Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek
Bizánc és a 6-7. századi kisszíjas övek BÁLINT CSANÁD Bevezetés Az avar és az eurázsiai steppei régészeti kutatásban köztudottan kiemelkedő szerepet játszik az övveretek vizsgálata. Ennek oka egyrészt abban a nyilvánvaló tényben rejlik, hogy az öv díszei a férfi viselet leglátványosabb tartozékának tekinthetők, másrészt pedig abban, hogy a kutatás számos megfigyelése és még több, az előbbiekre épített feltételezése szerint a veretes öv a társadalomban fontos rangjelző szerepet is betöltött. A közfelfogás szerint ez a társadalmi rangjelző szerep keleti, steppei eredetű. E nézet azonban úgy gyökeresedett meg, hogy a kérdéssel foglalkozó régészek egyik része egyáltalán nem vette figyelembe a kérdéskörbe vágó, lehetséges európai (Róma, germánok), sőt, az esetleges ó- és újtestamentumi (Izajás 45.1; Zsoltárok 18.17.33; Lukács 12.35), keresztény előzményeket. A Szt. Radegunda és a frank előkelők véretekkel díszített, arany övéről (Vita S. Radegunde 1.13, Greg. Tours. Hist. Franc. 7.38), az ötvös, később püspök Eligius ékkövekkel kirakott veretes övéről szóló 6, ill. 7. sz-i adtokat (Vita S. Eligii 1.12) az időrendi helyzetük miatt talán még lehetne is avar hatás, divat megnyilvánulásának tartani. A Codex Theodosianus rendelkezése (14.10.1.1.) mutatja azonban, hogy az övnek ebben az értékben és szimbolikus tartalmában megnyilvánuló -jelentősége antik hagyományra megy viszsza. Annak megítéléséhez pedig, amit az öv ethnikaikulturális jelentőségével kapcsolatban a steppei népeknek szokás tulajdonítani, érdemes figyelembe venni, hogy a Kalifátusban a keresztényeket és a zsidókat - a muzulmánoktól megkülönböztetendő - kötelezték az öv viseletére 1 mindezek - és a hasonló adatok - értékelése helyett a kutatás másik, nagyobbik része sajnos körültekintés nélkül vette át azt a felfogást, mely a steppe régészeti kutatásában ezzel kapcsolatban kialakult s amelyik a Keletnek, a steppei népeknek a szerepét általában is túlhangsúlyozza. Ez bizonyos fokig érthető: ha kizárólag egy kultúrkör szakirodalmát olvassuk, akkor kizárólag abban az egy kultúrkörben fogjuk a párhuzamokat is fölfedezni... Az öv kultúr- és társadalomtörténeti szerepével kapcsolatban már több mint félévszázada tanulságos áttekintések születtek, s a steppei népek régészetét kutatóknak jő tudni, hogy nemcsak Dzsingisz kán, de a német császár elé is csak nyakbaakasztott övvel volt szabad járulni... 2 Meggyőződésem szerint e kérdéskör új, az eddigieknél jóval szélesebb adatgyűjtésre támaszkodó feldolgozást igényel. A jelen cikk úgy kíván ehhez - közvetve - hozzászólni, hogy a 6-7. sz-i avaroknál és a közép- és kelet-európai népek egy részénél elterjedt öv tipokronológiai vizsgálatába újtípusú adatokat von bele. A 6-7. sz-i Közép- és Kelet-Európa régészeti anyagában körültekintve megállapítható, hogy a veretes övet viselő férfiaknál 3 - erősen leegyszerűsített csoportosítással élve - négyféle öv volt használatban. Ez a 4 csoport a tipológiai, kronológiai helyzetük és az ezen öveket felhasználó ethno-kulturális közeg tekintetében általában különbözik egymástól, habár esetenként bizonyos átfedések is megfigyelhetők közöttük: a) az egyszerű, csak csattal és esetenként: nagyszíjvéggel záródók, 4 b) a „háromrészes garnitúrák" („dreiteilige Garnitur"), 5 c) a különböző terminológia szerint „alpi", „itáliai" avagy „Bieringen-típusúnak" nevezett véretekkel díszített garnitúrák, 6 d) a veretes, kisszíjas garnitúrák („mehrteilige Garnitur"). Ez utóbbiaknak 3 altípusa különböztethető meg: d1. az ún. martinovkai típusú, öntött br. véretekkel díszítettek, 7 d2. az arany vagy ezüst lemezből préseléssel vagy öntéssel készült övdíszek, d3. a tausírozott díszítésű, öntött bronz vagy ezüst garnitúrák. 8 Az a) csoport egyszerű csattal záródó öveivel (a1) együtt említendők azok is, melyeken a kutatásban jólismert típusú bizánci csatok valamelyike volt (a2). Ásatási megfigyelések, zárt leletegyüttesek és egyszerű, valószínűségszámítási szempont (ti. a véreteknek a csatnál nagyobb darabszáma) alapján szinte teljes bizonyossággal arra következtethetünk, hogy mindazokon az öveken, melyek korinthusi, bolognai, balgotai, syrakusai stb. típusú bizánci csattal záródtak, egyetlen esetben sem viseltek véreteket és kisszíjakat. 9 Úgy látszik, hogy az Avar kaganátus területén volt ennek az övtípusnak egy ritka, hibrid, „avarosított" változata is (a3): azon veretes, kisszíjas öveké, melyeken avar típusú veretek voltak, s amelyek bizánci típusú csattal záródtak. 10 (Még senki sem gondolkodott el azon, hogy lehet-e ebből a keveredésből valamilyen kultúrtörténeti tanulságot is levonni.) A b) és c) csoport minden tekintetben lényegesen eltér a d) csoporttól: kétségtelenül más az eredetük é~ a fő elterjedési területük, a hozzájuk tartozó csatok ьа veretek tipológiája és a kronológiai helyzete, ezen kívül egyértelműen más volt az ezen öveket használó ethnokulturális közeg is. A fentemlített első 3 csoport - elsősorban a német kutatásnak köszönhetően - viszonylag jól feldolgozott. E cikkben elsősorban a negyedik, a d) csoportot érintő kérdésekkel, azokon belül is a d1) és d2) alcsoportok lehetséges eredetével foglalkozom. (A közelmúltban a d1) és d3) alcsoportokról született tipokronológiai áttekintés, 11 ez is fölment az elemzésük alól. A d3)
