Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Knézy Judit: Németek és magyarok a Dráva mentén

NÉMETEK ÉS MAGYAROK A DRÁVA MENTÉN 415 11. ábra: Szulóki menyasszonyruhában Lempel Jánosné, Huber Katalin (sz. 1913) Gönyey Ébner Sándor felv. 1927. R.neg. 206902 jóval tovább viselték a magas Kranz-ot, itt helybéli aszszonyok készítették egy Wechmann Mária és Strublitsné nevű. A menyasszonyi ruha tiszta fehér volt, csak a fehér alapszínű plisszírozott szoknyában voltak piros virágok, a megkötő szalag színes (11.ábra). Hidegben sötét ujjast is vettek fel, melyen elől sűrűn apró fehér gombok voltak, a mellen át keresztben színes szalagdíszes rozmaring jelképezte a jegyességet, amilyen dísz a vőlegény kalapján is körbefutott (12.ábra), a vőlegény fekete kabátján hatalmas fehér szalagos bokréta volt az 1930-as években. A fiatalok kitevős bluzféléjének a „Levesch"-nek színe, szabása eltért a két községben, más volt az asszonyok főkötőjének a Hauve-nek a szabása is. A szulóki asszonyok jellegzetes szögletes sapkája még a rákötött babos kendő alatt is látszik egy paszitvivő asszony fényképén (13.ábra), akin hasonló felső, meleg, sűrűn elhelyezett világos aprógombos ujjasféle van, mint az előbb bemutatott menyasszonyon. A szulóki nők hétköznapra kedvelték a kékfestőt, amelyet vásáron vagy Mohács környékéről való mintás szoknyát, réklit, de a kötény az sima kék volt. Barcson hamarabb elhagyták a kékfestő ruházatot a nők, a klumpát, gyapjututyit nők is férfiak is. Szulókban a klumpába való gyapjúharisnyát diófalevéllel barnára, esetével kékre vagy feketére festették. Emlékeztek, hogy Gyűdre való ruházatukhoz szulóki nők a sapkácska fölé fehér keményített Máriagyűdre utaló fel12. ábra: Szulóki jegyespár 1930 körül. Fotó: Bencze István, Barcs iratot hímeztek. Barcson a férfiak a magyarokéhoz hasonlóan bővebb vászongatyát hordtak szénamunkánál, aratásban, a szulókiak szűkebbet, utóbbiaknál divat volt a gatyamadzag végének színes hímzése pl rózsákat varrtak rá a fiatal férfiaknak. Különösen gondosan öltöztették fel a kicsinyeket a jómódú szulókiak, de a szegényebbek is (14.ábra), Barcson túl sok volt a szegény család, ott nem tudtak ilyen színvonalú ruhákat előállítani. A környező falvakkal való kapcsolatok rendszeréről ezideig többet sikerült Szulók népéről kiderítenem. A XIX. század második feléig, talán utolsó harmadáig mozgékony, fuvarozásból, állateladásból és dohánytermelésből élő népcsoport volt, ezután helyhez kötöttebb lett. Korábban nemcsak kapásoknak való földeket, de legelőket is béreltek saját határukon kívül, utóbbit pl. az istvándi postaútban. Szigetvárra, Babócsára, Barcsra, Istvándiba jártak el állatvétel vagy eladás céljából, de Szülőkön is volt országos vásár.

34 A dohányt, burgonyát, kukoricát, rozsot helybéli kereskedőkre, illetve felvásárlókra bízták - emlékezet szerint. Feles bérleteket az 1940-es évek végéig vállaltak Csokonya, Kálmáncsa, Lad, Darány, Dobsza, Homokszentgyörgy határában is. A szegényebbek a szulóki határban is találtak munkaalkalmat. Nem jártak el arató, summás, napszámos csoportok a környék uradalmaiba. Géppel való cséplést, aratást a XX. század ele-