Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Király István Szabolcs: Autsztria szerepe a magyar mezőgazdaság gépesítésében (1848-1914)

542 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS 7. ábra: Wallis és Hasiam - féle vontatott, járgányos cséplőgép (1862) stb. Nagyon elterjedtek és megbízhatóak voltak az angol szerkezetek - Garrett, Ransome, Horsnsby- amelyekben a beépített tüskéshenger a kisebb szalmadarabokat felszedte, és a további tisztítást megkönnyítette. A nagyobb gazdaságokban - ahol piacra szánták a gabonát, már korán alkalmaztak olyan gabonatisztító gépeket, amelyek a gabonát nagyság szerint is válogatta, illetve a gyommagvaktól is elkülönítette. A. Burg már az 1840-es években lemásolta a magyar, ún. debreceni rostát, amelyet széleskörűen használtak. A magtisztítóban hengeres szita volt, amely felületén különböző átmérőjű lyukak választották el a magokat nagyság szerint. A hohenheimi konkolyozó a mag alakja szerint válogatta el a tisztítandó elegyet, sík lemezrosta segítségével, amelyeket mozgattak (rázószita). A francia Pernollettől származó triőr, az előbbi kettő elvet egyesítve építette meg híressé vált rostáját, amelyet Ausztriában már az 1850-es évek végén ismertek, de széleskörűen csak a Párizsi Világkiállítás (1867) után (ahol Josse mutatta be „Cnbleur" néven) és még inkább a Bécsi Világkiállítást követően (1873) terjedt el. Az 1860-as években a nagybirtokokon a gőzcséplő váltja fel a kézi, illetve járgányos cséplőgépeket, amelyeket főleg az angol Clayton és Shuttleworth (Lincoln), Barrett Exall és Andrewes (Reading) gyárából importáltak. Ez ösztönözte a prágai Borrosch és Eichmann gépgyárat a gőzcséplők gyártására, jóllehet ekkor említésre méltó eredményt nem értek el. Ugyanakkor a kis- és középgazdaságok is igényelték a cséplés gépesítését. A hetvenes években a gépgyárak újból visszatértek a szeges cséplőgépek gyártására, amelyben főleg Rauschenbach (Schaffhausen) és Lanz (Mannheim) jeleskedett. Az aránylag kis teljesítményszükséglet lehetővé tette, hogy a járgányos gép dobszélességét növeljék és a cséplődob után közvetlenül szalmarázót építsenek, és a szállítható kivitelű gépet tovább korszerűsítsék (felszereljék azokkal a berendezésekkel, amelyekkel a nagyobb teljesítményű gőzgépek rendelkeztek...megj. Király I.Sz.) Az 1873-as Bécsi Világkiállításon a híres angol gyárak gépei mellett (Clayton és Shuttleworth, Garrett, Ransomes Lims, Hornsby, Marschall, Ruston stb.) a bécsi Sigl, Hofherrés a prágai Carow saját gyártmányú gőzcséplőgépeit is kiállította. Emellett a hazai gépgyárak a kézi és járgányhajtású gépeket is bemutatták verőléces és szeges kivitelben. Az 1870-es években az angol és német importnak jelentős szerepe volt. 1875-ben a k.u.k. Földművelésügyi Minisztérium adata szerint 945 cséplőgépet hoztak be Németországból, amelyek közül a Lanz-féle szeges gépek nagy elismerésnek örvendtek. A hetvenes évek végétől a bécsi M. Hofherr nagy sikerrel gyártotta a szállítható kivitelű, járgányos szeges rendszerű cséplőgépeket, amelynek négylovas kivitele a közepes nagyságú gazdaságoknak nyújtotta azt az előnyt (a kézi hajtású cséplőgéppel szemben), mint a gőzcséplő a nagybirtokoknak. A „tisztítócséplő" (Putzdreschmaschine), Hofherr igen elismert konstrukciója lett, amely főbb elemeit illetően mindazokat a szerkezeti elemeket tartalmazta, mint a gőzerővel hajtott cséplőgépek. Ez a gép naponta mintegy 1300 kg terményt (kévesúlyban) tudott elcsépelni. Ugyanebben az időben a bécsi Clayton és Shuttleworth is gyártott az osztrák igényeknek megfelelő kézi- és járgányos cséplőgépeket, gőzcséplőket pedig az 1850-es évek végétől Lincolnból szállították ide. Mint ismert, az 1842-ben