Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Stamler Imre: Hatalom és vas. Miért kutatjuk a fejedelmi vaskohászati telepeket Somogyban?

HATALOM ES VAS MIÉRT KUTATJUK A FEJEDELMI VASKOHÁSZATI TELEPEKET SOMOGYBAN? 237 na rám, akkor együtt kereshettük volna meg azokat a telephelyeket, ahol vasolvasztók voltak a X. században, és más bizonyítékok is... Szerintem a somogyi vaskohászat és következményei olyan téma, ami nem csak hazai érdeklődést, de európai hatást is kiválthat." (1988. június 7.) Ekkor úgy látszott, hogy Magyar Kálmán együttműködik velem és feltárja a bűi telepet. Június 10-én kimentünk a lelőhelyre és megmutattam mindkét helyen a műhelyek maradványait. Soha sem feledem, azt kérdezte: Vajon mekkorák a kohók és mennyi lehet itt? Mindenáron kutatóárkokat akart húzni a mezőn, hiába magyaráztam, hogy pontosan tudom a telepek helyét, ezért nem kell ide árok. Igazán nem hallgatott rám, csak a maga verzióját mondta. Az ásatáshoz feltételt támasztott. Akkor jön Bodrogra, ha minden somogyi telepet kizárólag ő tárhat fel, mert nem osztozik senkivel. Erre azt válaszoltam, hogy nem hagyom cserben azokat, akik eddig segítettek. Pár nap múlva Babócsára ment törökfürdőt feltárni, és onnan táviratozott: „Ha meggondoltad magadat, akkor értesíts." Kapcsolatunk ezzel 10 évre megszakadt. A későbbiekben hiába hívtam Bodrogra érdeklődőket, hiába magyaráztam mi van itt, senki nem hitt igazán szavaimnak, és nem sikerült ásatást elérnem 1998-ig. Az első bűi kohó feltárás A Bú-Bodrogi telep régészeti fontosságát senkivel nem sikerült elismertetnem, ezért ásatást itt nem kezdeményezhettem. A régészek nem hitték el, hogy itt fejedelmi, vaskohászati telep lehet. A vaskohászati ásatás nincs összefüggésben az 1979-82-es nemzetségi kutatás ásatásaival. Kezdeményezésem nem ennek a kiteljesítése. Kuratóriumunk azt szerette volna, ha Gömöri János tárja fel a bodrogi műhelyeket és nem kell külső segítséget, más régészt hívni. Sütő Zoltán kuratóriumi ülésünkön ismertette, hogy az ásatásra minden előkészületet megtettünk, az engedélyeket megkértük, a tulajdonosok az ásatásokhoz hozzájárultak. A költségeket Alapítványunk és Somogyjád önkormányzata vállalja. Gömöri János a szakmai vezetést csak azzal a feltétellel vállalta, ha nem kell velem közösködnie. Kizárólagos kutatói jogot igényelt a régészeti törvény szerint. Kirekesztésemet a kuratórium tagjai kifogásolták, de én elfogadtam. Azt mondtam, hogy számomra az a legfontosabb, hogy a telep fel legyen tárva, ezért minden áldozatra hajlandó vagyok, kutatói jogaimról lemondok, az ásatáson nem veszek részt. Ekkor Gömöri azt mondta, hogy menjünk újra a lelőhelyre. A helyszínen csendben ismét elmondtam, hogy miért fontos ez a hely, miért akarom a feltárást, mik a terveink. Ám hiába találtuk meg újra a bizonyítékokat, a X. századot igazoló hullámvonalas cserepeket, neki az volt az álláspontja, hogy a műhely kicsi, terveim irreálisak. És nem lesznek itt ép kohók. Ezért az ásatást elfoglaltságaira hivatkozva lemondta, legfeljebb ősszel vállalta volna el. Nekünk erre nem volt időnk, hiszen közeledett a második konferenciánk és a millenniumi évforduló is. Itt mi ekkor múzeumot, emlékhelyet akartunk avatni. Az elutasítás miatt kívülálló régészt kellett keresnünk a szakmai vezetésre. Gömöri János Magyar Kálmántjavasolta, és ígérte, hogy segít a felkérésben. Magyar Kálmán meggyőzése nem volt könnyű. Ezt bizonyítja a hozzám 1997-ben írt levele. Ekkor „kibékült" velem. Mert a magyar tudomány illetékesei elismerték kutatásunkat, és a História is foglalkozott velünk, Glatz Ferenc MTA elnök pedig újszerű, a céhszemléletet megtörő kutatásként jellemezte munkánkat. Bevallom, én kételkedtem Magyar őszinteségében, ezért akart „megnyugtatni" a régész. Ezt írta: „Gratulációm őszinte, mert én elsősorban az ügyet nézem és nem azt, hogy kik csinálják. Gömöri János kolléga (aki évfolyamtársam is volt) számtalanszor hívott közös kutatásokra a vasművesség vonatkozásában. Én elismerem a vasművesség kutatásának fontosságát, de a várkutatás most is jobban érdekel. (Ha lesznek még ásatásaim, akkor azok várásatások lesznek?!) Nincs az a miniszterelnök vagy más személy, még ha milliókat is kínál, hogy ezen változtassak, más fiatal kollégát ajánlanék helyettem." (Bár ezt tette volna!) Valóban ellenkezett, amikor felkerestem és felkértem. Ellenkezett azért is, mert neki Gömöri azt mondta, hogy ép kohók Bodrogon nem lesznek. Ezért ő inkább hisz az országos szaktekintélynek, mint nekem mondta. Végül mégis sikerült úgy ahogy rábeszélnem a feladatra, de mindenáron azt akarta elérni, hogy ne tavasszal, hanem ősszel legyen az ásatás. Hazatérve (1998. március 18.) azonnal írtam neki, és közöltem, hogy felkérésünk kizárólag tavaszra szól, mert ősszel Gömöri János nélküle is feltárja a műhelyt. Tájékoztatásomra, egyetértésemmel alapítványunk elnöke is kérte Magyar Kálmánt a tavaszi ásatásra, mivel konferenciánkon beszámolót vártunk az eredményekről. Magyar Kálmán azzal is érvelt, hogy kohófeltárást nem végzett, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy az ásatáson részt vegyek. Neki nem volt az ásatásra terve, elgondolása. Nekem viszont volt. És ismertettem vele tervemet. Biztosan állítottam, hogy itt több műhelyt és legalább 10-15 ép kohót várok a feltárásból. Mi volt a tervem az ásatásra? Több évi megfigyeléssel bizonyos voltam a telep nagyságában, ezért az első alkalommal a Dél-keleti részen akartam egy szelvényben a kohókat számba venni. Utána északi irányban kellett volna továbbhaladnunk. Meg kellett volna tudnunk, hogy mennyi ép kohó van itt. Bizonyítani akartam, hogy a műhelyt betemették egy évezrede, és ezért maradtak épen a kohók. Rétegről rétegre szerettem volna a vizsgálatot, az ásatási munkát végezni. Igazolni akartam, hogy a műhelynek a völgy felől volt a bejárata, és a vasasok gondoskodtak arról, hogy a víz ne rekedjen meg a műhelyben nagy zápor, zivatar esetén. Szerettem volna minden fúvócsövet lehetőleg