Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek

BIZÁNC ÉS A 6-7. SZÁZADI KISSZÍJAS ÖVEK 49 monumentális összefoglalásában még ennél is ritkábban esik szó Kissufim-ról.

84 Mindennek fölemlegetése a legkevésbé sem kíván szemrehányás lenni egy kívülálló részéről, aki sem nem bizantinológus, sem nem a Közel-Kelettel foglalkozó művészettörténész ül. régész - Kissufim értékelése egyértelműen az utóbbiak illetékességi körébe tartozik-, hanem inkább azt kívánja ezzel illusztrálni, hogy valójában egyetlen diszciplína sem nélkülözheti a többi közreműködését. Márpedig a Kissufim-i mozaik szóban forgó jelenete nemcsak a steppei és a közel-keleti régészet, de a bizánci kutatás egésze számára is szolgál némi tanulsággal! A készülés helye, az ábrázolás környezete nem hagy bennünk egy pillanatnyi kétséget sem aziránt, hogy hiteles, bizánci eredetű ábrázolásokkal van dolgunk. Egyedül e tényből azonban természetesen még nem szükségszerűen következik az is, hogy az ábrázolt emberek és a viseletük is csakis bizánci kellett, hogy legyen. (Egyébként is: a „bizánci" jelző politikai és kulturális tartalmú lehet, ethnikai nem.) Az értékelés szempontjából nem érdektelen, ámde megfelelő kutatási előzmények híján egyelőre eldönthetetlen az a kérdés, hogy a Kissufim-i mozaikon vadászjeleneteket vagy cirkuszi játékok ábrázolását látjuk-e? Ennek tisztázására e sorok szerzőjének nincs is kellő felkészültsége; a Kissufim-mal foglalkozók között R. Cohen egyértelműen az előbbinek tartotta, I. Lavin viszont nem döntött a két lehetőség között. Mérlegelendő körülmény lehet - s ez szintén inkább az előbbi mellett szól -, hogy a medvével küzdő férfi hajviselete, ruházata (sőt: talán az arca is) megegyezik ugyanezen mozaiknak egy másik jelenetén láthatóéval. Az utóbbin ugyanez (?) a férfi lovon ülve, lándzsával egy oroszlánnal küzd. Az említett dilemmának - hogy ti. vadászati vagy cirkuszi jelenetet látunk-e - a jelen cikk szempontjából az ad ui. bizonyos jelentőséget, hogy az utóbbi esetében elvileg fennállhat annak lehetősége, hogy éppenséggel steppei eredetű embert ábrázolt volna az Ordaban dolgozó művész. Köztudott ui., hogy a bizánci cirkuszi játékokon nagy számban szerepeltettek „barbárokat"

85 - tegyük azonban gyorsan hozzá: ebből még a legkevésbé sem következik automatikusan az is, hogy a „barbár" általában, s a Kissufim-i mozaikon konkrétan csakis steppei származású lett volna. A medvével ill. tigrissel harcoló férfi ethnikai - de legalábbis: kulturális - hovatartozásának lehetőség szerinti tisztázása a derekát övező veretes, kisszíjas öv mint viseleti darab általános eredete szempontjából van nagy jelentősége. Úgy vélem, hogy az övet viselő férfi anthropológiai jellege, ruházata és hajviselete, valamint kardjának típusa igen kevés esélyt hagy arra, hogy steppei származásúnak gondolhassuk őt - másként fogalmazva: semmi sem utal arra, hogy a művész egy, a török vagy mongol népek családjába tartozó embert örökített volna meg: a) a ruháját egyáltalán nem sematikusan ábrázolta a mozaikrakó művész; márpedig ez a - jól fölismerhető - tunika semmiképpen sem téveszthető össze a steppeiek kaftánjával, b) hasonlót lehet mondani a férfi egyenesre vágott hajának s annak fésülésmódja, a lovas hegyes bajsza és kis kecskeszakálla, de legfőképpen az arcának europid (esetleg mediterrán?) embertani vonásai - különösen a nagy, kerek szemek - kapcsán is,

86 c) más munkámban már hivatkoztam arra a körülményre, hogy a véretekkel díszített lábbeli elterjedt ugyan a 6-7. századi kelet-európai steppén és az avaroknál,

87 de ott ez a viselet nem volt hagyományos, hanem - természetesen - bizánci és/vagy perzsa eredetű lehetett,

88 d) egyértelműen az ábrázolás steppei eredete ellen szól a kard viselete és típusa is; részben mert a pusztai népek a korai középkorban sosem hordták kardjukat a vállon keresztbevetve, ezzel szemben pl. Apollonorius Sidonius egyik levele (Epist. IV.20) szerint Sigismer frank herceg 469 körül Lyon-ba történt bevonulásakor a katonái a vállukon viselték a kardot s derekukat bullatis rhenonibus díszített öv fogta körül.

89 A kardok esetében ugyanez a viseletmód volt általános a rómaiaknál és a korai bizánci korban

90 is. A viseletmódon kívül az aszimmetrikus, valószínűleg sasfejet ábrázoló Kissufim-i markolatgomb párhuzamait megint csak nem a steppén, még egyetlen esetben sem, hanem az ókori Rómában, a pártusoknál, a korai szászánidáknál és ugyancsak a korai Bizáncban találjuk meg.

91 3-4. sz-i kardmarkolat-típus lenne egy biztosan 6. sz-i ábrázoláson?! Minthogy a szóban forgó kardmarkolat ilyen hosszú ideig tartó használata semmiképpen sem feltételezhető, e tény egy általános tanulsággal is szolgál. A kutatásban közmondásszerűen emlegetik a bizánci művészet archaizáló jellegét; ennek vizsgálata a legkevésbé sem a jelen sorok írójának feladata. Ami a sasfejes kardmarkolatok általános kronológiáját és a Kissufim-i ábrázolást s mindezek összevetését illeti, egy figyelemre méltó esettel találjuk magunkat szemben. A Kissufim-i kardmarkolat régészeti és művészeti analógiái ui. kivétel nélkül a 6. sz. közepét jóval megelőző időből származnak - ebben a vonatkozásban tehát a Kissufim-i mozaikrakó mester archaizált. Vitathatatlanul aktualizált viszont a kisszíjas öv ábrázolásánál; ennél a korának divatját - méghozzá úgy látszik: pontosan - adta vissza. A bizánci ábrázolások felhasználásakor tehát mindig, ugyanazon ábrázoláson belül is meg kell kísérelni megkülönböztetni az archaikusát a korabelitől! Mindez összességében azt jelenti, hogy a legcsekélyebb alapunk sincs feltételezni: a mozaikon netán steppei eredetű férfit kívánt volna érzékeltetni a művész. Ezután nem kis horderejű azon tény leszögezése, hogy a Kissufim-i mozaik készülési időpontjában még éppen csak 2 évtized telt el az avarok európai megjelenése, s 1 évtized a Kárpát-medencei honfoglalása óta. Meggyőződésem szerint joggal feltételezhető, hogy a nagy találmányok a világban gyorsan elterjedtek, csakhogy Kissufim, egy palestinai keresztény templom mozaik-ábrázolása esetében semmilyen történeti, kulturális vagy kereskedelmi alapja nem látszik annak, hogy