Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Stamler Imre: Hatalom és vas. Miért kutatjuk a fejedelmi vaskohászati telepeket Somogyban?

HATALOM ÉS VAS MIÉRT KUTATJUK A FEJEDELMI VASKOHÁSZATI TELEPEKET SOMOGYBAN? 231 Fejedelmeink Árpád fejedelem uralkodása óta egyeduralkodók voltak, a hatalom törvény szerint öröklődött, a primogenitura érvényesült. Attila, Baján, Árpád, Fájsz, Taksony és Géza egyaránt isteni eredetű hatalommal rendelkezett Nagy Károlyhoz és a bizánci császárokhoz hasonlóan. Szent István nem volt olyan erőszakos forradalmár, zsarnok, mint ahogy a proletárdiktatúrát követően történészeinknek őt leírták és ahogy az iskolában tanultuk. Sajnos a magyarság hatalmának születéséről nem maradtak olyan írásos emlékoszlopok, mint amik megörökítették a türk kagánok hatalmának eredetét az utókornak. (Orkhon, Jenyiszej vidék) Feltehetően Levediről, Álmosról, Árpádról, Zoltáról, Fajszról hasonlókat írtak volna, mint KüS Teginről, Bumin kagánról, vagy mint amit Priskos írt Attiláról, vagy a bizánci követek a türkök uralkodóiról. Erre következtethetünk Konstantinos lejegyzéseiből is. Mindegyik forrás hangoztatja, hogy az uralkodók előkelő családból származtak, őseiket számon tartotta a környezetük és maguk is. Mindegyik keleti uralkodót az írások úgy jellemzik, mint akik tudatában voltak isteni eredetüknek, karizmájuknak és tudtak tanácskozni, uralkodni, parancsolni, törvénykezni, igazságot osztani, jutalmazni és büntetni. Ezt az arab és a nyugati források is tanúsítják. Ezért aligha vitatható, hogy a magyar uralkodó dinasztia Attilától származtatta magát és hatalmának eredetét is ide vezette... Oka van annak, hogy a magyarság miért ragaszkodott úgy az Árpád dinasztiához, ahogy ezt a krónikások leírták. Hiába volt Péter és Aba Sámuel keresztény rítus szerint megkoronázva, a magyarok visszahozták a Szent István által elűzött „pogány" Vászoly-fiákat, ők állították helyre a törvényes rendet és befejezték azt, amit Szent István elkezdett. A vérszerződés ősi törvénye megszelídítve bár, de érvényben maradt, a jogfolytonosság érvényesült. A hatalom eredetéről a krónikások írták le azokat a dogmákat, amik ezer éven át érvényesültek. A nemesi államfelfogásnak, a kiváltságok érvényesítésének ez volt az alapja, sarkköve. Kikezdhetetlen voit. A XVIII. századtól kezdve elkezdődött a polgári nemzetállami eszmék hatására a nemesi államfelfogás, a nemesi hatalom alapjainak támadása, a krónikák, a krónikások erkölcsi és szakmai lejáratása, hitelüknek a lerombolása. Ez a folyamat a közelmúltig tartott és a mélypont 1948-ban volt. A XX. századra történetírásunk átértékelte, deheroizálta a honfoglalást, a honfoglalók teljesítményeit nullára redukálták, a fejedelmeket törzsfőnökké minősítették, az egész népet pedig rabló, barbár, vérségi kötelékek közt élő nációnak tartották, aki mindenkitől csak elvett, de senkinek nem adott. A termelő gazdálkodást, a kultúrát, sőt még a nyelvét, a hatalmat is mástól vette át, és az uralkodást is a szlávoktól, germánoktól, az idegen lovagoktól és szerzetesektől tanulták meg „törzsfőnökeink" és „nemzetségfőink"... Az elmaradott pogány, barbár magyarságot „szerencsére" az „erőskezű Géza fejedelem" majd Szent István forradalmi erőszakkal jó útra kényszerítette, és ezáltal „menekült meg a magyarság" a teljes pusztulástól és „kerülte el az avarok sorsát"... Az elbarbárosítást már a polgári történetírás is kultiválta a vesztes világháborúk után. A vereségért ugyanis királyainkat, a nemeseinket okolták, őket tekintették bűnbakoknak, mivel a polgári átalakulást gátolták. Valójában a világháborúkban győztes hatalmak a történelmi magyar államot büntették meg és egymásnak ugrasztották Közép-Európa népeit. Az új nemzetállamok ideológusai szerint az egész magyar nemzet bűnös volt a honfoglalás óta, mert elnyomta nemzeti törekvéseiket. Szerintük az ezer év folyamán állandóak voltak a magyar államon belül a függetlenségi törekvések a nacionalista elnyomás következtében. Ez természetesen nem volt igaz. Elég ennek cáfolatául elolvasni Szent István intelmeit fiához... A feudális államok hatalma nem nacionalista elvek szerint szerveződött. Civitas Deiben egyenlőség van! Bár már a polgári történetírás is eljelentéktelenítette a honfoglalást, az ősi államszervezést, de ami a proletárdiktatúra győzelme után történt, az elszomorító és szégyenletes. A szakkönyvekkel, tankönyvekkel olyan „tudományos" dogmákat sulykoltak belénk az elmúlt ötven évben, mitől alig tudunk szabadulni. A dogmák tananyagok voltak az iskolákban az alapfoktól az egyetemig. Azok a tudósok, akik ezeket a dogmákat nem fogadták el, azok retorziókat szenvedtek, nem dolgozhattak tudományos intézményekben, nem taníthattak iskolákban, nem kaphattak tudományos címeket, rangokat, kitüntetéseket, stb. A tudományos komiszárok hatása csökkent a hetvenes évek után, de felsorolok 10 olyan dogmát, amelyik máig befolyásol bennünket és ami a kutatásomat is érinti. 1. A honfoglaló magyarságnak semmi köze nem volt a szkíta, hun, türk népekhez, állami szervezetekhez, birodalmakhoz és kultúrájukhoz. A magyar nép finnugor eredetű és a rokon nyelvű népek valamikor őshazában éltek a magyarokkal. 2. A magyarság a honfoglalást követően, főképp a kereszténység hatására elveszítette pogány eredettudatát, és a XIII. századot követően nyugati forrásokból vették át a szkíta, hun, avar eredet érveit. A krónikák nem megbízható források. 3. A honfoglalók primitív törzsi és nemzetségi szervezetben, vérségi kötelék összetartásával érkeztek a Kárpát-medencébe Vereckén át törzsfőnökeik és nemzetségfőik vezetésével. 4. A letelepedés törzsenként történt, a törzsek és nemzetségek osztozkodtak a területeken. A törzseket gyepük választották el egymástól. A törzsi szervezeteket Szent István szüntette meg, amikor leverte az utolsó törzsfőnökök lázadásait. 5. A magyarság a honfoglalást követően gazdasági és politikai válságok sorozatát szenvedte el, és ha nem alkalmazkodik a fejlettebb Nyugat követelményeihez, akkor az avarok sorsára jut. 6. A honfoglalás bűnös cselekedet volt, mert ártott az itt talált népeknek és Európának, mivel a magyarok háborúi elsősorban rabló hadjáratok voltak, céltalanok, szervezetlen kalandozások. 7. A honfoglalás csupán a népvándorlásnak volt következménye, és a magyarokat a besenyők és bolgárok űzték be a Kárpát-medencébe. Jelentősége