Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Stamler Imre: Hatalom és vas. Miért kutatjuk a fejedelmi vaskohászati telepeket Somogyban?

236 STAMLER IMRE és a múzeum szakmai segítségét kértük. BogátCsollányoson napra pontosan az első ásatás után 10 évre Költő László szakmai irányításával ástunk ki kohókat, bár rendkívül rossz volt az időjárás... Itt még nagy meglepetések várnak ránk. Erről részletesen majd máskor írok. Miért kutattunk Bű-bodrogon? A Bű helynév rejtélye hosszú idő óta foglalkoztat. Nem valószínű, hogy a névadó személy a X. században fejedelem volt, mivel a név nem köthető fejedelmi méltósághoz. Bő neveket minden X. századi hatalmi, uralmi körzetben találni lehet a Maros keleti ágától a Bécsi-medencéig. Bő nemzetség Erdélyben is volt, Somogyban is. Aszó rokonságban van a török bej szóval. Bőknek nevezték hajdan a magyarság gazdag, bőségben élő kiváltságos rétegét. Nem kizárt, hogy valaki a Bő nevet személynévként viselte, de az is lehetséges, hogy egy gazdag embernek volt itt szálláshelye, települése a Pogányvíz mellett. Bők közé tartoztak a fejedelmek is. Mivel négy fejedelmi név veszi körbe e helynevet, arra gondoltam, hogy itt talán ezeknek volt valamiféle kultikus szent helye, talán a X. században. A közeli Apánka erdőben hatalmas halomsíros temető van, és található itt római temető is. Ezért örültem, amikor 1979-ben Magyar Kálmán ásatásba kezdett. Kimutatta az írott forrásokból, hogy a Bő-nem már a X. században szerepet játszott megyénkben. Örültem, hogy feltárta a XIII. századi monostort, templomot, s láthattam alapjaikat, a romokat, leleteket. Sajnáltam azonban, hogy igazi bői gazdag temetőt bői épület maradványát, vársáncot, őskohászati hagyatékot nem talált a X. századból, és e nélkül „igazolta" Győrffy György állítását az első somogyi nemzetségfőről, „ősfoglalóról." Én ezt kevésnek tartottam. Iskolaigazgatóként segítettem ezt az ásatást, mert azt hittem, érdemi bizonyítékokat talál a régész a kutatást akadályozó dogmák ellen. Ilyen leleteket szerettem volna látni Bűn. Magyar Kálmán 1984-es tanulmányában köszönte segítségemet. Említi azt is, hogy 1981ben terepjárásra hívtam Bogátra. Hívtam a Rinya menti Bogát mellé, a Vasszaros táblához is, sajnos hiába... Mivel a régész nem talált Bűn olyan leleteket, amiket én valószínűnek tartottam, ezért megnéztem az ásatás környékét, s megvizsgáltam a Pogányvíz távolabbi helyeit is. Megállapítottam, hogy Magyar Kálmán térképén a középkori falu helye nincs jó helyre feltüntetve, és nem tud azokról a lelőhelyekről, amik Magosdnál a Cinca pataknál vannak. Ezek vizsgálata nélkül ásatása nincs beágyazva a környék településtörténetébe, holott rendkívül érdekes avar-magyar és korábbi lelőhelyek vannak Porgátánál, Csombárdon, Cserháton, Gyirben, Katica-dűlőben, Apánkán, Varsaliknál, Hegyháton, a Szállási-dűlőben, Másjádon. Sajátságos, hogy a X. századi vaskohászati telepet ásatása közvetlen közelében találtam meg. Vajon ő miért nem talált e lelőhelyre? A bűi fejedelmi kohásztelep felfedezése Három hónap alatt 10 vaskohászati telep bizonyítékait igazoltam 1998-ban, de Bodrogra valamiért nem tudtam eljutni. Mivel a környéket ismertem, ezért bizonyos voltam, hogy a vaskohászati telepnek a kultikus helyek közelében a mocsaras hely melletti domboldalon a hajdani temetőnél kell lennie, mivel itt a partfalba könnyű kohókat építeni, és forrás is volt a közelben... 1988. április 4-én délután volt időm végre idejönni. Bármilyen hihetetlen, de igaz, egyenes rámentem a lelőhelyre, és azt mondtam, itt kell lennie a műhelynek!... És ott voltak a lábam előtt a fúvócsövek darabjai, salakok, kemencék falmaradványai, a faszenes föld, ércek, és hullámvonalas X. századi cserepek, közte cserépbogrács darabja... Mindezt Isteni jelként fogtam fel. Azonnal karót vágtam a közeli csalitosban, nehogy elsimítózzák a földet... Aztán megnéztem az északi oldalt, és ott is műhelyeket találtam. Ezek nagy része elpusztult. A helyeket itt is megjelöltem. Ezután Osztopánba mentem, a TSZ-hez, s beszéltem a vezetőkkel, traktorosokkal. Április 25-én hívtam ide Gömöri Jánost és Költő Lászlót a gyümölcsényi ásatás és a fajszi lelőhely meglátogatása után. Ők az ásatást nem vállalták, hanem azt javasolták, hogy Magyar Kálmán tárja fel a telepet, mert neki nemzetségi kutatásra van fedezete. A köztünk lévő nézeteltérés ellenére a megbízással egyetértettem volna. Magyar, amint értesítést kapott tőlünk, azonnal intézkedett. Április 28-án ezt a táviratot küldte a somogyjádi Tanácsra: „Fontos leletbejelentést kaptam azzal kapcsolatban, hogy Bodrog-Bű határrészében az úgynevezett Felső-temetői dűlőben korai települések, vaskohók maradványai találhatóak. Kérem a földet a művelők felé jelezni, ezek biztosítását." Mivel a tanácsi dolgozók nem értették az üzenetet, megkérdeztek engem. Én megfejtettem a mondatok értelmét, Megnyugtattam őket, hogy a TSZ-szel már mindent megbeszéltem. Magyar Kálmán a következő napokban felvonult a telepet keresni néhány emberével, - nélkülem. Nem találtak semmit. Ezután bejött hozzám, és beszélt velem. Ekkor átadtam neki a Búi lelőhely bizonyítékait és közöltem, hogy a lelőhelyet is megmutatom. Hazatérve ezt írta hozzám: „Örömmel láttam garázsodban azt a sok-sok somogyi lelőhelyről származó régészeti anyagot. Több dolog is érdekelne ezekkel kapcsolatban. 1. Milyen lelőhelyen mit és mikor találtál? ( Térkép feltüntetésével) 2. Melyek a legveszélyeztetettebbek? Nagyon örülnék, ha külön lapokon válaszolnál ezekre a kérdésekre. Egyes községek felé lépni kellene lelőhelyek védelme, rögzítése, felmérése, esetleges ásatási ügyében. A lelőhelyek ismeretében ütemezni lehetne mindezeket, amelyeket megelőzhetne egy tervezett közös helyszínelésünk egy adott időpontban." (1988. május 12.) Ezután három hétre külföldre utazott, akkor írtam neki, amikor visszatért. Idézek levelemből: „Szívesen együttműködöm veled. Ha hallgattál vol-