Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Stamler Imre: Hatalom és vas. Miért kutatjuk a fejedelmi vaskohászati telepeket Somogyban?

HATALOM ÉS VAS MIÉRT KUTATJUK A FEJEDELMI VASKOHÁSZATI TELEPEKET SOMOGYBAN? 233 um régészével. Az Ő rektori (!) véleménye sajnos nem teszi lehetővé a közlést, ezért kéziratodat mellékelten visszaküldjük. Elnézést kérek azért, hogy a rektor (!) véleményét a kéziratodra írta. (1988. február 11. Laczkó András) A tanulmány címe ez volt: Meglelhetőek-e az ősi Somogyország nyomai? - Gondolatok a honfoglalás kori Somogy kutatásáról, régészeti értékeinek pusztulásáról, óvásáról, az ezzel kapcsolatos társadalmi és közéleti feladatokról. A lektor ezt írta a cím aiá: „Természetesen meglelhetők... A kérdés «mélyértelmű»! Egyenértékű, hogy «járjunk-e két lábon,» avagy gondolkodjunk is, önmagunkba mélyedve? Önmagunk feladatait, képesség és tudásanyagát mérlegelve! Nem kétséges az ars poetica! Csodálkozom a történész-igazgatón! Az iskolai oktatáshoz olvasni, olvasni, valóban olvasni kellene a somogyi régészeti eredményeket, mert ezek éppen a honfoglaláskorral kapcsolatosan SZÁMOSAK! A cikk szakmai hibáktói és tévedésektől hemzseg. Nem tükrözi a valós somogyi X-XVI. századi régészeti eredményeket. Az értékek pusztulásán érzett fájdalom a szerzőt szubjektív megítélésre és következtetésekre vezeti!!! Aki ezzel a felfogással járja a mezőt, óhatatlanul régésznek képzeli magát! Erős optikai csalódás! Mindent kutatni, mindent ismerni egyenlő a semmittevéssel! Aki nem tud szelektálni, az tehetetlenségében, mint a szerző, csupán jajong!" Amikor elolvastam a felkiáltójeles mondatokat, nem akartam hinni a szememnek. Miért az indulat? Miért tilt? Mi a bűnöm? Mivel sértek? Mit? És miért nem kérdezett, miért nem kért bizonyítékokat még? Miért nem mer vitatkozni? Miért a tiltás? Miért a hatalmi arrogancia? Nevetségesnek tartottam a hepciáskodást, a céhszemléletet, a gyávaságot, mely nem keltett bennem félelmet, gyűlöletet. Ezt bizonyítja válaszom: „Kutatgatásom közben rájöttem sok olyan tényre, összefüggésre, amik Somogy kialakulását másképp igazolják, mint amiről Te is írsz. Bizonyára nagy bűnt követek el, amikor idegenként, benemavatottként belekontárkodom ezekbe a titkokba, ügyekbe. Mégis megteszem. Ki tudja, hogy írásom nyilvánosságra kerülhete valaha? Ha olyan lektorhoz kerül, aki hibának tartja mindazt, ami ellenkezik az ő véleményével, akkor hiába dolgozom majd, mert tiltani fog, mint ahogy Te teszed. Meg lehet velem ezt csinálni, mert Magyarországon a hatalom segítségével minden megtehető. Átlépjem-e a tiltott határt? Át fogom lépni. Mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem haragszom tiltásodért. Jelezted legalább, hogy mire számíthatok tőled. Vajon más szakembertől is?" Levelem azonnal elküldtem, titokban azt gondoltam, talán gyors választ kapok. Nem kaptam. fia. első bizonyítás Három napot vártam Magyar Kálmán válaszára, de nem üzent, ezért elindultam nélküle, ellenében. Azt sem tudtam igazán, hogy mit keressek, mert nem láttam kohót, nem ismertem a tartozékait, csak kevés információt olvastam róluk. Mégis mintha valaki azt mondta volna, hogy nem megyek hiába, meg fogom találni azt, amivel bizonyítani tudok. Azt mondtam, ha csalódom, ha nem így lesz, akkor abbahagyom a kutatást, nem vállalom a konfrontációkat. Ha viszont bizonyítani tudok, akkor nem fog megállítani senki és megteszem azt, amit egy falun élő történész megtehet ősei hagyatékának megmentésére és bemutatására. Február 16-án egy napsütéses, szeles napon elrobogtam autómon Eddéíg, onnét pedig gyalog rohantam az 5 kilométerre lévő lelőhelyre. Ahol ősszel sok salak volt, ott mást nem találtam most sem, de távolabb tekintve vöröslött a száraz szántás valamiért, másutt fekete foltot láttam... Odarohantam, és egymás után szedtem fel a széttört fúvócsövek darabjait, kemencefalak maradványait, érceket, körömbenyomásos cserepeket és szedtem fel salakokat is... Még ekkor nem tudtam, hogy az égett föld ércpörkölést igazol. Megraktam a szatyromat, s szinte kábult voltam, idegzetem felajzódott és a gondolatok zabolátlanul száguldtak, csapongtak... Lám ezer éve szántják itt a földet, de senki nem tudja, mi volt itt. Mikor feledték el?... Kik olvasztották itt a vasat? A X. század legnagyobb hadvezére tán, Bogát fejedelem vasasai, tömörei, verői dolgoztak itt? Innen vitték a bucákat Itáliába nyílcsúcsok utánpótlásához? Vajon vannak-e kohók Fájsz, Léi, Koppány, Jutás, Taksony helyneve mellett?... Mintha áramütés ért volna. íme itt a X. századi fejedelmeink hatalmának tanúja! Milyenek voltak a kohók, hogy láthatom meg őket? Ki segít a bizonyításban? Hogy fogadják a szakemberek, a régészek a felfedezést? Elhiszik?... Aztán hirtelen suhogás, agreescsenések, kutyaugatás verte fe! a csendet, s két csodálatos gímszavas rohant elő az erdőből felém. Hirtelen kettéváltak, egyik beállt a fűzfás bozót mögé zihálva, míg a másik az erdő vonalát követve délnek menekült, majd beváltott hirtelen az erdőbe... A társa pedig nézett rám, s nekem föld begyökerezett a lábam ettől a látványtól és élménytől. Mintha a Csodaszarvas bámult volna rám!... Percekig néztük egymást, aztán méltósággal visszaporoszkált arra, ahonnét jött és én is hazaindultam... Tudom, mennyire hihetetlen ez, talán kár leírnom, mert tudományos felfedezéshez nem illik ilyen véletlen. Csakhogy így történt, akár hihető, akár nem. Másnap kértem újságírókat a megyei laptól a helyszínre. Bekes József egy fotóst és Költő László régészt hozta magával két nappal később. A lakásomon lévő bizonyítékok bizalmat keltettek és ezért kimentünk a mezőre. Ekkor érkezett Magyar Kálmán távirata: „Leveled megkaptam. A régészeti emlékek megmentése mindnyájunk számára nagyon fontos. Ennek hivatalos és nem hivatalos útja van. Mindkettőt ismerem. További leletbejelentést és leletmentést várok tőled. Részletesen levélben." 1988. február 22-én, hétfőn megjelent a Somogyi Néplapban a „szenzációs" felfedezés híre. Kisebb tévedésektől eltekintve a cikk híven rögzíti a történteket, bizonyítja, hogy már a nyolcvanas évek elejétől valószí-