Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Csográdiné Balogh Éva: A Ságvári késői felsőpaleolit lelőhely és környékéről előkerült leletanyag ismertetése
A ságvári késői felsőpaleolit lelőhely és környékéről előkerült leletanyag ismertetése CSONGRÁDINÉ DR. BALOGH ÉVA 1928 és 1959 között a Ságvár községtől DNy-ra elterülő Lyukasdomb tetején több ízben végeztek régészeti feltárásokat. A késői felsőpaleolit lelőhelyen végzett ásatások során a lelőhelyen két kultúrréteget tártak fel. A kultúrrétegek régészeti leletanyagát és az utóbbi években - a környéken - talált szórvány leletek leírását tartalmazza az alábbi tanulmány. A leletanyag nagy része a Magyar Nemzeti Múzeum Őskőkori Gyűjteményében található, néhány eszközt és szilánkot őriznek a Magyar Állami Földtani Intézetben, a kaposvári Somogy Megyei Múzeumban (Rippl-Rónai Múzeum), ill. a Budapesti Történeti Múzeumban (Gábori házaspár hagyatéka). A ságvári lelőhely leletanyagának részletes ismertetését egyrészről indokolja a lelőhely magyarországi őskőkorkutatásban elfoglalt kiemelkedő helye és szerepe, másrészről az a tény, hogy a kőeszközkészletek alapján készített tipológiai és statisztikai vizsgálatok és azok eredményeinek ismertetése a közeljövőben több kiadványban is napvilágot lát. 1 Az összegző tanulmányok statisztikai adatait a különböző ásatásokból származó leletegyüttesben a felső kultúrréteg esetében: a felső kultúrrétegből előkerült leletek, ill. a felső kultúrréteghez köthető leletanyag, míg az alsó kultúrréteg esetében: a kifejezetten második - alsó - kultúrrétegként említett rétegből származó leletanyag adja. A réteghez nem köthető anyagot a statisztikai számításoknál nem lehetett felhasználni. Az alábbi tanulmány a közeljövőben megjelenő értékelések alapját képező ásatási leletanyag ismertetését tartalmazza. Amennyiben a tárgyalt kőeszközt már nem lehetett megtalálni, a leltárkönyvben talált meghatározás alapján történt az említése. Ezeket a kőeszközöket azonban a statisztikai számításoknál - egy-két darabtól eltekintve - nem vettük figyelembe. A pengéknél a talont és a bulbust nem jeleztük külön, ezek értelemszerűen mindig megtalálhatóak azokon a pengéken, ahol nem emeltük ki hiányukat. Csak a retusálási jeleztük külön a pengéknél. A kőeszközkészlet tipológiai és statisztikai értékelése A ságvári lelőhelyen végzett ásatások (1928 és 1957 között) anyagának tételes átvizsgálása során összesen 431 db eszközt, több ezer szilánkot és gyártási hulladékot vizsgáltam meg. A törött pengéket is beleszámítva viszonylag kevés, mindössze 453 db pengét lehetett elkülöníteni a többszáz pengeszerű szilánk mellett. Az eszközökből a felső kultúrréteghez 251 db-ot, míg az alsó kultúrréteghez 180 db-ot lehetett kötni. Az 1930-32., 1935-37., 1941. és 1957-59. évi ásatásokból előkerült leletanyagban a felső és az alsó kultúrréteg teoretikus szétválasztását követően a következő eszköztípusokat tudtam megkülönböztetni: vakaró (scraper/grattoir), árvéső (burin), kombinált eszköz (combined tool), fúró (borer), kaparó (scraper/ racloir), pi(ce esquillée, hegy (point), tompított hátú eszköz (backed tool), retusált-csonkított eszköz (retouched-truncated tool), csonkított eszköz (truncated tool), völgyeit eszköz (notched tool), nyeles eszköz (hafted tool), vállas eszköz (shouldered tool), egyéb (diverse). (1. fig.) Az alsó és felső kultúrréteg kőiparának kulturális értékelése A ságvári késői felsőpaleolit telepen talált két kultúrréteg régészeti leletanyaga változatos, de kis mennyisége és az előkerült csekély települési jelenség csak rövid ideig tartó megtelepedésről árulkodik. A lelőhely mindkét kultúrrétegének kőiparát - a helyi kavicsnyersanyag felhasználására épülő technológia mellett - a hasonló kőeszköztípusok előfordulása, de egymáshoz viszonyított eltérő tipológiai megoszlása jellemez. Az alsó kultúrrétegben a vakarok és az árvésők szinte egyenlő arányával szemben a felső kultúrrétegben a vakarok száma több mint kétszerese az árvésőkének. Az alsó kultúrrétegben jóval nagyobb 1 A lelőhely első átfogó tipológiai ismertetése még szakdolgozatként történt: Csongrádiné Balogh, É. 1984; A nemrégiben elhunyt Gábori házaspár: Gábori Miklós és Gáboriné Csánk Vera tiszteletére és emlékére készülő ún. Gábori Emlékkötetbe ? megjelenése előreláthatólag nem Magyarországon lesz ? készült egy rövid ismertetés a lelőhelyről. Csongrádiné Balogh, É. 1997; A ságvári lelőhely teljes közlése folyamatban van a Folia Arch-ban. A megjelenő cikkben a lelőhely általános ismertetése mellett a francia felsopaleolit 92-es tipológiai listára épülő tipológiai és statisztikai, s az ebből levonható kulturális értékelés található. Csongrádiné Balogh, É. 1999a; Egy rövid, inkább kultúrtörténeti értékelés jelenik meg a lelőhelyről a közeljövőben a Ságvárról készülő falumonográfiában. Csongrádiné Balogh, É. 1999b.
