Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bondár Mária - Honti Szilvia – Kiss Viktória: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (1992-1999.) Előzetes jelentés I.

98 BONDÁR MÁRIA- HONTI SZILVIA KISS VIKTÓRIA A lelőhelyen nagy kiterjedésű település található, teljes feltárása és a leletanyag feldolgozása után válaszolható meg az a kérdés, hogy milyen hosszú ideig volt használatban ez a telephely, milyen volt a szerkezete, mik voltak a legfontosabb jellemzői. A települési jelenségek közül egyelőre a kemencéket tudjuk bővebben elemezni. A badeni kultúra több mint 1600 lelőhelye közül csak nagyon kevés helyről van olyan információnk, amelyből a településen megfigyelt jelenségekre következtethetünk. A szűkszavú ásatási beszámolók több lelőhelyről említenek tüzelőhelymaradványokat vagy kemencéket: Aparhant: 2 boltozatos kemence (Odor J. ásatása 1995. RÉGFÜZ. Ser. I. 49 (1997) 5); Bag-Jókai u.: 1,90 x 2,15 m nagyságú, 60-62 cm magas boltozatos kemence, alján sok cseréppel (Kővári K. ásatása 1977. RÉGFÜZ Ser. I. 31 (1978) 3); BalatonmagyaródKiskányavár В.: cserépalapozású tűzhely, tüzelőgödörrel Horváth L. ásatása 1983-1984. RÉGFÜZ Ser. I. 37 (1984) 7); Bernecebaráti-Szarvascsárda: 185 cm átmérőjű, 65 cm magas, boltozatos kemence, kaviccsal alapozva (MRT 9 2/1. Ih. 47-48); Csákvár-Gellénkert: félgömb alakú, feneke több rétegben lesimított agyagból készült, melyben kövek és törött cserepek is voltak (MAKKAY 1970, 44., 29. kép); Csákvár-Széchenyi úti kertek: boltíves kemence (Nádorfi G. ásatása 19811983. RÉGFÜZ Ser. I. 36 (1983) 40); EsztergomDiósvölgy: 185 cm átmérőjű, kerek kemence, agyaggal tapasztott oldala és feneke erősen átégett, sütőfelületében sok cserép volt (BONDÁR 1987); EsztergomSzentkirály-Duna-dülő: húsz darab szabadba épített tűzhely, sütőfelületét kaviccsal kevert agyaggal tapasztották (Kövecses Varga E. ásatása 1988. RÉGFÜZ Ser. I. 42 (1991) 11); Gyömrő-Vízmű: 2 kör alakú kemence, tapasztása alatt sok cserép (TARI 1986); KeszthelyFenékpuszta: nincs közelebbi adat a típusra (Erdélyi I. ásatása 1977. RÉGFÜZ Ser. I 31 (1978) 12); MohaHomokbánya: kaviccsal alapozott kemence, felmenő fallal (Antoni J. ásatása 1975. RÉGFÜZ Ser. I. 29 (1976) 11); Solymár: nagyméretű, földbevájt kemence (Korek J. ásatása 1960. RÉGFÜZ Ser. I. 14 (1961) 8); Szigetcsép-Tangazdaság: földbemélyített boltozatos kemence, 100 x 110 cm átmérőjű, 120 cm magas, ezen kívül három tapasztott tűzhely (KOREK 1984); SzobVerbicek: nincs közelebbi adat a típusra (MRT 9. 26/34. Ih. 334); Tököl-Dunapart: nincs közelebbi adat a típusra (Kalicz N. ásatása 1975. RÉGFÜZ Ser. I. 29 (1976) 19); Várong-lrtásdűlő: gömbszelet alakú sütőkemence (Pusztai R. ásatása 1954. ARCHÉRT 83 (1956) 102); Zók-Várhegy: ovális alapú, többszörösen tapasztott aljú tűzhely (Ecsedy I. ásatása 1984. RÉGFÜZ Ser. I. 38 (1985) 32); Zók-Kenderföldek: 141 cm átmérőjű, kb. 52 cm magas ép boltozatos kemence (Lakatos R ásatása 1956. RÉGFÜZ Ser. I. 9 (1959) 9). Mint látjuk, a kemencéknél több esetben is megfigyelhető volt, hogy kavicsos agyaggal tapasztották ki a kemence előtti részt (pl. Bernecebaráti-Szarvascsárda, EsztergomSzentkirály, Duna dűlő, Moha-Homokbánya). Balatonszemes-Szemesi berek lelőhelyen nem találtunk kemenceboltozatra utaló nyomokat, ezért joggal feltételezzük, hogy lelőhelyünkön az edényégetés primitív módját, az ún. gödörégetés módszerét alkalmazták a korabeli fazekasok. Néprajzi párhuzamokból tudjuk, hogy az ilyen típusú égetésnél egy nem túl mély, 30-35 cm-es gödör képezte a tűzhely alapját, amelynek szélére rakták a gödörből kitermelt földet, egy kisebbfajta töltést építve, amelynek az égetésnél volt szerepe. Az edények égetése előtt a kiásott gödröt ki is kellett még szárítani, ezért az edény fenekén tüzet gyújtottak (az ásatáson az átégett, vörös föld jelzi ezt). Az égetésnél az edényeket a gödör szélén kialakított földhányás széléhez rakták, hogy a széltől, hirtelen hőmérsékletingadozástól védve legyenek. Az égetés megkezdése előtt gallyakat, vesszőket, nádat, állati trágyát tettek a gödörbe, majd erre a fészekre rakták az edényeket. A fészket korábbi égetések során összetört edénydarabokkal borították be. A tüzelésnél arra törekedtek, hogy a parazsat minél tovább megőrizzék, minél tovább izzítsák. Az így keletkezett parázson az edények is vörösen izzanak. Amikor az egész gödör és tartalma izzani kezdett, a tüzet hagyták kialudni, és az egészet beborították nedves levelekkel, hamuval esetleg trágyával, hogy a hőt megőrizzék. (E folyamatnál használt növények meghatározásához nagyon fontosak a földminták vizsgálatából kapott eredmények.) Amikor az edények kihűltek, az egész kemencét szétbontották. Az égetés során összetört edények darabjai a következő égetésnél újra felhasználhatók. A leírt gödörégetés nagy előnye, hogy nincs szükség állandó építményre, bárhol gyorsan és könnyedén elkészíthető. Hátránya, hogy 700 °C-nál magasabb hőmérsékletet nem lehet elérni ezzel a technikával. Ha 700 °C-nál nagyobb hőmérsékleten kell égetni, akkor a gödör alsó részén lyukakat kell vágni, így a beáramló levegő mintegy 100 °C-al emeli a hőmérsékletet. A gödörégetéses technika tökéletesítését szolgálja még a gödör köré épített alacsony agyag vagy iszapfal is (KARDOS 1978, 48-49). A leírtak alapján feltételezzük, hogy a gödör szélén lévő kavicsos tapasztás is az égetési technikával hozható összefüggésbe. A badeni kultúra nem új jelenség Somogy megyében, jelenleg több mint 100 lelőhelyét regisztrálhatjuk. E lelőhelyek nagyobb része véletlenszerűen vált ismertté (házépítéskor kerültek elő leletek, véletlenül találták meg az edénytöredékeket, gimnáziumi szakkörök gyűjtöttek anyagot stb.), kisebb részét szakemberek fedezték fel (Bárdos E., Draveczky В., Honti Sz., Horváth L., Kalicz N., Kocztur É., Makkay J., Müller R., Sági K. terepbejárásai; Bárdos E., Draveczky В., Ecsedy I., Honti Sz., Patay R, Pekáry T, Sági K. ásatásai ). A kilencvenes évek elejétől pedig az autópálya illetve autóutak építését előkészítő munkák gyarapítják a badeni lelőhelyek számát is. Az M7 autópálya építését megelőző leletmentés előtt Balatonszemesről az alábbi adatokat ismertük: A faluból két edényt említett Sági K. (DRAVECZKY—SÁGI—TAKÁCS 1964, 13). Ezen kívül a közeli Rádpusztáról, a Szemes felé menő földúton bolerázi cserepek kerültek elő (Sági K. és Látrányi Gy. gyűjtése).