Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Fenyősi L. 2000: A Barcsi Borókás madarainak bibliográfiája (1937-1999)

A BARCSI BORÓKÁS MADARAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA (1937-1999) 357 désű, ma már különböző fafajösszetételű és korú fenyvesek jelentős szerepet játszhatnak számos, főleg domb- és hegyvidéki elterjedésű madárfaj stabil állományának kialakulásában (fekete harkály, léprigó, fitiszfüzike, búbos cinege, fenyvescinege, hegyi fakusz). Bár némelyik esetében országos szinten határozott állománynövekedésről és újabb területek elfoglalásáról van szó, itt jelenlétük - az irodalmi adatok alapján - még az ezt megelőző időkből való. - Az idős, tölgy és éger erdők megfogyatkozása szintén jellemző a területre. E folyamat elsősorban az odúfészkelők faj- és egyed számát csökkentheti, így a harmincas években még gyakorinak tartott kék galamb eltűnésének valószínűleg ez lehet az egyik oka. Régi adatok híján csak feltételezhető ugyanez pl. a közép fakopáncs és örvös légykapó esetében. Az öreg fák fontosak az idős állományokhoz kötődő, nagy testű madarak fészkeléséhez. A területen található nagyszámú hagyásfának köszönhető, hogy pl. fekete gólyából a 30-as, 70-es és 90-es években is 2-3 pár fészkelt. -A mesterséges vizes élőhelynek számító halastavak halászati tevékenysége a 70-es és 80-as évek fordulójára megszűnt, azóta a főegységek jelentős változáson mentek át. A gyékény, nád, harmatkása és sás borítása gyakran 75 % feletti, emiatt számottevő nyílt víz ma már csak 2 tóegységnél látható. Eltűntek a területről a Faunisztikai Irattár 1982: Adatok a Faunisztikai Szakosztály Irattárából IV. Mad. Táj. jan.-márc.:66. Faunisztikai Irattár 1988a: Adatok a Faunisztikai Szakosztály Irattárából. Mad. Táj. jan.-dec.:67. Faunisztikai Irattár 1988b: Adatok a Faunisztikai Szakosztály Irattárából. Mad. Táj. jan.-dec.:64. FENYŐSI L. 1992: Adatok a fekete harkály (Dryocopus martius) költéséhez. Mad. Táj. 2:26. FENYŐSI L. 1993a: A Barcsi Tájvédelmi Körzet madarai (1983-93). Állattani Közlemények 79:55-66. FENYŐSI L. 1993b: Adatok az egerészölyv (Buteo buteo) táplálkozásához. Mad. Táj. 1:17. FENYŐSI L. 1993c: Ragadozómadár-fészkelések a Barcsi TK-ban (1992). Mad. Táj. 1:27. FENYŐSI L. 1993d: Kis lile (Charadrius dubius) fészkelési adatai. Mad. Táj. 2:31-32. FENYŐSI L. 1994a: Adatok a réti tücsökmadár (Locustella naevia) elterjedéséhez. Mad. Táj. 1:23. FENYŐSI L. 1994b: Adatok a csíz (Carduelis spinus) nyári előfordulásaihoz. Mad. Táj. 2:24. FENYŐSI L. 1994c: Réti sas (Haliaetus albicilla) fürdése. Mad. Táj. 2:35. FENYŐSI L. 1994d: Adatok a gyöngybagoly (Tyto alba) Somogy megyei táplálkozásához. Mad. Táj. 2:30-32. FENYŐSI L. 1995a: A csörgő réce (Anas crecca) Barcs környékén. Mad. Táj. 2:25. FENYŐSI L. 1995b: A szürke küllő (Picus canus) Dél-Somogyban. Mad. Táj. 2:30-31. FENYŐSI L. 1998a: Adatok a Duna-Dráva Nemzeti Park somogyi területének fehér gólya (Ciconia ciconia L.) állományához az 1996. évi felmérés alapján. Dunántúli Dolgozatok, Természettudományi Sorozat, 9:471-474. kis kiterjedésű és az erdőkkel övezett vízfelületeket nem kedvelő madárfajok (nyílfarkú réce, kontyos réce, kis bukó, küszvágó csér), vagy előfordulásaik megritkultak (halászsas, kerceréce). Emellett, a változatos vízinövényzetet igénylő guvatfélék és nádi énekesek faj- és egyedszáma növekedett, illetve rendszeres átvonulóvá vált néhány madárfaj (kanalas réce, fütyülő réce). - A természetes vizes élőhelyek madárközösségének faji összetételében jelentős változás nem mutatható ki, azonban a költőpárok száma az évek során nagymértékben ingadozott. A mindenkori vízviszonyoknak megfelelően alakult a madarak költőállománya, pl. 1999ben 1990-hez képest több kis vöcsök, tőkés réce, cigányréce, vízityúk, szárcsa és guvat, viszont a 70-es évekhez viszonyítva kevesebb kis vöcsök, tőkés réce és cigányréce, illetve több vízityúk, szárcsa és guvat fészkelt a területen. A vízfelületek és környezetük fedetté válása nem kedvezett a böjti récének, e faj az utóbbi 5 évben már nem fészkelt a területen. Eltűnt fajnak csak az üstökös gém számít, melynek egy közeli gémtelep felszámolódása óta nincs megfigyelési adata. Ugyanakkor határozottan nő a nagy kócsag észlelések száma, illetve a madarak itt tartózkodásának időtartama a területen. FENYŐSI L. 1998b: Fekete gólya (Ciconia nigra) fészkelési adatok a Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzetből (1985-1996). Aquila 103-104:115-119. FENYŐSI L. - HORVÁTH Z. 1999: Csörgő réce (Anas crecca) fészkelése a Barcsi Borókásban. Túzok, in print. FENYŐSI L, HORVÁTH Z. - PINTÉR A. 1998: Adatok a gyöngybagoly (Tyto alba) Somogy megyei elterjedéséhez az 1995. évi felmérés alapján. Aquila 103104:131-133. FENYŐSI L. - STIX J. 1993: Adatok az erdei szalonka fészkeléséhez. Mad. Táj. 2:38. FENYŐSI L. - STIX J. 1995: Fekete gólya (Ciconia nigra) fiókájának felnevelése. Mad. Táj. 1:8. FENYŐSI L. - STIX J. 1998: Megjegyzések a „Rétisas (Haliaeetus albicilla) által nevelt egerészölyv (Buteo buteo) fiókák" című íráshoz. Túzok, 3. évf. 2:64-65. FERENCZ M. 1963: Búbos és fenyvescinege fészkelése Somogyban. Aquila 69-70:262. FERENCZ M. 1965: Fenyves és búbos cinege állomány Barcs környékén. Aquila 71-72: 229. GYÖRGYPÁL Z. 1978: Madártani adatok a Barcsi Tájvédelmi Körzetből. Mad. Táj. júl.-aug.: 4-5. HADARICS T 1996a: Érdekes madármegfigyelések. Túzok 1. évf. 1:49-53. HADARICS T. 1996b: Érdekes madármegfigyelések. Túzok 1. évf. 4:168-181. HADARICS T. 1997a: Érdekes madármegfigyelések. Túzok 2. évf. 1:38-47. HADARICS T. 1997b: Érdekes madármegfigyelések. Túzok 2. évf. 2:71-82. HADARICS T. 1997c: Érdekes madármegfigyelések. Túzok 2. évf. 4:140-160. Irodalom