Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Fenyősi L. 2000: A Barcsi Borókás madarainak bibliográfiája (1937-1999)
350 FENYŐSI LÁSZLÓ 2 ábra: Fiatal fekete gólya A természetes (láptavak, láperdők) és mesterséges (halastavak) vizes élőhelyek a csapadékos években a terület mintegy 10 %-át bontják (cca. 300 ha). Az intenzív erdőgazdálkodás következtében egyre nagyobb területeket foglalnak el különböző kultúrerdők, az eredeti társulások helyén gyakran telepített tölgyes, akácos és főleg erdeifenyves látható. A lomb- és tűlevelű állományok aránya kb. 60:40. A madártani kutatások története A madártani irodalomban a terület első adatközlője VASVÁRI (1937), aki írásában Barcs környékén megfigyelt kígyászölyvről, darázsölyvről, fekete harkályról, kék galambról, illetve a Darány-Rigóc-Szulok-i égerlápokban fészkelő fekete gólyákról tudósít. SZÉCHENYI (1942) ugartyúk és fekete harkály előfordulását említi, majd FERENCZ (1963, 1965) a fenyves- és búbos cinege fészkeléséről ír. KÁRPÁTI (1977) e területen bizonyítja - hazánkban elsőként - a csörgő réce költését. GYÖRGYPÁL (1978) fenyves- és búbos cinege, darázsölyv, fekete gólya, csörgő réce és nagy kócsag észlelését jelzi. KÁRPÁTI (1979) a „Barcsi Ősborókásban" végzett mintegy két és fél éves kutatómunkájának eredményeit összegzi és 114 madárfaj előfordulásáról számol be. Tanulmánya alapvető jelentőségű a terület madárvilágának ismeretében, u.is napjainkra több, általa megfigyelt faj már eltűnt a területről. Kárpáti szerint „rendszeresen költ 78 faj, a többi pedig vagy pihen, vagy táplálkozik a területen". KÁRPÁTI (1980) kétéltű és hüllő előfordulási adatok mellett az előző tanulmányban szereplő fontosabb madárfajokat újra megemlíti. KASZA in faunisztikai irattár (1982) búbos cinege adatot közöl a borókásból. MARIÁN - PUSKÁS (1985) az 1976-1984 közötti időszakban végzett felmérés alapján a fészkelők számát 77-re, az átvonulókét 26-ra, a téli vendégekét 5-re, a ritkán megjelenőkét 7-re teszi. A megfigyelt fajok száma gyakorlatilag megegyezik a KÁRPÁTI (1979) dolgozatban foglaltakkal, azonban szerzők 18 korábban még nem kimutatott fajt is észleltek a területen. TILESCH a védett területhez közeli középrigócí Szakiskolánál molnárfecske fészkében költő kékcinegét (TILESCH 1986a), illetve fali résben fészkelő barátcinegét (TILESCH 1986b) figyelt meg. TILESCH (1986c) a „középrigócí erdőben" bütykös hattyút, hósármányt, barna kányát, hollót és fekete harkályt észlelt. WAGNER in faunisztikai irattár (1988a) búbos cinege, FENYŐSI in faunisztikai irattár (1988b) szürke küllő megfigyelési adatát közli. TILESCH (1989) alacsonyan fészkelő egerészölyvről, FENYŐSI (1992) fekete harkály költéséről ír. FENYŐSI (1993a) az 198393 közötti időszak megfigyelési adatait foglalja össze, továbbá néhány madárfaj állománynagyságának változásaira is utal. Tanulmányában újabb 28 madárfaj előfordulását bizonyítja, melyek közül 4 fészkel is a területen. A dolgozatban szereplő 157 madárfaj megoszlása: 86 költő-, 35 átvonuló és téli vendég, 36 ritkán megjelenő faj. FENYŐSI egerészölyv táplálkozásáról (1993b), a terület ragadozómadarairól (1993c) és kis lile fészkeléséről (1993d) közöl újabb adatokat. FENYŐSI - STIX (1993) erdei szalonka fészkelését bizonyítja a területen. A réti tücsökmadár elterjedéséről
