamának tekinthető, melyek éppenséggel a bizánci birodalomnak egy másik, éppen ellenkező irányban elterülő határvidékéhez közel, ill. még azon is túl készültek. Kétségtelen, e párhuzamba állításhoz az ornamentikát magát kell figyelnünk, s el kell tekintenünk az egyik szíjvég előállításának alacsonyabb technikai színvonalától ill. a lelet technikájának teljesen eltérő voltától (tausírozás). Azt tarthatjuk most figyelemre méltónak, hogy a most említettek díszítésmódjában szintén föllelhetjük az egyiptomi (?) nagyszíjvég felületének 4 egyenlő részre való tagolását, 144
