Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Gömöri János: Az avarkori és X-XI. századi vaskohászat régészeti emlékei Somogy megyében

AZ AVAR KORI ÉS X-XI. SZÁZADI VASKOHÁSZAT RÉGÉSZETI EMLÉKEI 177 SOMOGY MEGYÉBEN 16. III. 70 cm DK A 3/c szelvény mélyítésekor a salakos réteg alatt, az agyagos szintbe mélyedő kohó jött elő. Méretei teljesen megegyeznek az eddigiekkel, szájnyílása DK-felé néz a patak irányába. Különös érdekessége ennek a leletnek, hogy a kohó oldalai csak egészen enyhén vannak pirosra kiégve, az alja pedig egyáltalán nem égett ki. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezt a kemencét nem is használták, csak szárítás miatt kiégették Ez a kohó a nagy műhelygödrön kívül helyezkedett el. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy megkezdték egy harmadik műhely kialakítását, amelyben azonban vasolvasztás nem is történt. 17. kiállít ásba n II. 70 cm 15 cm É 1995. A II. műhely D-i oldalába épített, viszonylag ép kohó, amelyben több olvasztást végeztek. Olvasztásra még alkalmas állapotban fedték el a később épített kohók törmelékével, csak néhány égetett kohó-oldaltöredéket tartalmazó, agyagos földdel. A kohó alján, a tüzelőtérben vékony faszenes réteg figyelhető meg. A kohó aknája 65 cm magasan maradt fenn, ebből a felfelé enyhén szűkülő torok magassága 40 cm. Torok felső Á: 15 és 20 cm, mellnyílás M: 23 cm, Sz.: 19 cm. A körte alakú medence Á: 35 cm. A mellfal és a mellnyílás széle sárga agyag színű, csak kis felületen és gyengén van kiégve. A kohó belső tűzálló tapasztása 5 cm vastag, narancssárgás színűre égett. Mellette az eredeti agyagos talaj még 10 cm vastagságban pirosra égett. A kohó előtt megfigyelhettük egy 10-20 cm-re lemélyített, 150x180 cm-es területű, ovális munkagödör körvonalait. Ezen, a nagy műhelygödrön belüli munkagödör részen sárga, agyagos és szürke, faszenes földdel kevert feltöltést halmoztak fel, amelyben igen sok pirosra égett kohótöredék, mellfalazat töredék, vasalak és agyagból égett fúvóka hevert. A kohó mellnyílását is elfedte a sok fúvót tartalmazó törmelék. A korabeli külső szinten, közvetlenül a kohó mögött, a toroknyílás mellett egy 120-80 cm-es, ovális fekete folton megfigyelhettük a faszénhalom maradványait. Innen adagolták a kohóba a faszenet. Ettől egy méterre D felé piros, vasérc-szemcsés foltot őrzött meg a műhely melletti külső szint, a kohóba adagolt vasérc helyét. Figyelemre méltó, hogy K-i irányban, 150 cm távolságban hasonló elhelyezkedésben jelentkezett egymás mellett egy-egy faszenes és vasérces folt, ami az ottani törmelékhalom alatti újabb kohót sejtet. 18. II. 70 cm 18-20 cm D A műhely Ny-i oldalának pontosan a középrészén, mindkét saroktól 3-3 méterre helyezkedett el, egy többszöri olvasztás után erősen kiégett agyagfalú olvasztókemence. Mellfala már beszakadt. Megmaradt egész aknamélysége 45 cm, ebből a torok magassága 20 cm. Rekonstruált torok Á: 18-20 cm, medence Á: 30-33 cm, mellnyílás Sz.: 20 cm, M: nem mérhető. A kohó előtt külön munkagödör lemélyítve nem volt. A medence alja a műhelygödör járószintjével azonos mélységben van, de nem kifelé lejt, ezért a salak-csapolása csak kihúzó szerszámmal történhetett. A kohó előtt kevés vassalak és égett kohótöredék volt az agyagos feltöltésben, mellette, mögötte, azonban az egykori külső szinten, ahonnan a kemencét adagolták, égett agyagdarabokkal, kohótöredékekkel feltöltött gödröket tártunk fel. 19. II. 70 cm 20 cm D A műhely ÉNy-i sarkánál kemény, agyagos rétegben, 70 cm mélyen találtuk meg a kohó toroknyílásának pirosra égett kör alakú ívét. A kohó környékét egy nagyobb fa kikorhadt gyökereinek a lenyomatai hálózzák be. A szűk toroknyíláson lefelé mélyítve agyagos földet szedtünk ki a kohó tűzteréből. A majdnem ép kohó torka 35 cm mélységig 20 cm átmérőjű, utána a mellnyílás felső részének magasságában hirtelen kiszélesedik és körte alakot vesz fel. Alul a medence 35 cm átmérőjű és befelé lejt. A falazat belül nem égett szürkére, mint a többször használt kohók esetében. A 25 cm széles és 25 cm magas mellnyílás helye csak belülről volt megállapítható, mert a műhely felől a tiszta agyagos feltöltés miatt nem látszott. A kohó előtti műhelygödör-részen a tömör agyagos feltöltésben csak körömnyi méretű, pirosra pörkölt vasércdarabok, kevés faszén és néhány apró fúvókatöredék volt. Ez a műhely legkésőbb használt része, ahol még hulladék nem halmozódott fel. Átellenben, a műhely K-i részén, több mint egy méter vastag volt a felhalmozott melléktermékek rétegvastagsága. 20. II. 65 cm 20 cm D 65 cm mélyen jelenkezett a toroknyílás kör alakú, égett maradványával. A torokból lefelé csak 2-3 cm mélységig maradt meg, utána kezdődik a nagy öblös tüzelőtér. Ellentétben a 19. kohóval, ezt sokáig használták, erősen kiégett. Feltöltése faszenes fekete föld, melyben a vassalakok mellett ép fúvócsövek és sok pörkölt vasércdarab is előkerült. A mellnyílás feletti mellfal elmozdult állapotban maradt meg. Ezt a kohót a II. műhely építésének legkorábbi időszakában használták. 21. II. 70 cm 14 cm D A 19. kohótól 60 cm-re K-felé egy félbemetszett kemence látszik a műhelygödör oldalában. Tiszta agyaggal tapasztották be a kohómaradványt, így felül 14 cm átmérőjű toroknyílását nehezen találtuk meg. A torok megmaradt magassága 15 cm. Az egész kohó 40 cm magasan maradt meg. A kohó 3 cm vastag, narancssárgás-vöröses színű belső bélésfalának felülete erősen szürkére égett. Ehhez kívül körben 10-11 cm vastag pirosra égett agyagréteg csatlakozik. A kohó 35 cm átmérőjű medencéjében találtunk 2-3 cm vastag faszenes réteget. A 19. kohó építésekor bontották el a 21. kohót. A 19. kohó hátrafelé 30 cm-el mélyebben Van a műhely falába vágva, és medencéjét is 10 cm-rel mélyebbre építették, mint a 21. kohóét.