Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Király István Szabolcs: Autsztria szerepe a magyar mezőgazdaság gépesítésében (1848-1914)

AUSZTRIA SZEREPE A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSÉBEN 523 (1848-1914) gearbeitet und in den Gebirgsländern, besonders von Innenösterreich schwer und plump...") Egy ekéhez gyakran 4-6 ökröt fogtak be és 4-5 ember kellett az eke, illetve az állatok vezetéséhez. Hasonló talajadottságok mellett ugyanehhez a munkához Németországban és Svédországban egy pár lovat, vagy ökröt használtak. A szerző megjegyzése helytállóbb lett volna Németalföldre, Angliára és Skóciára. Németországban - éppen az angol és németalföldi tapasztalatok birtokában csak a 19. század elején kezdődött meg az ekék korszerűsítése, A Thaer és J.N. Schwerz munkásságának köszönhetően.

10 A mezőgazdasági termények iránti fokozott kereslet hatására jelentősen nőtt a művelt terület. A szántó nagysága megduplázódott 1860-ig. Az előbbi:

11 55002240 ha; 100% ebből: szántó 20148480 ha 36,6 % rét és kert 7960320 ha 14,5 % szőlő 702720 ha 1,3% legelő 8801280 ha 16,0% erdő 17389440 ha 31,6% Az egyes művelési ágak nagysága nem változott számottevően, a művelt terület mintegy 9 millió ha-os növekedése a szántó nagyságát emelte. Közgazdaságilag fontosabb adatokat tudunk meg Freiherr von Czörn/g-től, aki a mezőgazdaságilag művelhető (ún. hasznos talaj) terület értékét mintegy 10000 millió forintra értékeli, amelynek 54,5 %-a a szántó értéke, 22,0 %-a a rét, 12,5 %-a az erdő, 7,5 %-a a legelő és 3,5 %-a szőlőterület értéke. A művelési ágak teljes hozama (1858. évi): 1568 millió forint, amelyből a szántóterület 70 %-ban részesedik, a rét és kertművelés 18 %-ban. A szántóterület jelentős növekedésének tehát ez a magyarázata. Számunkra fontos adat, hogy a teljes tőke (termőföld +háziállatok+gazdasági épületek+gépek, eszközök) 12517 millió forint, amelyből a gazdasági épületek és eszközök, gépek értéke: 1271 millió forint.

12 A szántóföldi növénytermesztés éves hozamának értéke (1858-ban) 1108 millió forint. A termelés minőségét jelzi, hogy a kalászos gabonák értékének aránya 59,7 %, a kapás és ipari növényeké 40,3 %. A átlagterméseket elemezve megállapíthatjuk, hogy azok még igen alacsonyak. A Monarchia átlagában, pl. a búzáé 15 osztrák mérő 1 kataszteri holdon (1,2 t/ha), a kukoricáé 30 o.m./kh (2,2 t/ha), a cukorrépáé 20,7 t/ha. Az átlagok mögött azonban jelentős eltérések vannak az adott ország természeti adottságától, fejlettségétől függően. Az egy kh (0,576 ha) termelési átlagértékétől - ami 1858-ban 17,4 Ft volt - az alábbi eltéréseket tapasztaljuk: Velence 30,1 Ft Alsó-Ausztria 26,8 Ft Csehország 24,2 Ft Morvaország 22,3 Ft Magyarország Bukovina Dalmácia Erdély 15.2 Ft 10.3 Ft 7,4 Ft 9,4 Ft Talán nem véletlen, hogy az átlag felett állóknál, különösen a 20 és 30 Ft/kh termelési értéket produkálók ipari fejlettsége is jelentősebb. Ez, mint ahogy később is látni fogjuk, hatással volt a mezőgazdasági termelés intenzitására, a gépek, eszközök nagyobb arányú használatára, illetve előállítására is. Komers szerint 1860-ban a Monarchia munkaképes korú lakosságának háromnegyed része dolgozott a mezőgazdaságban. Ez az ágazat ekkor kétszer annyi értéket állított elő, mint az ipar.

13 Egy ország mezőgazdasági fejlettségének hasznos mutatói a kiállítások és vásárok. Az első jelentős kiállítást az angolok szervezték 1851-ben, Londonban. Ez - a maga nemében páratlan kiállítás (Világkiállítás Great Exhibition) nem volt előzmény nélküli. Már az Angol Királyi Mezőgazdasági Társaság {Royal Agricultural Society of England) 1838-as oxfordi állatkiállításán is meglepte az érdeklődőket a sokféle és nagyszámú mezőgazdasági eszközök - ekék, kultivátorok, fogatok, hengerek, vetőgépek színes kavalkádja. Max Eyth szerint ez volt az angol mezőgazdasági eszközök elterjedésének kezdete, de mondhatni, a világé is.

14 Az oxfordit követő Cambridge-i (1839) és a Liverpool-i (1840) kiállítások azt bizonyították, hogy a mezőgazdasági gépek, eszközök előállítása kinőtt a falusi kovácsok, mesteremberek köréből, s gyári méreteket öltött. Az angol mezőgazdasági gépgyártás évtizedeken keresztül irigylésre méltó példát mutatott a világ országainak. A Londoni Világkiállításon az akkori legmodernebb gépeket: lokomobilokat, korszerű talajművelő eszközöket, angol és amerikai aratógépeket, gőzcséplőgépeket mutattak be. Az egyes országok szakértői hivatalos beszámolót készítettek kormányaik, mezőgazdasági egyesületeik számára - amelyek ma forrásértékű dokumentumok. Az egyik tudósításból ismerjük meg, hogy az osztrákok Ritter von Infeld jóvoltából egy ekét állítottak ki, amelyik a régi szláv ekéhez, a ruhadióhoz hasonlított, de az ustroni hatás is észrevehető rajta. Asteiermarkiak a gyakorlatban is bemutatták ustroni ekéjüket, amely szép munkát végzett. Ez az ekefajta, valamint az infeldiés a zugmayer igen kedvelt volt Ausztriában, különösen a kisbirtokokon.

15 A bécsi kormány fontosnak tartotta, hogy a kiállításon bemutatott gépek közül a leginkább érdeklődésre számot tartókat megvásárolja. Nagy érdeme volt ebben Ritter von Kleylen-ek, aki maga is gyakorló mezőgazdaként választotta ki az ekéket, az állattenyésztés kisgépeit, Barrett bolygóműves járgányát és cséplőgépét, olajtörőt, szalmaprést, gabonaosztályozót, amelyeket nagy sikerrel mutattak be a bécsi Állatorvosi Intézet területén.

16 Valószínű, hogy ez a kiállítás - és még számos máshol is szervezett - soha nem tapasztalt mértékben hívta fel a figyelmet a mezőgazdaság gépesítésének szükségességére. Okszerű következménye lett a változásnak az a tény is, hogy az 1862-es Londoni Nemzet-