Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Király István Szabolcs: Autsztria szerepe a magyar mezőgazdaság gépesítésében (1848-1914)

534 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS Ausztriában igen nagy a különbség az egyes vidékek között is e tekintetben. Míg Tirolban a század végén is használták az egyszerű „Ari" faekét, a cseheknél és morváknál a legmodernebb vasekék és a gőzeke használata általános. 4. ábra: A. Burg - féle egylovas, fából készült járgány az 1850-es évekből Az eke 1848-ban egész Ausztriában még a kezdetleges túróekét találjuk („Schwinghacken"). A trautenaueri lengőeke művelő része ásóhoz hasonló, egy meredeken felfelé ívelő ekevas, - ez a mai ekék aktív művelő része is - amely a fejlődés során a kapásnövények művelésénél (lókapa), majd a szokásos szántásnál is megjelenik. Az egyszerű túróeke működését alapvetően befolyásolta az eke vezetése, tartása, dőlése, a fogat irányítása - amelyhez még egy személy kellett. Ĉaslan környékén elterjedt hegyi „Radio" munkája is még sok kívánnivalót hagyott. A szív alakú, enyhén felfelé emelkedő szimmetrikus ekevas, az altalajjavító ekéhez hasonlóan megemelte a talajt, majd az a mögötte lévő ekenádból ferdén kiálló fán széttöredezett. A koronaországokban általánosan elterjedt régi osztrák ekét A.Burg és Fia cég az 1850-es években gyártotta. A mai (1898) csavart fémkormánylemez helyén egy, az ekegerendelyből ferdén kiálló, egyenes fadeszkát találunk, amelyen a csoroszlya és a szántóvas által kimetszett talaj inkább elcsúszik, mint fordul. A csoroszlya azonban egyes vidéki előállítású példányoknál hiányzik. A szántóvasat, s a taligát az ekével összekötő vonószegen kívül fából készült az eke. Jellemző, hogy kezdetlegessége ellenére is ez az eke mintegy 100 év fejlődés eredménye. Sőt, nem tűntek el teljesen - még ma is láthatók ilyen ekék egyes cseh és morva parasztbirtokon (1898). Az ekék sokféleségét bizonyítja a Stájerországban, az 1850-es években általánossá vált Steierischer Bockpflug, amely a hegyvidéken használt kerülő eke, illetve váltva forgató eke. Az első fémből készült, csavart kormánylemezű- ekét, A.Burg bécsi gyára állította elő. Ezeket a korszerű ekéket azonban csak a nagyobb birtokosok engedhették meg maguknak. A gyárak a korszerű külföldi ekéket másolták, de megjelentek a saját gyártmányú - kialakítású ekék is, amelyek nemcsak otthon, hanem külföldön is elterjedtek. így már 1819-től gyártották a waldeggi Fém- és Vasgyárban a tulajdonosokról elnevezett „Zugmayer" ekéket, amelyeknek csavart acélkormánylemeze volt. 1827-ben állította össze az egyszerű cseh parasztember Franz Veverka, „Ruhadió" nevű ekéjét, a falusi kovács unokatestvére segítségével, nem gondolva arra, hogy a legsikeresebb osztrák ekét használták. Ez az eke az egész világon elterjedt. E.Eckert 1849-ben berlini gyárában korszerűsítette, s így jutott el még Amerikába is. Az1840-es évek végén Borrosch prágai gyára is korszerűsítette a ruhadiót. Az eredetileg egy tagból kovácsolt kormánylemezt és szántóvasat szétválasztották a gyors kopás miatt. A szántóvas öntvényből készült, s külön illesztették a kormánylemezhez. A később ugyancsak világhírűvé vált Sack-eke ősének ugyancsak a ruhadiót említik (Vö.: Dr. Karl Jièinksy). A ruhadió különleges gazdasági sikerét a szakma értetlenül és nagy ellenszenvvel viselte. Az angol ßa/7ey elméleti megfontolásból úgy vélte, csak az a kormánylemez lehet a megfelelő, amely négyszög-keresztmetszetű földszeletet hasít ki és megforgatja. Jefferson, az USA egykori elnöke (1801-1809) csak a hiperbolikus felületet tartotta gazdaságosnak, az olasz Lambruschini és a francia Perronier, a csavart felszínre esküdött. Az elméleti ellenvetések ellenére a hengeres kormánylemezű ruhadió meglepő gazdasági sikert hozott - különösen kis vonóerő szükségletét dicsérték. Az elméleti vitákat jelentősen befolyásolta az osztrák Kleyle [rasa: „Der Pflug derAnhäufler und der Wühler". Nemcsak megfogalmazta a jó eke kritériumait, hanem azt a gyakorlatban be is bizonyította. A Kleyle-féle ekék a gyakorlatban jó hatásfokukkal legtöbb korabeli ekét túlszárnyaltak. Az 1855-ös Párizsi Nemzetközi Kiállításon, a próbákon még a híres Ransome ekét is megelőzte. A.Burg, az 1850-es években gyártotta is az állítható nyomtávú taligás Kleyle-féle ekét. Az 1850-es években ugyancsak A.Burg gyártotta Schwerz nevéhez fűződő hohenheimi ekét, Horsky Wühlruhadló-\át Ezeket a maguk idejében korszerű ekéket azonban hiába keresnénk a közép, vagy kisbirtokokon. Jóllehet a mezőgazdasági egyesületek sokat tettek azért, hogy a korszerű ekék előnyeiről a gazdákat meggyőzték. A cukorrépa termelés és annak gazdasági haszna jótékony hatással volt a korszerű hazai ekék megismerésére - közülük különösen a Burg gyártmányok lettek kedveltek - és az 1870-es évektől általános mélyművelő Sack-, Eckert és angol ekék Ransomes, Sims and Head elterjedésére. A többtestű angol ekék nyomán készült fogatos ekék is elterjedtek. (Clayton és Shuttleworth, Hofherr és Schrantz, Eckert stb.) A talajművelés gépesítésének, korszerűsítésének jó szolgálatot tett a Bécsi Világkiállítás (1873) és a nemzetközi szervezésű ekeversenyek, különösen a Czakowitz-i (1879) és a LundenburgA (1882). Az utóbbin mutatták be a bécsi Clayton és Shuttleworth gyár könnyű, háromtestű fogatos, kerekes ekéjét, amelynek állítószerkezete szabadalmazott (mélység, szint, üzemmód-állítás!). Ezt az elvet használták, majd ké-